Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

130 portnak másik részét minél tökéletesebben abstrahálja. így vette sorra tehát az akusztikát, az optikát, majd a chemikus és az elektromos tünemények ismeretét s emelte őket az abstrakt tudományok rangjára és egyesitette mindannyiokai a mechanikával, megalkotván ezzel a fizikának ma már szinte teljesen abstrakt tudományát. Ugyanily módon járt el az elme a többi isten-értékeivel is. Minthogy ezen eljárási mód által az eredeti isten-értékek lassankint mind a h i t, az érzelmek világába helyeztetnek, így alakítja át lassankint az elme az eredetileg istenképzetekből álló értékhalmazt mindinkább tudományhalmazzá, s így képes a tudományok segítségével mind tökéletesebb uralmat gyakorolni az összes részére adott jelenségek felett! * * * Most már felelhetünk arra a kérdésre, hogy mi az abszolút'? Abszolut-nak csakis elménket mondhatjuk. Hozzá képest minden más relativ, úgy a jelenségek, mint az ezekre alkalmazott elmebeli értékek is. A jelenségek relativek, mert számtalanok, előttünk mindig más és más alakban föltűnök, érzékeink által vagy pillanatnyi hangulataink és érdekeink szerint igen különbözőkép felfogottak. Minden olyan felfogás, hogy a jelenségekben is van absolutum, csupán látszatnak bizonyult. A fizika tudománya ma már az elemeket sem tarthatja végső egységeknek. Rutherford bebizonyította, hogy bizonyos sugarak hatása alatt nem egy «elem» szétbomlik. Hasonló eljárások segítségével a szétbomlás jeleit mutatják a legkisebb egységeknek tartott anyagrészecskék is. Még kevésbbé tudunk «tiszta» psychikai egységeket megállapítani. Absolutumnak a jelenségekre nézve csak az mondható, hogy egyszer ilyen, máskor amolyan formában, de adva vannak. Az egyes jelenségformák azonban, ha bírnak is több vagy kevesebb állandósággal és bizonyos hasonlószerűség mindenesetre van közöttük (hiszen különben értékeket sem tudnánk felállítani reájuk nézve), teljes véglegességgel meg nem állapíthatók és meg nem rögzíthetők. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a jelenségek általában relativek. A jelenségekre nézve felállított vagy alkalmazott értéke k-ről sem mondhatunk mást. Relativek először is a jelenségekkel szemben, mert hiszen azoknak mindig bizonyos függvényei, még ha bizonyos eljárások segítségével távol is tartjuk őket tőlük. A kézi eke, a rokka épúgy eszközök ránk nézve, mint a gőzeke és a legkomplikáltabb szövőgép, s értékeink is ugyanily viszonyban vannak jelenségeinkkel szemben, ha nem is közvetlenül alkalmaztatnak rájuk, hanem aránylag komplikáltabb módokon. De relativek az értékek elménkkel szemben is, láthattuk, hogy ő alkotja és rendezi őket a legegyszerűbb módoktól kezdve a tisztán fogalmi természetű, az elme által hierarchikus halmazba szedett értékekig. Az értékelést tevő elménk maga azonban nem relativ, hanem abszolút, mindig fölényes és a saját céljait, értékeit mindenekfölött szem előtt tartó, még a ránézve legnehezebb jelenségviszonyok között is. Az értékeknek az elméhez és a jelenségekhez képest való relativitását ismerve, felelhetünk arra is, hogy mit jelenthet Einstein rendszeré-