Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

122 reá nézve értékes eseményt, a következő eljáráshoz folyamodik: nem veszi fontosaknak sem a jelenségek egymásmelleti voltát, sem az ugyanakkor esetleg lefolyó érdektelen eseményeket, sem pedig az érdekes esemény egyes apróbb részleteit, hanem annak csupán 1 e g f o n t o s a b b mozzanatait, a kezdetét, a lefolyását és a v é g é t. Ez az oka, hogy az egyszerű elme a nap, a hold és a csillagzatok járását, mint előtte a legfontosabb eseményeket mindig 3 részre osztva, azaz 3 egységben fogja fel; megkülönbözteti például a nap felkeltét, a nap delelését, amelyben az egész mozgás kifejeződik, mert ekkor következik be a kulmináció és végül megkülönbözteti a naplementét. Hasonlóan jár el a hold és a csillagzatok változásait magába záró másik fontos eseménysor • az egész éj elmúlásával szemben.1 És ahogyan a felsorolt eseménysorokat hármas egységben fogja fel az egyszerű elme, ugyanoly módot alkalmaz a többi eseménysorra is, föltéve természetesen, hogy azok érdekei körébe esnek. Hármas egységben fogja föl tehát a megtörtént eseménysorokat s ez az oka, hogy a primitiv ember mondáiban és meséiben (amelyek nem mások, mint a primitiv ember életének, viszonyainak, harcainak, hőseinek nagyszerűvé való értékelése) az események 3 részben játszódnak le.2 Ugyanezt a hármas osztatúságot írja elő a primitiv ember a társas élet eseményeire : a viselkedésekre, szokásokra nézve is.3 Azáltal, hogy a primitiv elme a jelenségek egymásutánjából csakis az őt érdeklő eseménysorokat (és nem egyes izoláltabb eseményeket) és azoknak is csak a legfontosabb mozzanatait veszi a trihotometrikus értékelések útján számba, eléri az események fölötti határozott uralmat. A primitiv ember kitűnően tájékozódik az égi jelenségek között és szigorúan betartott szokásrendjével az ő sajátos társadalmát igen jól szabályozza. 1 V. ö. Houzeau : A csillagászat története, 62. 1.: «az újvilág törzseinek túlnyomó része alig tűzött négy pontot a napi időszakaszban: a Nap felkeltét, delelését, lementét és az éj közepét". — A babyloniaiak az éjt ősi idők óta 3 őrváltásra osztották: a csillagok feljövetelének ideje, középső őridő és a világosság létrejötte idejére. Strassmeyer: Zeitschrift f. Assyrologie. IV. 190. 2 A bakairik teremtési mondájában a két őstestvér csupán harmadszorra nyeri el a vörös keselyű birtokában lévő Nap-ot. (Steinen id. m. magyar átd. 232—235. 11.) A népmesékben a hős egymásután 3 sárkánnyal, 3 óriással vagy 3 idegen hőssel küzd meg, 3-szori kiáltásra kap segítséget, útbaigazítás végett egymásután 3 személyt keres fel, 3 éjjel jön a szerelmese hozzá; ha szolgálatba áll, 3 napból áll az esztendő s ezalatt 3 próbát tesz. 3 A narinnyéri törzsnél (Ausztrália) az ifjú szakállát 3-szor kitépik, a 3-ik kitépés után férfivá nyilvánítják. (Beöthy L.: A társadalmi fejlődés kezdetei, 20. 1.) Középausztráliában a nőrablót úgy varázsolják meg,', hogy 3 napon át ráolvasnak egy miniatűr kőkésre. (Roheim G.: A varázserő fogalmának eredete, 21.1.) Ugyanott az arunta varázsló a rámutató csont erejét 3 varázsigéve] fokozza. (Spencer and Gillen : Native Tribes of Central Australia, 535—536. 11.) A varázsolás sem más, mint bizonyos ténykedéseknek nagy értékkel, óriási hatóerővel való felruházása. A primitiv társadalom tagjára a varázsolás értéke és formája szigorú erkölcsi szabályként hat, amely visszatartja őt bizonyos cselekvésektől. A példák különben a primitiv népek életéből ezerszámra felhozhatók.