Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 7. szám - A válaszfelirati bizottmány javaslata

I 81, teljesítését kívánjuk, mert a nem teljesített törvény holt betű, jogfoly- I tonosság nélkül az alkotmány nem él. Nem kérünk mi politikai lehe- I tétlenséget, nem szándékunk a birodalom biztonságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvényes jogait csorbítani; s méltányolni fogjuk mindig a társországok jogos igényeit. Nagyfontosságú közérdekeknek tekintjük mi is ezeket, de meg vagyunk győzödve,hogy a felelős magyar miniszterek kinevezése, és a köztörvényhatóságoknak alkotmányos helyreállítása a nagyfontosságú közérdekekkel nincs ellentétben. Tudjuk, hogy azok után, mik tizenhét év óta, befolyásunk nélkül történtek, az átmeneti korszaknak sok nehézségei lesznek; tud juk, hogy a közigazgatás több ágainak tettleges átvétele s rendezése hosszabb időt igényel, és talán némi bonyodalmakkal is jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óvatosságot fog kivánni. De még e tekintetek sem teszik múlhatatlanul szükségessé az absolut rendszernek további fenntartását, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy alkotmányunk tettleg éljen azalatt is, mig az egyes törvények módosítása felett tanácskozunk. Átmeneti korszakban a felelős minisztériumnak eljárása sem lehet mindenben oly szorosan szabályszerű, mint a soha meg nem zaJ vart és félbe nem szakasztott alkotmányos élet rendes folyamában. Országgyűlésünk ezt mindig figyelembe veendi, s a felelős magyar minisztériumnak, mint parlamenti kormánynak eljárását mindazokra nézve, mik a kiegyenlítésnek alkotmányos utoni eszközlését, a közigazgatásnak átvételét s időközbeni vezetését illetik, szigorúság helyett méltányos elnézéssel fogja megítélni; sőt az e czélokra intézett őszinte törekvést lehetőleg támogatni is kész leend. El lesznek ily módon háríthatók a netalán fölmerülő nehézségek s el fognak bizonyosan háríttatni, ha e részben az országgyűlésnek buzgó igyekezetét Felségednek királyi hatalma is kegyesen támogatja. Alkotmányunk ily lényeges részének visszaállítása emelni fogja a nemzet bizalmát s megszünteti azon aggodalmat, mely az óhajtott sikert leginkább gátolhatná. A felelős minisztérium bírni fogja kineveztetésénél fogva Felséged bizalmát, birni fogja, mint parlamenti kormány, az országét is. E kettős bizalom alapján tehát, folytonosan érintkezve mindkét részszel, közreműködése által könnyíteni fogja az országgyűlési egyezkedések menetét, fölvilágositásaival sok kétséget előlegesen eloszlathat, s az eltérő véleményeket közelebb hozhatja egymáshoz. Sőt hivatalos állásánál fogva gyakrabban érintkezvén Felséged többi országainak államférfiaival, előmozdíthatja e részben is sok nehéz kérdésnek kiegyenlítését. Ha ellenben Felséged e jogos és méltányos kérelmünket nem teljesítené, s az absolut kormányzati rendszert ezentúl is fönntartva, megtagadná tőlünk a parlamenti kormány és felelős minisztérium viszszaállitását: súlyos aggodalom fogná el ismét kebleinket, s ingatag reményünk nehezítené lelki nyugalmunk megőrzését, melyre pedig az élénkbe tűzött nehéz kérdések megoldásánál oly nagy szükségünk van. Jelen országgyűlésünk összehivatott a pragmatica sanctio által is biztosított alkotmány alapján. Föladata: módosítani törvényeink némely lényeges pontjait; megkoronázni Magyarország királyát, s a haza boldogabb jövőjét megalapítani. Vegye kegyelmesen tekintetbe Felséged: minő helyzet lenne az, ha az ország ugyanakkor, midőn képviselői által ezen alkotmányos jogot gyakorolja, minden egyebekben alkotmányon kivül állana? A parlamenti kormány s felelős minisztérium mellett másik lényeges kelléke alkotmányunknak: a megyék, kerületek és városok hatósági törvényes önkormányzata. S e kettő válhatlan kapcsolatban áll egymással. Magyarország minden institutioit az önkormányzat eszméje lengi át; a közigazgatás támogatására az egyesíti a legjobb erőket; ez nyújt nyilvánossága által a visszaélések ellen legbiztosabb ellenörséget; ez korlátolja a tisztviselői hatalom jogtalan túlterjeszkedését. Alkotmányos életünk folytán ez óvta meg hazánkat a bureaucratikus rendszertől, mely az ország institutioival, nyilvános életével, szokásaival egyenes ellentétben áll. Mig vissza nem állíttatik a köztörvényhatóságoknak azon önkormányzata, melyet az alkotmány kijelölt: addig a nép alkotmányos működése nem lehet segélyére a közigazgatásnak. Nyilvánosság hiányában az ellenőrködés is hiányos lesz, s ezalatt a tisztviselők iránti bizalom szenved leginkább; a közigazgatás pedig más uton annyi költségkíméléssel czélszerüen alig lesz trendezhetö. A köztörvényhatóságok önkormányzata egyik főrésze az ország belkormányzati önállóságának, melyet^pedig Felséged is méltóztatott legkegyelmesebben elismerni. Őszintén óhajtja mindenki, hogy a fenforgó fontos kérdések közmegnyugvással egyenlittessenek ki. De közmegnyugvást czélszerü változtatásokra nézve is csak ugy lehet biztosan reményleni, ha a tárgy és helyzet ismerete által érlelődnek az eszmék a nép körében is, ezt pedig semmi sem eszközli könnyebben, s az elfogultságot és az ismeretlentöli alaptalan félelmet semmi sem győzi le hamarabb, mint a nyilvános eszmecsere. A mit e részben a sajtó tehet, az inkább csak elméleti, s mindenesetre kisebb körre van szorítva; midőn ellenben azon nyilvánosság, mely a köztörvényhatóságok alkotmányos életével párosul: gyakorlati téren hozza össze különböző vidékekről az embereket, s az eszmecsere által tisztult fogalmak messze elágazva hatnak ki a népnek alsóbb rétegeire is. — Meg vagyunk tehát győződve, hogy azon közmegnyugvást, mely nélkül a kiegyenlítés áldásthozó alig lehet, semmi jobban elősegíteni nem fogja, mint a köztőrvényhatóságok alkotmányos önkormányzatának visszaállítása. Nem is tartunk mi attól, hogy a köztörvényhatóságok ezen visszaállításából, habár ideiglenesen is, lényeges nehézségek származzanak az állam kormányzatára; mert meg vagyunk győződve, hogy az országgyűlés időközben is kész leend megadni Felséged felelős magyar minisztériumának azon hatalmat és segédeszközöket, melyek ily nehézségek elhárítására szükségesek lesznek. Bizton reméljük ezeknél fogva, hogy Felséged kegyelmesen teljesitendi kérelmünket, melyet alaptörvényeink rendelete, a közigazgatás érdekei, és politikai czélszerüség egyaránt támogatnak. íme, föltártuk őszinte bizalommal érzelmeinket s óhajtásainkat Fölséged előtt. Tiszteletünk, szeretetünk s ingatlan hűségünk legszentebb tárgyai e földön : a Haza és Király; s e kettőnek egyesült érdeke, főczélja törekvéseinknek. Alkotmányunk alapja a törvény, zárköve a királyi hatalom, s e kettőnek hódolni legfőbb polgári kötelesség. Csak akkor volna e kötelesség nyomasztó, ha egy részről a törvény, más részről a király akarata állandó és ki nem egyenlithetö ellentétbe jönnének egymással. De azon kegyesség, melylyel Felséged hü magyar népéhez szólott, s azon alkotmányos érzelmek, melyeket Felséged legmagasabb trónbeszédében ismételve, kifejezett, biztos reményt nyújtanak, hogy a néha felmerülő véleménykülönbségek mellett sem fogunk soha ily ki nem egyenlithetö kinos helyzetbe jutni. Felséged nem fog tőlünk oly áldozatot követelni, melyet a pragmatica sanctioban kitűzött közös czél mulhatlanul nem igényel: mi pedig e czélnak biztosítására mindent hiven teljesitendünk, a mit kötelességünk parancsol és hazánk közjoga kíván. Felséged bölcsesége atyai kegyességgel fogja méltánylani szoros ragaszkodásunkat alkotmányunkhoz, mely a mi szabadsagunknak is, Felséged trónjának is, legerősebb támasza. Bizonyítják a történelem lapjai, hogy azon nemzeteknél volt mindig a legbiztosabb a trón, melyek legszilárdabb hűséggel védték alkotmányos törvényeinket. Legyen meggyőződve Felséged, hogy ragaszkodásunk ősi alkotmányunkhoz s ragaszkodásunk Felséged királyi házához, melyet nemzetünk az alkotmány alapján Önként, és szabadon emelt Magyarország trónjára, ugyanazon egy forrásból ered: a kegyeletnek legtisztább forrásából. ': Külön felirati javaslat akar készülni a felsőház részéről. A Pesten időző mágnások e czélból értekezletet tartottak mult szombaton gróf M a j 1 á t h Antal szállásán. A jelenvolt, körülbelől 30 főrendi tag majd mind a jobboldalhoz tartozik. Gr. Festetich György tette a külön felirat szerkesztése javaslatát, mely indítványt Ranolder veszprémi püspök támogatott, holott P á 1 f f y József és Andrássy Manó gró fok, valamint Tomcsányi főispán a képviselőház fölirati javaslata mellett emeltek szót. A külön fölirat szóbahozatalakor az is felmerült, a képviselőház javaslatát vegyék-e alapul, vagy külön javaslatot készítsenek. Az értekezlet többsége külön javaslatot pártolt volna, de sokkal fontosabbnak nézte a kérdést, semhogy ily csekély számmal határozatot hozhassanak, miért is hétfőn 11 órára a megye nagytermében külön tanácskozmányra fognak gyülekezni. A külön javaslatot ellenző főrendek vasárnap voltak gr. A1 m á s s y Antal urnái tanácskozandók. Horvát ügyek. A zágrábi országgyűlésen a felirat tárgyában a 41-dik kikezdésig haladt a részletes vita a mult hét folyamában. Az immár egyesült fusiópárt ellenében a Mazuranics-párt legnagyobb erömegfeszitéssel küzdött. A két párt számereje majd egyenlő : az elkeseredett viták eredménye jobbára, kétes : a végleges győzelem babérjai is eloszlottak. Február 3-án a felirati javaslat 3. és 4. kikezdése, melyek a februári pátens ellen vannak intézve, elfogadtattak nagy többséggel a végvidékbeliek ellenére. A dalmát kérdés is nyugodtan tárgyaltatott. Haulik bibornok indítványa Dalmátia bekebleztetését külön felirat tárgyává tenni, elhangzott és a dalmata-születésű Pavlinovica emelkedett beszéde után a javaslat nagy többséggel elfogadtatott. Bekövetkezett ,a határvidék feloszlatását sürgető pont feletti vita. A szöveg szavai : „Ép ugy szent kötelességünk nyíltan kijelenteni, miszerint a horvát-szlavón határőrvidék további fennállása mind az államjogba, mind nemzeti fejlődésünkbe ütközik." — A fusiópárt szónokai tüzetesen fejtegették a kérdés közjogi oldalát és statistikai adatokkal bizonyították be, mily zsibbasztólag hat a katonai szervezet a végvidék anyagi és szellemi fejlődésére. A végvidéki képviselők sorában Zastavnikovics ezredes ellenezte legnyomatékosabban az indítványt. A dii minorum gentium a katonai szervezetet több naivsággal mint ügyességgel védték. Volt, ki a „provinciáié" embereit illetékteleneknek nyilatkoztatta ki, a végvidéki állapotokról Ítéletet hozni. Más földi paradicsomnak rajzolta, vagy a szellemi fejlődés illustrátiója gyanánt fölhozta, hogy tudnak mind még németül is, és több e félét. Mindenesetre trop de zéle lön kifejtve a végvidék védelmezői részéről. Örökös refrainjük amaz előttünk gyanúsnak látszó állitás, miszerint a határörök maguk irtóznak a polgárositástól, hogy nekik nem kell se zsidó, se prókátor. Popovics öt pontban reassumálta a határörök kivánalmait. Elseje sóilletékük nagyobbitása, utolsója, hogy megóvassanak a magyaroktól! De bár kevés attikai szóval lett légyen védve a mostani szervezet, mégis győztes lett e pontnál a Mazuranics-párt (melyhez e