Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

142 úgy ült ott és font. Midőn az ifjú megpillantotta, kicsit szopott a jobb, majd a bal melléből és szólt: «Jó napot, anyám, holtomig fiad legyek». — «Neked is jó napot, fiam; ha te nem ittál volna mellemből, mindjárt felfaltalak volna.)) (68. 1.) Az itt meglelt formula arab változatai Afrika egész északi partszegélyén el vannak terjedve. Egyptomban Spitta-Bey jegyezte föl. (Contes arabes modernes, Leiden-Paris, 1883.) A gonosz nők itt óriások, mellei hátukra vannak vetve. A hős leszáll lováról és titkon háta mögé lopakodva iszik melleiből: «Béke legyen veled, óriás anyám !» — «Ha nem üdvözöltél volna, megettem volna húsodat és csontodat; de mert ittál a jobb mellemből, fiamnak tekintelek)) (Tu as bu á mon sein droit; tu es donc comme mon fils. 17. 1.) — Kabil mesében szintúgy (J. Kiviére: Recueil de contes populaires de la Kabylie. Paris, 1882. 239. I. «Si tu n'avais pas tété mon lait,je t'aurais dévoré.») —Berbereknél hasonlóképen (René Basset: Nouveaux contes berbéres. Paris, 1893. 109. sz. «Te voilá maintenant de la famille des ogres.o) — Innen kelet felé haladva a kaukázusi avarok szövegeiből Schiefner adott ki néhányat. (Mémoires de l'Académie Impériale des Sciences de St. Petersbourg. Vll.-me Série, tome XIX. No. 6. 1873. 113.1.) Nála «A tenger lova» c. avar mesében a hős, mikor az óriás nőt meglátja, hozzárohan, mellét szájába veszi, mielőtt az meglepetéséből felocsúdnék. A nő ekkor így szól: «N o most fiam vagy, én pedig anyád v a g y o k». Thémánkkal eddig tudtommal csak Emmanuel Cosquin, a jeles francia folkloreista, foglalkozott, kinek számos utalást köszönök. Alapos, de pusztán népmesekutató értekezésében (Le lait de la mére et le coffre ílottant. Légendes, contes et mythes comparés. Különnyom. a Revue des questions historiques 1908. évf.-ból 1—75.11.) az «Irigy nővérek» mesetipus származástörténetét n3romozza s legősibb formáját, gyökerét Indiában a régi brahman és buddhista hinduknál véli felfedezni. A tipus saját külön motivumának tekinti a párbeszédet is hős és boszorkány között; tehát ennek a meseelemnek forrását is Indiában keresi. Cosquin még ama régi, Benfey-féle mesetheoriának, mondhatnók, utolsó híve, mely az európai népek összes csodatörténeteit Indiából származtatja s nyugatra eljutásukat vándorlás útján diasporikus szétszóródással magyarázza. Felhozott hindu példái azonban szerintem nem bizonyítékok arra, hogy a mesetipus bölcsőjét a Gangesz mellett lássuk: sőt talán ellenkezően. A nála előforduló tejszivás és fiúváfogadás jelenetei sehogy sem illeszkednek bele a természetes kialakulás folyamatába. A régi szanszkrit irodalomban s a ma ott felgyújtott népmese-közlések példáiban át van az egész formálva csodajelenetté, ami a primitív formához nemhogy közelebb vinne, de távolodunk tőle. íme néhány jellemző adat! — Cosquin egyik idézett példájában: a rádzsa ifjú nejét börtönre vetik; míg ott sinlődik ártatlanul, kitett gyermekei idegenben nőnek fel, majd visszakerülnek ismeretlenül atyjuk udvarához. Itt igazolni akarják kilétüket; azt ajánlják a rádzsának, hozassa tel a börtönből nejét s tetessen a nő és ő közéjük 7 rét függönyt. Mikor ezt így elrendezik, az anyai kebelben megdagad a tej és melleiből egy-egy csepp repül a testvérek szájába annak bizonyságául, hogy a jőve-