Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

141 Felsorolt adatainkból kiderül először az, hogy az idézett párbeszédes meseelem nálunk az ország minden részében ismeretes: másodszor olyan formula, amely nincs egy mesetipushoz kötve, hanem szabadon alkalmazható bármely esodatörténet elmondásában, ahol csak varázserejú és ellenséges szándékú öregasszonyt kell a hősnek partfogóul megnyernie. A párbeszéd különösképen sem a nyugati nemzeteknél, sem a körülöttünk élő népek meséiben nem fordul eló, bár ugyané mesetárgyakat ott is széltében ismerik, tehát ezektől jött idegen beszüremlesnek nem tekinthető. Keleten azonban, tólünk messzeesö, elszigetelt területeken megleljük formulánkat több-kevesebb eltéréssel. így a kaukázusi örmények meséi között Í6 darabot lefordított belőlük dr. Gopcsa László az Olcsó Kvtár 161S—19. füzeteiben «Örruény regék» cimen) «Az áruló anya» történetében (57. 1.) találjuk a következő helyet, ahol egy anyóka tanácsot ad a hősnek: "Soká, nagyon soká fogsz menni és 40 dewhez 'gonosz szellemhez) fogsz jutni. A 40 dewnek egy nő parancsol, aki a kályhánál ül és kenyeret süt. Ha képes vagy ót megrohanni és melléből valamit kivenni, nem fog téged bántani. De ha ezt nem tudod megtenni, akkor felfal téged...» A legény ellovagolt a dewekhez és rárohant a boszorkányasszonyra. Ez magához tért. de addigra már kivett valamit melléből. «Törné ki a nyakát, aki téged erre megtanított, ezzel szerencsédre megmentetted életedet, mert különben jó falat lettél volna vacsorára.; — A hely itt is homályos még, de valamelyes ravasz fogást sejtet, ami a rákényszerités nyitjára vezet. Kunos Ignác stambuli török mesegyűjteményében (eredeti szöveggel a Magy. Tudom. Akadémia kiadásiban 2 köt., legbővebb fordítása németül: Türkische Volksmárchen aus Stambul. Leiden, 1905.) a rokonhelyek különféle szövegezésüek. E stambuli mesék nem látszanak népajkról valóknak, inkább azt a benyomást keltik, mintha háremekben felolvasott arab és perzsa irodalmi mesék visszhangjai lennének, ezért folklóré szempontból nem is egyenlő értékűek: vannak népi s vannak már irodalmilag átalakult helyei is. Egyik-másik történetben (ide tartoznak a 13. számú rDer Aschenbrödel-Sohn» és a 45. sz. Schah Jussuf) a párbeszéd azonos a miénkkel. A 31. számú CDer Zauberspiegel) mar többet tud róla. A dewanyó itt Cd'li. L) helvát készít. A hós hozzásiet, megöleli és tanyámnak - szólítva a meglepettet melléből inni kezd. cEjnye, fiam. ha nem szólítottál volna anyádnak, kettéhasítottalak volna.» A 9. sz. alatti (Die goldhaarigen Kinder,) hősét elvándoroltatja a tündérek országáig. Határtalan síkság közepén kastély áll, az út szélén ül az ördögök anyja: <rjobb melléből vér folyt a balvállara, bal melléből genny a jobb vállára, szája pedig habzott, szóló mesében. — Erdélyi János: Népdalok és mondák III. kötetében *244. t) a Pelikán madárról szóló história órzi az «öreganrám/> megszólítást. Merényi László: Eredeti népmeséi közt (11. köt. 40. L) cHa öreganyámnak nem szólítottál volna, mindjárt megennélek .'» — Ide tartoznak még eSzép Palkó> meséje Kriza János: Vadrózsáiban (1. sz. 395. 1.;. Merényi László: Dunamelléki meséi közül (I. k. 75. 1.; eAz örök ifjúság vize, Kálmány Lajos: Hagyományok c. gyűjtésében fII. k. 52. 1.) A férfi vasorrübábaa és u. o. Hl. k. 90. I.) "Jankovics» c. mesék.