Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nnpy ivén. fizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár lékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyedévre 2 t'rt. Egy szám ára "20 kr. Hirdetési díj 4 ! hasábos kisbetíí-sorért 6 k1'. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget veritas e íalsitate, quam e confusione." Baco. 8. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkelf, levelezések s átalában a lap szellemi részét, ' illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez ' (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Pesten, Február 19. Test, február, 18. A közfigyelmet a képviselőházban folyó felirati vita s azon várakozás foglalja el, melylyel a főrendek választmánya által készülő külön felirati javaslatnak eléje nézünk. — Miután az utóbbi, mint illető körökben halljuk, ugyan azon elveket foglalaDdja magában, melyeket a képviselőház feliratában kifejezett, el kell várnunk a javaslatot, mielőtt véleményt mondhatunk, mennyiben fejeztettek ki saját elveink a főrendek által szabatossabban, s mennyiben tarthatjuk okadatoltnak, s igy helyesnek a főrendi ház eljárását, mely ez esetben egy külön felírást szükségesnek tartott. Mert mi, ha bár a főrendek ezen jogát , mely a parlamentaris eljárás általános és 1848 óta hazánkban is elfogadott elveinek megfelel, a legtávolabbról sem vonjuk kétségbe; megvalljuk, őszintén örültünk volna , ha a főrendek ez ízben meggyőződésükkel megegyezhetőnek tartották volna, hogy ezen kétségbevehetetlen jogukkal, ép ugy ne éljenek most, mint arról 186 l-ben lemondottak, s pedig ugyanazon okokból, melyek a főrendeket akkor ezen eljárásra birták. Helyzetünk azóta sokban változott. Az aggodalom helyett, melylyel a hazafiak akkor a jövőbe néztek, a nemzet többségének szivét most remények töltik. Akkor tudtuk, hogy az értekeződés fonala megszakadván, ismét oly időszakba léptünk, melyben elveink iránti hivségünket csak férfias türelem által bizonyíthatjuk be. Most bajaink orvoslásának, sőt alkotmányos életünk ujabb biztosításának lehetőségét látjuk magunk előtt. De nekünk ugy látszik, hogy ha akkor, midőn alkotmányunk védelmét csak passivitásunkban kereshettük, érdekünkben volt, hogy azon következetességben, melylyel a kormánynak nem törvényszerű eljárásától részvétünket megtagadtuk , az egész nemzet egyetértsen; ugy ezen egyetértés nem kevésbbé szükséges most, midőn a hazáért nem csak tűrni, de tentii kell, s midőn minden törekvéseinknek eredménye, főkép egyetértésünktől függ. Épen mert ezen egyetértés a passivitás mezején sokkal könnyebb vala, mint most, midőn alkotmányos szabadságunk biztosítása positiv határozatokat kíván ; s mertj azon veszélyek, melyekkel minden átalakulás jár, csak az által kikerülhetők , • ha bizonyos elveket tüzünk ki s egyetértve eze-' ket követjük eljárásunkban, épen azért kettős aggodalommal tölt el minden, mi ezen egyetértést megzavarhatná. — Hisszük, hogy a főrendek választmányának felirati javaslata meg fogja czáí'olni ezen aggodalmainkat s igy, mig ez megjelent, nem szólunk azokról, mik több lapban a^jkülön felirat czélszerüsége mellett vagy ellen mondattak. A vita, mely a képviselőházban a felirati javaslat felett foly, igazolja azt, mit utolsó számunkban mondánk. Képviselőink vitatkozásai, — hogy azon őszinteséggel szóljunk, mely, meggyőződésünk szerint, az időszaki sajtó első kötelessége — mindenben megfelel várakozásainknak, csak azon türelmetlenségben nem, melyet egyeseknél észreveszünk, a a mely talán épen a közegyetértésnek következése. Ugy látszik némelyeknek, hogy miután a felirat elveiben valamennyien, s a szerkezet iránt a háznak nagy többsége egy véleményben van, a tárgyalás fölösleges. — De habár a felirat a legvilágosabb, s kevés államiratot ismerünk, mely kevesebb félreértésre, hamis magyarázatra nyújthatna alkalmat, még is ugy vagyunk meggyőződve, hogy e tárgyalások, ha nem is szükségesek arra, hogy a képviselőház elveit s nézeteit felvilágosítsák, legalább felvilágosítják azon indokokat, melyek a képviselőházat ezen elvek s nézetek kimondására bírták.. Ugy hisszük, törvényhozásunk folyama be fogja bizonyítani a képviselőház tisztelt vezetőjének szavait, hogy „a néhány napot, melyet a felirat tárgyalására forditunk s fordíthatunk, nagyobb kamattal nem elocálható, mint ha azt a szabad discussióra fordítjuk u Néha a discussio csak a vélemények szétágazását bizonyltja be. Mi, őszintén megvallva, még ezen esetben is kívánatosnak tartjuk azt, mert meggyőződésünk szerint a vélemények bár mily szétágazása jobb, mintha mesterkélt önámitás által az egyetértés csalódásában ringatjuk magunkat ott, hol az nem létezik. De vannak esetek, hol a discussio épen az ellenkező eredményhez vezet, s azok kik elébb távol álltak egymástól s pártokra oszlottak, nézeteik kicserélése által arról győződnek meg, hogy a távolság, mely őket elválasztja kisebb , mint gondolák, s hogy ha egyes kérdésekre nézve nézeteik különböznek, sokkal több az, miben megegyeznek. S mi örömmel mondjuk ki, miként azon vitának, mely képviselőházunkban foly, nézetünk szerint ez leend következése. — Mert ha a tanácskozások élénksége a vélemények különbségét bizonyítja is, s több fontos kérdésekre nézve erős meggyőződések állnak szemközt, melyek törvényhozásunk későbbi folyamában erős pártok alakulásához fognak vezetni: nem kevésbbé bizonyos, hogy épen a főelvekben, mindenben, mi hazánk önállását, s azon elvek fentartását illeti, melyek 1848-tól e nemzet alkotmányos életének alapjai lettek, képviselőink között a legnagyobb egyetértés létezik. S hol erre számolhatunk, ott a pártok súrlódása csak azon melegséget növeli, melylyel valamennyien a közös haza szeretetében egyesülünk. Á Magyar országgyűlés. A múlt héten elkezdődött a fölirati vita, még pedig először — a felsőházban. A felsőház némely tagjainak ugyanis, a képviselőház elé terjesztett fölirati javaslat közhírré tétele után (előbb nem), eszükbe jutott azon rendszabály, mely mindenik házat külön fölirat készítésére jogosítja, s meglett az okoskodás, hogy ez a jog : kötelesség. A külön fölirat indítványával gr. Festetics György lépett föl e hó 13 dikán s hosszabb vita után végre személyes szavazás által J3G szóval 53 ellenében elfogadták az indítványt, s megválasztották a 30 tagu válaszfölirati bizottságot, melynek tagjai a másnapi (14-dikei ülésben hirdettettek ki. Köztük van id. b. Vay Miklós, gr. Széchen Antal, Simor János püspök. •101JD1 0,1 5 8131 O ' 2* 9 S «X A külön felirat ellen erélyesen szónokoltak gr. Pálffy József, gr. Vay Lá-zló, b. Orczy Andor, b. Eötvös Dénes, gr. Andrássy Manó, gr. Haller Sándor, b. Splényi Henrik, Tomcsányi József, gr. Mikes János, b. Gerliczy Bódog. A mellette szónoklók közöl különösen kiemelendök id. Vay Miklós, gr. Szécsen Antal, b. Wenckheim Béla, b. Wenckheim László, gr. Cziráky János, gr. Majláth Antal stb. Egyébiránt a külön fölirat mellett szónoklók is többen elég ö>zinték voltak kijelenteni, hogy a felsőház •fölirata csak azt fogja tartalmazni, a mi a képviselőházéban van. Erre igazán azt lehetni kérdezni, hogy minek akkor külön megírni ? A szavazást illetőleg, a papság kivétel nélkül a külön föliratra szavazott. A közös föliratra a főméltóságok közül az egy gr. Károlyi György szavazott, a főispánok közül hárman. De térjünk már át a képviselőházra. Itt febr. 15-én kezdődött a fölirati vita, s az első ülést Bartal Györgynek szinte három órányira terjedő beszéde töltötte be. Bartal György gondosan szerkesztett szónoklatában bevezetése után a jogfolytonosság elvét fejtegetve azt mondja: Ha nemzetem közjogi állásának alapjául most és mindenkoron a jus publicumnak ama főelvét: „hogy a fejedelem és nemzet közös akaratával hozott törvények kötelező erejét csakis az egész nemzet törvényesen választott és históriai jogosultsággal bíró képviselőinek szádad beegyezése 15