Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

127 azonban az elme a véges terek számtalan sorát fűzi egymáshoz s igy az idö vagy a számsor elképzelésének mintájára, a tér elképzelése is a végtelen felé nyúlik.1 Az elme azonban nem elégszik meg azzaL hogy bizonyos fejlődési fokon a jelenségeket általában az egymásutániság jegyében értékelje, hanem igyekszik ezt a szempontot a saját közvetlen formái, az egységek útján tökeletesiteni. A sorokban való, a konkrétumoktól elszakított egyszerű elképzelés a határtalan, a végtelen felé halad s a jelenségeket elszellemitó (psyehikai) felfogás igen jól megfelel a tünemények egymásutánjának, de jóval kevésbbé az egymasmelletti jelenségeknek, amelyek legnagyobbrészt határoltak. A végtelen szám- vagy idősor például igen alkalmas az égi jelenségek mozgásainak rendkívül pontos megűgyelésére és számbavételére. Ezzel ellentétben a földi változatlanabb jelenségek hasonló pontos értékelesét egyedüli segítségükkel nem lennénk képesek végrehajtani. Az elme tehát, hogy űj szempontjai alapján jól felmérhesse az egymás melletti jelenségeket i s, bizonyos eljárásokhoz folyamodik. Mint mindig, most is a lehető leggazdaságosabban jár el s ezért nem teljesen üj módszert alkot, hanem a már általa kipróbaltakat alkalmazza fejlettebb szükségleteihez. Azt a módszert tehát, amelyet eddig is felhasznált, de eddig inkább csak az egyrnásutani jelenségekre nézve: a trihotometrikus eljárási módot alakítja at. A trihotometrikus értékelések alapszempontja az, hogy a jelenségek egypár fontos vonását kiemeli, a többit figyelmen kivül hagyja. Most tehát az elme az ó megszükitett, a konkrétumoktól elszakított érték birodalmában a jelenségek egymásmellettiségenek megfelelő értékeket is trihotometrikus alapokon rendezi el, de akként hogy az egyes értékcsoportból kiemelt három fontos motívum közül egyet legfontosabbnak vesz s a másik kettőt, mint csak másodsorban értékest sót relatíve értéktelent, ennek alárendeli. Az indek. az egyiptomiak, a babyloniaiak és a görösök hármas istencsoportjai szolgaitarják ezen eljárás legszembetűnőbb példáit. így az indek legrégibb istenhármassága lndra az ég, Agni a tűz és Szúrja a nap istene s a több1 isten-értékek csupán ezek alá sorakoznak. A konkrétumok fogalomkörével még erősen összebonyolított három istenképzet közül lndra. mint a másik kettó fölött álló. mint az egész mindenséget beborító és mintegy összefoglaló eg ura mindjobban kiemeltetik.2 Amikor azután a konkrétumoktól való psychikus elszakasztás az elme által teljes határozottsággal hajtatik végre, az eddigi három fóisten a második sorba súlyed 1 A terek egymás felé vagy egymás mellé való mesterséges halmozását szépen megvilágítja a néphit. Göcsejiéi szerint O égboltozat van egymás felett (Gönczi F. Göcsej, 1914. 267.). Csuvasoknál az égnek 17 egymásfeletti régiója van; világ 77 van s ugyanennyi tenger. (Mészáros Gy. A csnvas ösvallás emlékei 1909. 14.). Babyloniaiaknál is 7 a világrészek s az égi zónák száma. íFrh. v. Andrian Werburg. Die Siebenzahl im Geistesleben der Völker 346—347.). Meg kell jegyezni, hogy a 7-es szám a babyloniaiaknál állandóan s o k-at jelent. < V. ö. Jastrow : Die Religion Babyloniens und Assyriens. I. 282.). 2 V. ö. Szász Károly: A világirodalom nagy eposzai. I. 45.