Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

ben a relativitás elve s mit jelenthet bármely tudományban a relativitás hangoztatása. Minthogy a tudományok többe-kevésbbé függnek a jelenségektől, számba kell venniük azok állandóságát és változásait. A tudományoknak tehát, föltéve, hogy elértek mar bizonyos fejlődési fokot, többé-kevésbbé határozott formában, de mindig van egy statikai és egy dinamikai része. A statikai törvényeket megszoktuk úgy tekinteni, hogy azok construens és abszolút természetűek, mig a dinamikai törvényeket hozzájuk képest relativeknek tekintjük. Ez a felfogás még maradványa a jelenségek konkretikus megítélésének, amikor a fizikai jelenségek változásait az állandó téri viszonyok függvényének veszi az elme. Mainap már nem függvenyszerúen fogjuk fel egy-egy tudomány részeit, hanem az illető tudományra vonatkozó általános, szerkezeti tételeket egy újabb kettéosztás alapján igyekszünk elválasztani az illető tudomány statikai és dinamikai részeitől es külön taglaljuk.1 A fizika tudományának általános, abszolút érvényű tételei a speciálisan statikai es dinamikai tételektől még nem választattak el. Hogy ezt a tudományt milyen természetűnek kell a jövőben tekintenünk. — olyannak-e. amely az állandóság vagy pedig olyannak, amely inkább a változás jelenségei szerint igazodik — ez vitás kérdés, de előbb-utóbb megoldódik. Ha Einsteinnek és híveinek van igazuk, ez nem azt fogja jelenteni, hogy a jelenségekre nézve nincs törvényszerűség, hogy nem érvényesek rájuk az elménk által a tapasztalat alapján konstruált szabályok, sót még azt sem, hogy a statikai törvények a fizikában fölöslegesek, hanem csupán azt, hogy a fizikai jelenségeket inkább, sót aránytalanul jobban a változás jegyében kell felfogni es magyarázni, a statikai törvényeket pedig ezentúl szűkebb, sőt esetleg igen szűk érvényúeknek kell tekinteni. Ez utóbbi esetben — ha egyúttal a statikai törvények a dinamikai törvényekkel szemben az alárendeltség viszonyába is kerülnek (ami nem okvetlen kell, hogy bekövetkezzék; — a fizika tudományát illetőleg a dinamikai törvények lesznek abszolút érvényűek, mig a statikai törvények megfelelően relativek. Azt ugyanis, hogy valamely tudománynak melyik részét tekintjük abszolút vagy relatív érvényességűnek, nem a jelenségek állandó vagy változó volta határozza meg! Ha szükségesnek is látja bizonyos fokig alkalmazkodni a jelenségekhez, mindenkor elménk alkotta és alkotja a tudományokat és igy ö határozta és határozza meg azt is, mit tekint ö abszolútnak, vagyis az illető tudományra nézve általános és föltétlen érvényűnek és mit csupán relativnek, vagyis viszonylagosnak és esetlegesnek. Az, hogy elménk a tudományok vagy azok részei tekintetében valamit abszolútnak vagy relativnek nevez, tulajdonkép nem más, mint i e 1 z é s e i annak, hogy a tudományok hierarchiájái Ahol az összes vagy igen sok tudományt illető általános érvényű tételekről van szó. mint például a mathematikában, az ilyszerü tételek halmazát külön tudományként szoktuk tekinteni. Minden tudománynak az a mintaképe, hogy benne különválasztassanak és külön felsoroltassanak a mathematikai tételekhez hasonló, az egész illető tudományra vonatkozó általános érvényű tételek. 9'