Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

129 nem oly abstrakt módon osztatnak ketté vagy többfele. mint a legfelsőbb fokon, hanem aszerint, hogy a konkrétumoknak milyen körét fejezik ki. A másodfokú istenségek két-vagy többalakúságai azután szoros kapcsot képeznek az ezek ala helyezett többi félisten, démon, állatisten értékekhez, amelyek mindinkább megtartják eredeti konkrét vonatkozású személyiségükéi s mint ilyenek szerepelnek az egész értékhalmaz legalsóbb rétegeiben. Az értékhalmaz ilymódon való elrendezésének segitsegével az elme bármelyik pillanatban és bármily irányban alkalmazhatja a konkrétumoktól elszakított lelki értékeket a neki adott jelenségekre anélkül, hogy az egyes lelki értekek a gondolkodás folyamán minduntalan eltűnnének. Az ismeretek óriási fejlődését tette ez lehetővé, mert ha az ember valamely, jelenségcsoport iránt különösebben érdeklődött, készen talált a maga számára egy állandó és az értekek rendjében meghatározott helyú értekcsoportot, amelynek a segítségével az illető jelenségcsoportot számbavehette, túlértékelhette, abba az apró részletekig belemerülhetett. Például a földi jelenségekről való tudás továbbfejlesztéséhez nem kellett másmint hogy az elme azt az abstrakt-konkret képzetet, amely a saját személyében kifejezte a földi jelenségeket és a fizikai világgal összekapcsolt égi tüneményeket (mondjuk például Indra vagy Zeus istenségét) dualisztikus kettéosztás útján megfossza az utolsó konkrét vonásoktól is. Ekkor magát az illető istenképet mint elszellemitett, teljesen anyagtalan értéket egy külön világ, a hit világa értékévé tette meg az elme. Ugyanakkor azonban egy további kettéosztás által megteremthette a fizika tudományát is, mint abstrakt tudományt. A fizika eredetileg ezért szorítkozott csupán a mechanikára.atöbbi, a fizikai szemléletre vonatkozó ismeret-komplexumok :azasztrologia. az akusztika (nem is szólva az optikáról) egyelőre megmaradtak az istennézlettöl már elválasztott, de konkrét értékekkel erósebben kevert állapotukban.1 Hogy magát az abstrakt fizikát miként konstruálja meg az elme, arra mintául szolgált az ó, az összes értékek élére helyezett hármas konstrukciója, ahol, amint láthattuk, szintén dualisztikus szétosztás útján az összes adott jelenségek rendjét az állandóság és változás jegyében választotta szét (Visnu és Siva). Minthogy a fizikai jelenségek is megegyeznek más jelenségekkel abban, hogy az egymásmellettiség és egymásutániság irányaiban adatnak, ennek megfelóen a fizikai testekre vonatkozó tudományban statikus és dinamikus irányokat különböztetett meg a konstruáló elme. A statika és dinamika segélyevei a megfelelő jelenségek számbavehetók. rendezhetők es az elme céljaira felhasználhatók lettek. Az elme később sorra vehette azokat a konkrét-abstrakt értekeket, amelyeket eddig elhanyagolt, de csupán abból az okbóL hogy az értékcsoi L. erre nézve a sphaerák zenéjét és a tisztán gyakorlati szempontokat az ókori akusztikában s a csillagászathoz oly sokáig fűződő hiedelmeket és kor.krétikus képzeteket íállatkórök stb». Maga a mechanika sem az indeknél, hanem a tudományokat igazán kifejlesztő görögöknél fejlődött ki és aránylag igen későn. Lagrange (Mécanique analitiqne 2-meed. 1811. 1 p. 23) Archimedest íKr. e.III. század; mondja az ókori mechanika megteremtőjének. Társadalomtudomány. 9