Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

90 szüntetheti meg," és ez elvben a törvényességnek sarkpontját minden l kétségen felül helyezve látni óhajtom : nem c z é 1 u 1, hanem eszközül tekintem azt az emberi igények legmagasztosabbjának, a szabad elhatározásnak, minden polgári szabadság nélkülözhetlen előföltételének megmentésére. A törvényesség betartásának amaz egyszerű, de nagy jelentőségű körvonalozását, ép oly nélkülözhetlennek, mint másrészt elegendőnek tartja a fejedelem és népe közötti egyezkedés megindítására. Elegendőnek azért, mert a törvények szentesitésének fejedelmi jogát a koronázástól függőnek, a ministeri ellenjegyzést épen az 1848-ki III. t. cz. 3. §-ának világos értelméből, tehát még azok előtt is, kik e törvények szoros és előleges betartását conditio sine qua non gyanánt fölállitani ildmosnak vélnék: csak is az executivához kötöttnek, de a törvényhozó hatalom egyes jogosult factorait, a mint azok az egész nemzethez intézett fölhivás folytán kiegészitve együtt vannak, a törvény szentségét, közjogi önállásuk, szabad elhatározásuk egyedüli kútfejéül elismerik: egymássali értekezésük megkezdésére nézve semmi egyéb föltételek betöltésére kötelezetteknek nem, sőt a fölavatási diploma szövegének megállapítását illetőleg egyenesen odautasitottaknak tudja. Ezek után anyagi érdekeink közösségét tárgyalva, ha anyagi érdekeinket az idők igényei szerint szabályozni megkísértjük, akkor. — úgymond — önmagától háttérbe szorult ama kérdés: vajon létezneke modalitások, mig az októberi diplomát vagy a februári pátenst előttünk acceptussá tehetnék ? s előtérbe lépett, kettős nyomatékot nyert a sokkal finomabb élü, politikai eszélyességünket sokkal kényesebb próbára állitó másik kérdés: vajon készeknek nyilatkoztassuk-e magunkat alaptörvényeink, és különösen a 48 ikiaknak ama módosításaira, melyek tőlünk nem egyedül a fejedelem jogos befolyásának restitutiója a társországok valódi megnyerése, hanem a birodalom hatalmi állása, anyagi fejlődése vagy is kötelességünk és érdekünkben fekvő kettős consolidátiója tekintetéből méltán követelhetők ? Egész kiterjedésben osztozik mindazokban, miket a válaszfelirati javaslat szerzője ép oly bölcs mérséklettel, mint statusférfiui éllel ugy a febr. pátensről, mint az alapjaiban reálisabb, végczéljaiban magasabb, idomitási képességében elönyösebb, de saját törvényhozásunk és execútivánk hatáskörét egyaránt megszorító octoberi diplomáról mond; csak az egyet kivánom az utóbbit illetőleg megjegyezni, hogy az ö felségének ugyan 1860-diki october 20-án az akkori m. udvari kanczellárhoz intézett, és még a febr. pátens II. §-ban is idézett 1. f. kéziratában kilejezett fejedelmi szándéka nyomán— „Magyarország államjogi viszonyainak végleges rendezését" a „törvények értelmébeni hitlevél" kibocsátásával hozván kapcsolatba,a diaetális tractatusok útját nemhogy kizárta, henem keletkezésének első stádiumában számításba is vette. Mindkét államokmány irányában álláspontját ily mód cons találj a: A közös ügyekről szólván, — mondja — közös érdeküeknek is mertükföl tehát az 1741. ll,és 1790/1. 17. tczikben világosan érintett,de 48-ikiakban is menten hagyott külügyeken, és azok kezelésének, valamint a cs. k. udvar illő eltartásának költségein túl a statusadósságok és kötelezettségek terheit, és közvetve azoknak pénzviszonyaink rendezé • seig külön nem választható, de a status hitelének egyébb tekintetei által is ajánlott egységes kezelését; és czélzatosan mellőztük, mert hallgatag régen acceptáltuk az időközben létesített, és önnön óhajtásainknak megfelelő vámegyesülést; én legalább nem hihetem, hogy találkozzék bárki is e hazában, ki a kor irányának sebes és hatalmas árja ellenében úszni, s az általa különben is elseprendett közbenső vámvonal újbóli felállítását csak egy szóval is sürgetni merészelné. A kereskedelmi és közlekedési ügyek központosítását szónok szerint még elleneink sem tapasztalták 15 év alatt valami nagy üdvösségünek, de meg a pénzügynek egységét sem fogadja el, hanem kell — úgymond—hogy a birodalomnak általunk is közösekül ismerendő kiadásai helyes arány szerint a német-szláv tartományok, és Magyarország közt felosztatván, a mindegyikünkre esendő járuléknak, és speciális kiadásainknak, a létező vámegyesülés által föltételezett homogén, de a nemzetgazdászati állapotok különböző stádiumához, az egymástól annyira eltérő népgeniusához, szokásaihoz képest különböző arányban és különböző modalitások mellett igénybe vehető forrásokból leendő kiteremtése; a kivetett adók legegyszerűbb, legolcsóbb, legkevesebb nettó különbséggel járó beszedése, és a nemzeti vagyonnak megfelelő gyarapítása, vagy is: az országos földmivelés, ipar és belkereskedés fejlesztése, a közmunka és belközlekedési eszközök czélszerü kezelése felett a korona jogainak menten hagyásával: itt Magyarország gyűlése, amott a németszláv tartományok képviselete, és az ezeknek alárendelt külön kormányorganumok, és autonóm municipiumok a monarchia közjavát illetőleg csak is hasznot hajtható nemes versenyben, melytől mi nem félünk, de — önállólag intézkedjenek. A hadügynek több tért szentel szónok s a ,kérdés tehát, mit megfejtenünk kelletik, véleménye szerint oda formulázható: van-e morális erőnk, hogy nemzetünknek e szerintem is jogos követelését a közel jövőben, minden rázkódtatás nélkül érvényesítsük? és ha erre, — mit ismét tagadnunk alig lehet — elég erősek nem vagyunk, parancsolja-e a hazának java, hogy a további egyezkedéssel, saját históriai multunk, jelen helyzetünk és lehető jövőnk vizsgálatával, ezekben foglalt specificus érdekeink mérlegelésével felhagyjunk. Az értekezés fonalát megszakítva tartsuk mindaddig, mig Ausztria külhelyz étének fenyegetett volta, vagy belső bajai oly tetőpontra jutottak, hogy eme jogos követelésünkbe egyezni kénytelen leend? Országos lét, nemzeti fejlődés, erösbülés a hadügynek elkülönzése nélkül is létezhetik; mert, azt mondja, a mi erőnk Ausztria ellenében, és viszont Ausztriáé ellenünkben nem fegyverben, hanem érdekeink azonosságában; a negationak mindkettőnkre nézve megölő, a közeledésnek positiv, különösen abban fekszik : hogy a német és magyar elem egymástól elválva, egymást rontva, gyengítve saját alkotmányos létét szilárd talapzatra helyezni, és az orosz hatalom árjának, csak is a felszínen szünetelő terjedése, eme nem csupán az összes németség érdekeit, s azokkal együtt az európai sulyegyént, hanem a rokon szláv törzsök individualitását, vallását, szabadelvű fejlődését is fölösen veszélyező eshetőség ellenében tartós gátot emelni képtelen: holott egymással szövetkezve, s a többi különvált nemzetiségek méltányos igényeit kielégítve, mindegyik a monarchia ama felében ura a politikai helyzetnek, melynek állami consistentiáját teremté, históriai életét századokon keresztül vezérlé. A hadügy már a pragmatica sanctioban világosan elvállalt közös ügy lévén a kérdés a monarchiára nézve oly komoly, a veszélyek, mik azt környezik, minden bizonytalan megoldást elannyira kizárok, hogy nem hinné, miszerint az európai közvéleményt akár őszinteségünk, akár politikai belátásunk tekintetéből részünkre megnyerni képesek leendenénk, ha a 61-ki országgyűlés feliratai nyomán egyszerűen kijelenten ők: hogy e tárgyban majd esetenként fogunk intézkedni; mert ama sympathiák, melyek nálunk az elnyomott nemzetiségek irányában mindenkor léteztek, de Ausztriát illetőleg az 184%-ki, s a tiz évvel később megújult olasz háborúban — habár mindkét izben nem kizárólag a mi hibánkból — veszélyesekké is váltak; valamint saját forradalmunknak az 1861-ki hangulatban nyilvánult reminiscentiái Európa T Á R C Z A. Regék olasz földről. (írták Pulszky Teréz, Ágost és Ferencz. Emich Gusztáv sajátja. 1866* 8-rét. 223 1. Ára 1 ft 20 kr.) A család fogalma szent és képe már magában megható. Mennyivel meghatóbb oly család képe, mely természetes hazai talajából kitépve, idegen földbe átültetve, fél életet él s virágzásában is csak azt mutatja, hogy otthon még sokkal virágzóbb volna. Im, egy magyar család olasz földön: a Pulszky-család Florenczben, három gazdag ág, férj, feleség, fiu, olaszföldi termését nyújtja — sóvár szeretettel, áldozattal — a magyar anyafbldnek. Szondi apródjai jutnak eszembe: Bülbül szavú rózsák két mennyei bokra .... Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant, Es pengeti, pengeti, sírván ! Csakhogy itt három bokor és gyöngyháromság pengeti a lantot, és nem sirván kétségbeesetten, mint Szondi apródjai, hanem sirván oly fájdalommal, melyet a remény édesít. Három olasz rege : az elsőt a feleség mondja el, a másodikat a fiu, a harmadikat a férj és apa; mind a háromban a szerelem, becsület és honszeretet hármas vezércsillaga tündököl kiolthatatlan fénynyel; mind a háromban halálos tusák jatalmául virul föl a boldog élet. Mind a három jól végződik . . . Csak a harmadik nincs még befejezve; de , az emberiség reméli, hogy jól fog végződni az is. Az első két rege, „Amieri Grinevra" és „Bárdi Dianora", sajátlag florenczi rege a XTV-dik század közepéről. Mind a kettőnek nemes és bátor nő a hőse: Amieri Grinevra, egy nem szeretett férj oldalán, a megadás és hűség példája; Bárdi Dianora, egy szigorú apa szeme alatt, megtartja vidorságát, önállását s habozás nélkül tudja magát elszánni. A végzet jobbra fordulása mind a kettőnél gyors, meglepő s teljesen kielégítő. Jól esik, kivált a magyar olvasónak, az a vonás, hogy mind a két hölgy buzgó honleány is. A harmadik rege a Kisfaludy-Társaságnak van ajánlva s ezt a czimet viseli: „Mese a csillagfiról." Ennek a mesének az a sajátsága, hogy nem mese, hanem valóság; nincs is merítve régmúlt időkből, hanem a legközelebb jelenből — s épen azért befejezetlen is. Párhuzamos két történet foly benne, mint a spanyol tragédiában: egyfelől a csillagfi, másfelől a királyfi története; a caprerai Brutus, meg a szajnai Caesar viszontagságai — mostanig. Folytatása és vége még következik. Ha nem ismernők az eseményeket, melyekkel a Csillagfi meséjében találkozunk, ha magunk is részt nem vettünk volna bennök, akár tettleges közreműködők, akár izgatott nézőkként: igenis, könnyen mesének, ügyesen kigondolt képzelménynek tekinthetnők az egészet. De mivel az elbeszélt tények legújabb korunk egyes mozzanatai, oly mozzanatok, melyeket a hírlapokból, de részint saját tapasztalásunkból is ösmerünk: a mese — tán elveszti meseszerüségét ? Koránsem! Még mesésebbé lesz. Mert vannak dolgok, melyek az által lesznek mesésekké, hógy megtörténnek. Szerző csak a mese tündérpalástját borítja tárgyára, csak az el-