Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

94 szágok királyáé mindig hozzá csatoltatnak. Sőt azon időről, melyben az ausztriai monarchia feje a német császári czimet és méltóságot esetleg és ideiglenesen nem viselte, jelesül Mária Terézia korából 1790—1792. évekről nem egy nagyfontosságú nemzetközi államszerződés és nyilatkozat mutattathatik fel, mely Európa különböző — kisebb-nagyobb hatalmasságaival egyenesen csak Magyar- és Csehországok királyának ezime alatt és nevében keletkezett. A mi ellenben a belviszonyokat illeti, ezekre nézve a magyar korona országai egy részről , s ő felségének többi országai és tartományai más részről, ugyanazon közös fejedelemnek uralkodása alatt is, két egymástól ugyan elválaszthatlan, de egymástól mégis független és önálló külön államtestet képeznek. E tekintetben tehát ezen országoknak és tartományoknak öszszege, az ausztriai monarchia, ö felségének birodalma, egy birodalomnak, a szó modern értelmében egy államnak, annál inkább egységes államnak nem tekinthető, következőleg az e nevezet alatt értetni nzokott országoknak és tartományoknak, a két külön államtestnek egymás irányábani belviszonyai is, nem az állam eszméjének általános elméleti igényei, hanem a létező tényleges jogok, törvények és államszerződések szerint, és igy a viszonyoB állami önállás és függetlenség alapján i-zabályozandók és itélendök meg. Ez nézetem szerint az ausztriai monarchiának jogi, és ha törvényeink felfüggesztve nincsenek, valóságos tényleges állása, ez az annyiszor emiitett, a „monarchia" szó helyett használatba jött „birodalom" szónak mindannyiszor, valahányszor állam iratainkban előfordul, igazi értelme. Hogy ez igy van, azt első sorban bizonyítják azon érveken kivül, melyek az 1861dik évi feliratokban és némileg a ház asztalán levő felirati javaslatban is foglaltatnak, az 1723 ik év L, II. és III. törvényczikkei, melyek a sanctio pragmatica elfogadásáról szólnak, és melyeknek elseje szerint az ellenünk érvül és a sanctio pragmatica által állítólag megállapított szorosabb állami kapcsolat bizonyítékául annyiszor felhozott „unió et cointelligentia cum haereditariis provinciis stabilienda", az azon évi királyi meghívó levelekben és királyi előadásokban ugyan említve és szorgalmazva volt, de a női öröklést, a pragmatica sanctiót törvény által tüzetesen szentesítő II. tv.czikkben, mely már csak : „de sincera in regno animorum unione" szól, nem említtetik, különben is azon évi országgyűlés alatt semmi törvényhozói intézkedésnek tárgyául nem szolgált, és igy azon értelemben nem vétethetik, mintha Magyarország a pragmatica sanctio elfogadásakor az uralkodó személyének örökös közösségén, országainak elválaszthatatlan feloszthat!anságán, és ennek biztosításán kivül az örökös tartományokkal még más ujabb szoros állami összeköttetést kivánt volna létesíteni. — Nem található tehát a pragmatica sanctióban a birodalom egységes létének alapja, de nem található az a később következett eseményekben sem. — Bizonyítékai annak az 1790 — 1791 és 1827 és több években hozott törvényeink és országgyűléseink régibb és ujabb nyilatkozatai. Igy az 1832—1836. országgyűlés folyama alatt az V. Ferdinánd királyi czime felvétele iránt kelt felirataikban világosan kijelentették az ország rendéi, hogy Magyarország az ausztriai császárságtól törvényes egész alakjára nézve különbözik, az alá nem tartozik, az alá nem vettethetik. Az 1848-diki törvények revisiójától szónok nem idegenkedik; kimutatja, hogy e törvényeknek, a revisió előtt helyreállítása jogilag elkerülhetlen, ellenben revisiójok, foganatosításuk előtt, jogilag lehetetlen ; kimutatja, hogy a jogi szemponton túl, e törvények helyreállítása épen a kiegyenlítés érdekében czélszerü és szükséges. A kiegyenlítés két főakadályát abban találja, hogy ő felsége tévesen van értesítve a nemzet érzületéről, a nemzet pedig épen nincs értesítve a kormány valódi szándékairól. Mind a két akadály egyszeriben el lesz hárítva, mihelyt — mint a fölirati javaslat kívánja — a felelős magyar kormány föl lesz állítva. A nemzet bizik ö felségében, bizzék ő felsége is a nemzetben! „Az első lépés — úgymond szónok a koronát illeti: mert a nemzet gyönge, a hatalomról a korona rendelkezik. A gyönge, ha jogát veszélynek teszi ki, azt végképen elveszítheti: a koronát jogsérelem ellen a hatalom is biztosítja, melyről rendelkezik. „A ház felirati javaslata több oldalról különféleképen értelmeztetik, én — mondja szónok — azt oly világosnak találom, hogy az bővebb magyarázatra nem szorul. Meg fogja érteni azt az egész magyar aemzet, megmondandja annak értelmét maga az országgyűlés is érdemleges tárgyalásának folyamában. Én nem tartom azt, a mit itt felemlittetni hallottam, hogy mostani felirati javaslatunk az 1861. !évi elvektől némileg eltér; nem elveink változtak,hanem helyzetünk. Igaz, hogy 1861-ben is ugyanazon követelések intéztettek a dolog lényegére nézve hozzánk, melyek most is intéztetnek ; de akkor közjogunk létezése Í8 megtagadtatván, azon követelések egyszerűen elfogadás és törvénybe igtatás végett voltak hozzánk utasítva, most pedig közjogunk alapelve nem tagadtatik, ezen követelések törvényhozási rendes tárgyalás végett közöltetnek velünk. „Ha tehát 1861-ben az egyszerű negatio maga helyén volt, most törvényhozói kötelességünk szerint a positivitás terére kell lépnünk ; 8 ez uton nem az 1861-ki elvektől eltérve, hanem azoknak a vezérfonalán tovább haladva, czélszfrü javaslatok tervezésével mind felséges urunkat, mind polgártársainkat — Európa birói széke előtt felvilágositanunk arról : a mit a felirati javaslat kifejez, hogy egy részről a monarchia biztonsága, másrészről alkotmányos önállássunk nem állanak egymással ellentétben, nem szükséges egyiket a másikért feláldozni, hanem egymás mellett fennállhatnak. A többi értelmezésekre nézve pedig azon reményben, hogy szerencsés lehetek a támadt kételyeket eloszlatni, röviden elmondom, hogy nézetem szerint mi a felirat valóságos értelme : Egy római követ — ha jól tudom — a carthagóiak előtt azt mondotta : „jobb kezemben háborút, bal kezemben békét hozok; válaszszatok." Ez áll a felirati javaslatra nézve is, ha a mi viszonyainkhoz nem illő béke és háború szó helyett, közjogi kérdéseink kiegyenlítését teszszük." „Benne van a felirati javaslatban közjogi kérdéseink, alkotmányunk épentartásával eszközlendö kiegyenlítésének lehetősége , de ki van mondva abban az oly állitólagos kiegyenlítés lehetetlensége is, mely csak alkotmányunk, önállásunk feláldozásával történhetnék meg." „Választani a kormány fog, az eredmény a kormány eljárásának lesz .megfelelő." A vitatkozás harmadik napján (17-dikén) szólottak: Lónyay Menyhért, kiemelve, hogy Ausztria mindig olyankor volt erős, midőn Magyarország alkotmányos jogait gyakorolta, és gyönge, midőn e jogok gyakorlatában korlátolva volt. Faragó Ferencz, Ausztria külpolitikáját hibáztatva s a birodalom súlypontjának Magyarországba áttételét kívánva; gr. Apponyi György, a magyar minisztérium fölállítását sürgetve, az ország önállóságát s paritását megovandónak, az alkotmányosságot a Lajtán tul is fenntartandónak, a közös tárgyalásokat csak a tagadhatatlanul közös ügyekre szoritandónak nyilatkoztatva, s ennélfogva a föliratot elvben elfogadva; Szentkirályi Mór, Ragályi Ferdinánd, Vállyi János, mind 1848-as értelemben, az utóbbi a föliratban a nemzet jogát erősebben ki emelendőnek óhajtva; gr. Széchenyi Béla, a nagyhatalmi állásra vetve a súlyt s „a jogfolytonosság bilincseiből kibontakozni" kívánva; Böszörményi László, Bartal és Zsedényi kifakadásait 1848 ellen visszautasítva; gr. Zichy Nándor, a törvények életbeléptetését bajosnak állítva; Somssich Pál, a fölirati javaslatban egyfelől a kiegyenlítési készséget, másfelől a jogainkkoz ragaszkodást emelve ki, egyszersmind a mostani kormányt védve Ghyczy Kálmán irányában ; b. Vay Béla, a megyék helyreállítását sürgetve. Közbejött események: Ónossy Mátyás indítványa, hogy az általános tárgyalás fejeztessék be, mivel minden szónok a fölirat elfogadása mellett nyilatkozik; Bartal György viszonzása Böszörményinek és Ghyczy Kálmán sikerült önvédelme Somssich irányában. Az általános tárgyalás ma (hétfőn) tovább foly, s ha a följegyzettek mind szólanak, könnyen eltart egész héten. A horvátországgjülés felirati Vitája, mely nem várt fordulatokban oly gazdag vala, ép oly szokatlan módon fejeztetett be, ha a szavazás után szőnyegre került Mrázovics-féle ujabb indítvány feletti ingerült és eredménytelen vitát csak is utójátéknak, nem-pedig a vita fonalának tovább szövödéseül tekintjük. Maga a felirat módosított szövege elfogadtatott 78 szavazattal, 22 ellenében, 92 tag pedig elállott a szavazástól. Ezen módosított alakjában pedig mindenben és névszerint a határőrvidéki kérdésre vonatkozó rész nem ütvén meg a szabadelvű párt követeléseinek mértékét, Mrazovics erre nézve külön, a felirat mellékletéül szolgálandó felterjesztést indítványozott. Ezen indítvány elkeseredett vitát idézett elő, melynek folyamában a Mazuranics párt tömegesen elhagyván a tanácstermet, megállapodás létre nem jöhetett! Mint Zágrábból történt czáfolatok ellenére ismételve irják, ő felsége a bánt a Mrázovics-féle indítvány felterjesztésére utasította és a kormány részéről a horvát kérdésben a végleges megállapodást legközelebb várják. Bécsi levelek. VIH. Bécs, febr. 17. Tapasztalt hírlapírók mindinkább elszoknak a sajtóhibák helyreigazításától, azon egyszerű okból, mivel tudják, hogy ezen helyreigazításokat száz olvasó kőzöl egy sem veszi figyelembe és még ez az egy is röstelli kikeresni azt a czikket, melyre az „emendátió" vonatkozik. Hanem mi, a hírlapirodalom napszámosai „wirLeute vomBauu más szemmel nézzük a dolgot, és igy azonnal vettük észre azt az apró jegyzetkét, melyben az „Ostd.Post" kijelenti, miszerint tegnapelőtti czikkének dátumában tévedésből mondatott: Pest, holott a czikk keltének helye: Prága. Magvalljuk azonban, hogy mi ezt a helyreigazitás előtt is tudtuk, és igy anélkül is tudtuk volna. Az illető czikk herczegi korona jegye alatt mutatta be magát az olvasónak, és a szerkesztőség néhány bevezető sorban hozzá tette, hogy ezt a czikket ugyanazon „visszavonultságban élő államférfi" irta, a kitől már is a magyar ügyre vonatkozó más „nagyon jeles" értekezést közzé tenni az Ostd. Postnak „szerencséje volt." Aha, tehát ez az? gondoltuk magunkban; schöne Maske, ich kenne