Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Hogyan hamisitották meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián?

156 nem tudja különválasztani. Ennélfogva egy újabb módszerhez folyamodik, amennyiben a magyarok számából újra elvesz 300.000-ret azzal az indokolással, hogjr a végleges határmegállapítás, illetőleg a határvonal pontosabb meghatározása legkevesebb 300.000 magyart fog meghagyni saját politikai területén. Végeredményben tehát a románok által követelt terület 4,500.000 főnyi (most már 345.000-rel kevesebb) lakosságából román lesz 2,900.000, magyar 500 000, székely 460.000 ; százalékokban : román 62*2, magyar 11*1 és székely 102. Kissé különösnek tűnik fel, hogy az emlékirat, mikor a követelt területek határvonalát már előre megadja és összes számításait ezen az alapon végzi, a számítás végén az Alföld felé eső tiszta magyar járásokat mégis leüti a követelésből. Ha tehát ezek nem tartoznak bele a követelésbe, akkor miért nem eszközölte a számításokat ezek nélkül a járások nélkül? Valószínű, hogy a követelést ezekre nézve is fenntartja s a számítás végén csupán azért üti le a 300.000-ret a magyarok számából, hogy így a követelt területen a románoknak minél nagyobb arányát dokumentálhassa. Érdekes, hogy a 345.000 lélek lekapcsolásával egyidejűleg a románok számát is csökkenti 25.000-rel, mert hiszen ezekben a tiszta magyar járásokban ő maga is kimutat románokat (lásd mátészalkai, csengeri stb. járást). Ezeknek az elvesztésébe azonban — úgylátszik — könnyen belenyugszik, azokat maga a memorandum sem tartja igazi románoknak. A felületességnek, a lelkiismeretlenségnek és a kapkodásnak, amelylyel a memorandum a statisztikai számokkal bánik, az is élénk példája, hogy míg a járásonkint részletezett adatok eredményei szerint a románok száma 2,520.000, későbbi számításában 2,925.000-rel operál és ugyanakkor 800.000 magyarral és 460.000 székellyel. Ezekre az utóbbi számokra megjegyzi, hogy «ideiglenesen a fenti adatokat fogadjuk el» s ennek dacára további fejtegetéseiben már 2,900.000 románról és 500.000 magyarról beszél, az egyes nemzetiségek számának összehasonlításánál pedig már 3 millió románt említ. Oda kell tehát konkludálnunk, hogy csak a hivatalosan kimutatott adatok hitelesek, ennélfogva a szóbanforgó területen tényleg csak 2,346 478 román van, 2,012.090 magyarral szemben. A románok száma eszerint a magyarokét nem hat-hétszeresen (különvéve a magyarokat és székelyeket), hanem csak egyhatoddal (16*6°/o) múlja felül. A románok száma a követelt területen (a Kárpátoktól a Tiszáig és Marosig) semmiesetre sem éri el az abszolút többséget. Épen ez a körülmény indítja a memorandum szerkesztőit a nemzetiségi adatok meghamisítására, hogy ezáltal a követelést elfogadhatóvá tegyék, de amint a végeredmény mutatja, minden átlátszó mesterkedésük dacára csak 64'4°/o-ra tudják felvinni a románok számát. Mindezek az adatok, amelyekről eddig szó volt, az 1910. évi népszámlálás adatai, vagy azokból az adatokból vannak levezetve. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy 1910. év óta eltelt 9 esztendő alatt is nagyon megváltozhatott annak az országrésznek nemzetiségi képe, még pedig semmi esetre sem az oláhok javára. Már előbb említettem, hogy az oláhok természetes szaporodása nem nagyobb, mint a memorandum állítja,