Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 7. szám - A válaszfelirati bizottmány javaslata

80 ti a jogvesztést? s tudna-e jó lélekkel örülni amaz ily módon nyert alkotmányának ? Engedje tehát Felséged, hogy követhessük inkább a legmagasabb trónbeszédnek azon útmutatását, mely az octoberi diplomára s februári pátensre vonatkozólag minket arra utasit, hogy, ha az e részben fölmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének: „egyedül oly módosítási javaslatot terjeszszünk Felséged elébe, mely birodalmának élet-föltételeivel öszhangzásba leend hozható." Kimondottuk már 1861diki föliratunkban is, hogy a birodalom fönnállását koczkáztatni nem akarjuk. Most is távol van ily szándék tőlünk, s miután meggyőződésünk szerint az octoberi diplomát s februári pátenst a mi hazánk életföltételeivel nem lehetne öszhangzásba hozni: fogunk igyekezni, hogy oly javaslatot terjeszszünk Felséged elé, mely alkotmányos önállásunkat is megóvja s a birodalom élet-föltételeinek is megfeleljen. Méltóztatott Felséged kegyelmesen kijelenteni legmagasabb trónbeszédében, hogy „a fentebbi kérdések elintézésével szoros összefüggésben, sőt válhatlan kapcsolatban áll az 1848. évi törvények azon részének átvizsgálása, illetőleg módositása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik." Előadtuk mi Felségednek már 1861-diki második alázatos feliratunkban is, „hogy vannak az 1848-diki törvények rendeletei között egyes pontok, melyeket a nép jogainak sértetlen föntartása mellett mi magunk is óhajtunk czélszerübben átalakitani, és határozottabban kifejteni." Kijelentettük azt is, hogy „ha Felséged kivánja a törvények bármi részbeni megváltoztatását, a kiegészitett országgyűlés mindazon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Felséged felelős magyar minisztériuma elöadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodását Felséged elé fogja terjeszteni." Készeknek nyilatkozunk tehát most is arra, hogy — a mennyiben valamely törvénynek a törvényhozás rendes utján leendő megváltoztatása szükséges leend, — az iránt alkotmányunk alapelveivel öszhangzó javaslatunkat föl fogjuk annak idejében Felségednek terjeszteni. Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy sz. István koronáját mielőbb örökös királyának fejére tehesse, s a mit tizenhét év folytán súlyos események gátoltak, az végre teljesedésbe mehessen. Nem csupán ünnepélyes szertartás ez honunkban, hanem szükséges kiegészitése az alkotmánynak, legszebb, legszelídebb és mégis legerősebb kapocs, mely a nemzetet királyához köti. Mindaddig, mig ez meg nem történik, minden megállapodásaink csak javaslatok maradnak, melyeket egyedül a koronás király szentesítése fog törvény erejére emelhetni. — Reményeink addig, bármily kecsegtetők legyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósithat. Politikai életünk jelenleg még kétes és ingatag, s annak ingatagságát csak Felséged szüntetheti meg alkotmányunk tettleges visszaállitásával. Hallgassa meg tehát Felséged e kérelmünket s tegye lehetővé buzgó óhajtásunk minélelöbbi teliesedését. Tisztelettel fogjuk mi venni s tárgyalni mindazokat, miket Felséged, mint koronás királyunk az ország szellemi és anyagi érdekeit illetőleg velünk majd alkotmányos uton közölni méltóztatik. Sőt a mennyiben ez érdekekre nézve uj törvények alkotását, vagy a már létezőknek módositását sürgetőleg szükségesnek tartjuk, s a több időt igénylő előmunkálatokhoz mielőbb hozzá fogunk s megállapodásainkat Felségednek annak idejében fel fogjuk alázatosan terjeszteni. Mélyen érezzük mi : hogy szellemi érdekeink tekintetében is még sokat kell pótolni s javítani törvényhozásunknak. Igyekezni fogunk, hogy e részben is teljesíthessük, a mit a haza közjava kiván, s polgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot, a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül. Tekintetbe veendjük különösen azt is, mit már 1861-ki alázatos feliratunkban is kimondottunk : „hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet igényel, s nem lehet azt a mult időnek s régibb törvényeknek mértékével mérni." Nem fogjuk feledni : hogy Magyarország nem-magyarajku lakosai szintúgy Magyarország polgárai, s mi őszinte készséggel akarjuk mindazt, a mit e részben az ö érdekeik s a haza közérdeke megkíván, törvény által biztosítani." Mi ezen törvények alkotásában is az igazság és testvériség elvét követendjük. De különösen anyagi érdekeink azok, melyekre nézve a sok viszontagságos idők miatt aggasztólag elmaradtunk. —• Nehéz munka leend leküzdeni ezen elmaradás nyomasztó következményeit, de mi nem fogunk visszarettenni e nehéz munkától, mert életkérdés az nemzetünkre nézve. Politikai helyzetünk javulása elő fogja segíteni anyagi érdekeinket is, valamint anyagi helyzetünk emelkedése lényeges támasza leend politikai állásunknak. Szabad legyen remélenünk, hogy Felséged bölcsesége s atyai gondoskodása egyikben ugy, mint a másikban, elösegitendi ernyedetlen törekvéseinket. Szellemi fejlődésünk s anyagi haladásunk semmi tekintetben nem áll ellentétben a magyar koronához nem tartozó országok valódi és jogos érdekeivel, sőt midőn az nekünk erőt és súlyt kölcsönöz, növeli azoknak súlyát és erejét is, midőn bennünket emel, az egészet emeli. Őszinte hálánkat nyilvánítjuk Felségednek azért is, hogy Horvát- és Tótország gyűlését kegyelmesen felszólítani méltóztatott, hogy gondoskodjék eleve a felöl, miszerint jelen országgyűlésünkön kellőleg képviselve legyen, ugy tekintjük mi ezt, mint a magyar korona épségének fentartására s országgyűlésünk kiegészítésére irányzott legmagasabb fejedelmi szándék tanúságát. Mi ezen országok, mint alkotmányos társaink irányában, most is azon nézetben vagyunk, melyet már 1861-diki alázatos feliratunkban Felséged előtt kijelentettünk. Újra ismételjük tehát, hogy : „ha Horvátország, mint ország akar részt venni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jönni velünk azon föltételekre nézve, melyek mellett közjogi állását Magyarországgal kész összekötni, ha ezek iránt ugy akar velünk érintkezni, mint nemzet nemzettel; mi azt sem fogjuk visszautasítani." Őszinte bizalommal nyújtunk nekik testvéri kezet, csak országunknak s a magyar koronának épsége s alkotmányos önállása fentartassék. De tiszteletteljes köszönetünk mellett azon aggodalmunkat sem hallgathatjuk el, hogy midőn a legmagasabb trónbeszéd Horvátés Tótországról szól, Dalmatiát sehol meg sem emliti. Ezen ország Horvát- és Tótországgal együtt a magyar koronához tartozik, és midőn Felséged kiindulási pontul tűzte ki a pragmatika sanctiót, mely határozottan kimondja, hogy a magyar kerona országait nem lehet egymástól elválasztani : nem fogja bizonyosan akarni, hogy a. magyar koronának annyiszor ünnepélyesen biztosított épsége még továbbra is csorbítva legyen. A horvát országgyűlésnek 1861-diki határozatait, melyeket Felséged velünk közölni méltóztatott, akkor véljük legczélszerübben tárgyaihatóknak, ha .majd azon országoknak képviselőivel, vagy a kiegyenlítés végett kiküldött megbízottjaival együtt tanácskozhatunk, s e tárgyat az ö hozzájárulásukkal intézhetjük el. Köszönetünket fejezzük ki Felségednek azon fejedelmi gondoskodásaért is, melylyel a Magyar- és Erdélyország egyesüléséből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. Megvetették e viszonyoknak alapját azon törvények, melyek 1848-ban Magyar-és Erdélyország egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak, s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szentesitettek. De sok van még e részben elintézendő, s mi nem hozzuk kétségbe, hogy minden részről megnyugtató, igazságos és méltányos megállapodás eszközlézére komoly megfontolás és előrelátás leend szükséges. Minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni, alapja reményünknek azon bizalom^ hogy tőlünk senki sem kiván olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit. Horvátországnak és Erdélynek országgyűlésünkre lett meghívása elhárított egy súlyos akadályt, mely 1861-ben leginkább gátolta törvényhozási működésünket. Engedje Felséged kérnünk s remény lenünk azt is, hogy országunk kiegészítő részének Fiúménak, valamint azon testületeknek is, melyeket az 1847/8-ki V-ik törvényezikk a magyar országgyűlés alkatrészeihez számit, országgyűlésünkön leendő képviseltetését Felséged királyi hatalmával eszközölni fogja. Azon honfitársainkra nézve, kik politikai vádak folytán lettek elitélve, tisztelettel, őszinte bizalommal ujitjuk meg Felséged előtt már 1861-ben is felterjesztett kérelmünket — s kiterjesztjük azt a közelebb lefolyt évek alatt hasonló elitélt, vagy vád alatt lévő honfitársainkra is. Hallgassa meg Fölséged kérelmünket s erősítse meg ez által is a nemzet azon bizalmát, hogy az ujabb korszak, melyet Felséged alkotmányos érzelmeitől oly bizton várunk, eltörli a múltnak szomorú maradványait, s enyhíti a keblek vérző sebeit. Tudjuk, s őszinte hálaérzettel ismerjük el, hogy Felségednek atyai szándéka: eloszlatni azon aggodalmakat, elhárítani azon akadályokat, melyek függő közjogi kérdéseink elintézését eddig gátolták. Multat és jelent összehasonlítva, örömmel látjuk: hogy a kiindulási pont, czél és eszközök e kettőben lényegesen különbözők. A mult végtelen aggodalmakkal sújtott; a jelen egy szebb jövő reményével kecsegtet. Megnyitotta Felséged működésünknek az alkotmányos tért, s mi e téren örömmel teljesitendjük polgári kötelességeinket. Törekvéseinknek azonban csak ugy lehet sikere, ha törvényhozási működéseinkben azon erős hit kiséri lépteinket, hogy a mit a király és nemzet együtt megállapítottak, azt csak a király és nemzet egyesült akarata változtathatja meg. E hitnek pedig egyedül az elvileg is elismert, tettleg is életbe léptett jogfolytonosság lehet alapja. Felséged nem akar absolut fejedelmi hatalmával nekünk uj alkotmányt octroyálni, s mi, kiket a magyar alkotmánynak jogilag fönnálló alaptörvényei kötnek, ily octroyált alkotmány szabad és önkéntes elfogadására nem is volnánk följogosítva.) Felséged a pragmatica sanctioból kiindulva szólit fel bennünket, hogy alkotmányos uton módosítsuk, a mi törvényeinkben hibás, pótoljuk a mi hiányos. De az ország most is folytonosan absolut kormányzat alatt áll. Alkotmányunk, melynek alapján kellene gyakorolnunk a törvényhozási jogot, lényeges részeiben még most is föl van függesztve. Szentesitett törvényeink, melyekre nézve Felséged maga is kegyelmesen elismeri, hogy alaki törvény ességök kifogás alá nem eshetik, tettleg nem létezőknek tekintetnek • ellenben oly rendeletek, melyek alaptörvényeink mellőzésével, sőt azok ellenére adattak ki, s a hon polgárainak legszentebb érdekeit, és még az egyes vallásfelekezeteknek benső nyugalmát is folyvást zavarják, most is nagy részben fönntartatnak; — parlamenti kormányunk, felelős minisztereink nincsenek; a köztörvényhatóságok, megyék, kerületek, városok alkotmányos állásukat még most sem nyerték vissza, s a közigazgatás minden agaiban absolut rendszer uralkodik. Ké^ egymástól független tisztviselői testület viszi hazánk területén a közigazgatást, melyeknek egyike sem alkotmányos, sőt egyike még azonfelül idegen is, a mennyiben a magyar kormányhatalomtól semmi függésben nincsen. Jogfolytonosságot kérünk tehát Felségedtől törvényeink értelmében, különösen parlamenti kormányt, felelős minisztériumot, és a köztörvényhatóságok alkotmányos helyreállítását. Mi csak a törvény }• 9 iatiotíú ááswwl AA/ii MUU hmm ;ríÍ;*bro/r wfóbai 1/Vi ^ehv^f)