Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

121 vagy mas értékes többség első ténye. A primitívek nagy része két ujjankint számlál és a 4 dolgot a nyelv útján így jelöli meg: 2—2. A 2-es szám tehát a primitíveknél tulajdonkép bizonyos egység, amellyel szemben a tárgy egyediségének jelzése, az l-es, relatíve értéktelen. A konkrét, egyedi tárgyat jelző 1 képzetét tehát nem a tapasztalatból meríti közvetlenül a primitív elme, hanem a dualisztikus értékelés során alkotja, teljesen hasonlóan ahhoz, mint amikor más jelenségekre nézve dualisztikus értékítéletet alkot. Mert mit tesz olyankor az elme, amikor például az égi és földi jelenségekre nézve dualisztikus értékítéletet hoz létre? Egységnek tekinti egyfelől az értékest másfelől az értéktelent s ezenfelül össze is foglalja mind a kettőt a saját egységes, abszolút szemléletében. Az egyes konkrét^ tárgyak értékelésénél sem tesz mást az egyszerű elme: egységnek tekinti egyfelől a többet, másfelöl a kevesebbet az épen egy konkrét dolgot. Mi hajlandók vagyunk az elmebeli egységet és a konkrét egyediség jelzését azonosnak tekinteni, pedig tulajdonkép nem az. Hasonlókép hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a számolás csakis az egy konkrét dolgot jelentő l-es számtól indulhatott ki. Pedig az egyszerű elme mindenekelőtt az egység észbeli képzetén közvetlenül alapuló rendszereket alkotja meg, először a 2-es számrendszert, majd azután, amikor ez nem elégíti ki, az 5 ujjat magába zaró egységen, a kezén alapuló 5-ös számrendszert, s innét indul a konkrét, egyedi dolgok felé.1 A primitív ember felsorolt Ítéletei tehát mind dualisztikus értekteletek, amelyek az egység tisztán elmebeli képzetének állandó alkalmazása miatt eo ipso észitéletek is. Azonban a primitív ember ítéletei sem mind fejeződnek ki a dualisztikus értékítéletek formájában. A jelenségek adott rendje arra készteti az egyszerű elmét, hogy más formájú ítéleteket is alkosson, amelyek azonban szintén csak értékítéletek, szintén csak azon alapulnak, hogy az elme a saját közvetlen formáját, az egység képzetét alkalmazza a jelenségekre. A dualisztikus értékelési mód inkább csak a változatlan helyzetű jelenségek vagy viszonyok megítélésére alkalmas, de például a nap járásához fűződő napi munka, vagy a primitív ember előtt annyira érdekes két föégitest és a csillagzatok megfigyelése szempontjából már nem kielégítő, mert nem veheti tekintetbe a szemmel kisért események legfontosabb mozzanatát, magát a lefolyást itt respektive a napnak vagy a holdnak és a csillagzatoknak az égen való egy napi, iiletve egy éji mozgását. Az egyszerű elme, hogy megmaradjon az ö szűkített érdekkörében s azért mégis jól számba vegye a i Az egy konkrét dolgot jelentő l-es számtól állandóan és következetesen csakis akkor indul ki az elme. amikor már szükségét érzi a birtokában leró dolgok igen pontos felszámolásának < felsorolásának;, amikor is az egység kcpzetének, az ujjak és a nyelv felhasználásával, amelyeket a 2-es rendszernél is igénvbe vett, megalkotja az általunk természetes számsornak nevezett egységrendszert. Ez a rendszer azonban más számrendszerekkel (a 2-es. 5-ös és 10-esselj szemben egyelőre háttérbe szorul és csak igen későn — amikor már a végtelen nagy számok felé men5 számsorra van állandóan szükség —jut legfőbb uralomra.