Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

126 az egyiptomiak, a babyloniaiak, az indek nagyszámú isteneire, démonaira és istenítet hőseire! Habár az elme bizonyos idő multán értékeléseit leginkább a függvényes alakban fejezi ki, ezek az újabb rendszerek tulajdonkép nem érintik az elme által már kialakított dualisztikus és trihotometrikus értékeléseket, hanem — amint az időszámításnál ezt igen jól szemlélhetjük — mintegy azok hegyébe alkalmaztatnak s amazok is az elme további tulajdonát képezik. Ezentúl legfeljebb a függvényes rendszereket tartja az elme értékesebbeknek s amazokat többé-kevésbbé háttérbe szorítja. Ez az oka, hogy a már fejlettebb világfelfogású népeknél is annyira keverednek az egyszerű alakú értékelések a komplikáltabbakkal. Amikor azután az elme arra a fokra jut, hogy a jelenségek részleteződéseit is, a saját érdekeinek megfelelően igen jól fölmérte, akkor tovább halad abban az irányban, amelyben a részére adott jelenségeket minél tökéletesebben számba veheti. Hogy az egyes konkrétumokhoz tapadó függvényes rendszerek hátrányait is kiküszöbölje, újra a dualisztikus értékelési módhoz folyamodik. De értékesnek ekkor nem a jelenségek egymásmellettiségét tekinti az elme, hanem az egymásutániságban jelentkezőket. Ekkor tér át a-10-es számrendszerre, amely független a konkrét egyes dolgoktól, a konkrét jelképektől (az ujjaktól vagy akár a hieroglifáktól) s a természetes számsorba helyezett számok nem az ujjakon, hanem a fejben számoltatnak és kombináltatnak s az egyes konkrét dolgokra csupán esetről-esetre vonatkoznak. Ugyanígy lesz értékesebb a lélek a testnél, amely mulandó és gyarló, míg a lélek örökkévaló.1 Minthogy a lélek felette áll nem csupán a testnek, hanem minden a testhez hasonló konkrétumnak, mindaz ami a lélek köréhez közel áll, az időben lefolyó gondolkodás sajátos értékeivel, a számokkal, a jelenségekről való képzetekkel és képzelmekkel együtt külön világként értékeltelik. Ekkor kezdenek misztikus erőket tulajdonítani a számoknak s ilyen misztikus számkombinációkkal telítve van az indek, a babyloniaiak, az egyiptomiak s ezek hatásai alatt a pythagoreusi filozófusok világnézlete. A számok túlértékelésével együttjár a számsorok, az idősorok túlértékelése s minthogy a képzetvilágnak a konkrétumoktól való elszakasztásával szabad tér nyilik a földi egymásmellettiségektől függetlenebb tudományok, így az asztrológia, az arithmetika kifejlődésére, a számsorok és az idősorok a végtelen felé lejlesztetnek ki. Az egyiptomiak és a babyloniaiak asztrális képzeteiben ezért szerepelnek nekünk szokatlan óriási szám- és idősorok s az indek Bráhma egy napját vagy egy évét millió és billió években fejezik ki. A végtelen idő képzetét nyomon követi a végtelen tér képzete. A tér elképzelése például az egymásmellettiségek alapján mindig véges, hozzá van kötve az ismert földterülethez és az égen közvetlenül szemléltekhez. A sorozatos elképzelés segítségével 1 Hogy a lélek teljes elszellemítése a dualisztikus hasítások útján hogyan megy végbe, azt igen tisztán szemlélhetjük a régi egyiptomiaknál, ahol amint mondottuk, az embernek több: két lelke van, az egyik a még konkrét alakban felfogott K;'i, a másik azonban, a Bá nevet viselő, a halál után egyenesen Osirishez repül és ott örömteljes életben van része. (Mahler i. m. 193.).