Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

124 viszonylatban az éjt tartja értékesebbnek (mert a hold és a csillagzatok változásai a tájékozódásra fontosabbak, mint a mindig egyformán feljövő és leszálló nap) s a holdéjek vezető egységei kidomborításával egybefoglalja a hold 27—30 nap alatt visszatérő változását. A holdhónapon belül azután vagy 3 részt különböztet meg s ekkor létrejön a 3-szor 9 napos vagy a 3-szor 10 napos holdhónap, vagy pedig tovább menve, a hold pályafutását két részre osztja, növekvő és fogyó félre, az egyes feleket azonban akkor is 3—3 részre osztja.1 Nézzük, mik az elme által ekkép megkonstruált kétoldalú rendszer előnyei és hátrányai? Arra nem alkalmas, hogy a jelenségeket nagy általánosságban vegye számba — amint ezt a dualisztikus és a trihotometrikus értékelési módok külön-külön teszik — viszont általa lesz lehetővé, hogy az elme az aránylag kisebbméretű jelenségeket vagy jelenségcsoportokat, a konkrét dolgokat jobban számba vegye. Láthatjuk, hogy a kétoldalú rendszer mennyire a konkrét dolgokhoz tapad. A konkrétumokhoz tapadó elme a jelenségek egymásutánját is mindig úgy tekinti, mint ha az egymásmelletti dolgok egyszerű függvénye lenne. Ez az oka, hogy az 5-ös számrendszerben az 5-ön felül való felsorolás, amely a dolgoknak az időben való rendezését is magában foglalja, csupán appendixe a konkrétumokhoz tapadó egységnek,' az egy kézzel megmarkolhatónak. Hasonlókép a kétoldalú időrendszer is a konkrétumhoz való tapadást mutatja, hiszen a nap és az éj egymásra következését úgy tekinti, mintha két egymásmelletti tárgy érintkezése lenne s úgyanígy fogja fel a hold telését és fogyását is. Ha a jelenségek adottságának nem is felel meg mindenben a kétoldalú függvényrendszer, viszont biztos alapul szolgál az intenzív földművelés és a kereskedés számára, amelyek involválják az egyes konkrét tárgyak iránti behatóbb érdeklődést s ezt készíti elő a nekik megfelelő szám- és időrendszer. Ezt a két rendszert természetesen nyomon követi igen sok hasonló függvényes rendszer. A primitív ember például kezdetben dualisztikus formában fogja fel az emberi egyén életjelenségeit és mivel reá nézve az egymásmellettiségben feltűnően mutatkozó jelenségek az értékesebbek, a többieket alig veszi számba. Ez az oka, hogy amíg a primitív embernek a test külső részeiről aránylag sok, addig a test belsejéről és a szorosabban vett életjelenségekről igen kevés nyelvi kifejezése van.2 Később azonban az egyéni életjelenségekre nézve is 1 A babyloniaiak a növekvő Hold idejét s a hónap második felét, a fogyó Hold idejét egyformán 3—3 részre osztották s így a 30 napos hónap már igen régi időben 6 időszakaszra oszlott. (Mahler E. : Babylonia és Assyria, 258. 1.) Még régebben azonban Hőmmel szerint 27 (=3X9) napos hónapja volt a babyloniaiaknak. (Hőmmel: Aufsátze und Abhandlungen, III. 1. 460. 1.) Az indek is a hónapot két periódusra osztják, a Hold növekedése szerint világos és sötét félre. (Houzeau i. m. 79. 1.) Az egyiptomiaknál, akiknek a műveltsége talán legkorábban fejlődött ki, a kettéosztás nem ment végbe, ott a 30 napos hónap 3 dekádból állt. (Kurt Sethe: Von Zablen und Zahlworten bei den altén Aegypten, 27. 1.) Khinaiak is a hónapot a legrégibb időben 3 dekádra osztották, (Houzeau i. m. 382. 1.) 2 így a primitív ember a belső részek közül csupán a szivet s ritkábban a májat emeli ki, azután kiemeli a külsőleg is feltűnő vért és végül igen fontosnak,