Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 1. szám

6 lyek eddigelé hazánkban még nem virágoznak. Csak gátolva ne legyünk természetes fejlődésünkben, miért is mindenben bivei kell hogy maradjunk a szabad kereskedés elvének. Teljes meggyőződésünk, hogy nemcsak Magyarország, de a birodalom jólléte is az egész eddigi vámrendszer megváltoztatását követeli, a kereskedelmi fejlődés akadálytalanul csak igy haladhat s az iparos tevékenységnek uj, tág [tere csak így nyílik. Más, a civilisatio pályáján előhaladt nemzetek példája e tekintetben tanulságos, és bizonyitja, mennyire üdvösen hat a szabadelvű vámpolitika következetes foganatosítása az anyagi érdekek helyes alakulására. Szabadelvű vámpolitika az összes lakosságnak előnyére válnék, s nagy hasznot hajtana főkép azon iparágaknak, melyek egészséges alapon nyugodva, ezentúl könnyebb s olcsóbb úton szerezhetik meg a szükséges nyers anyagot, Az iparos fejlődés csak úgy óhajtandó, ha természetes utakon s a tisztult nemzetgazdasági elvekkel egyetértőleg halad, de meg kell nyesni azon mesterséges kinövéseket, melyek létöket egyedárusági kiváltságok által az összes lakosság rovására lentartják. Hazánkban, ez ipar tekintetében koránsem az elsők sorában álló országban is a kézművesség legalább annyira haladott, hogy a mesterkélt finomított szükségletek kielégítésén kivül, közönséges iparszükségleteinket, főkép a nagyszámú köznép gyártmányszükségletét kielégíti. Annyira, természetesen még nem haladtunk, hogy gyártmányainkból — néhány kevésszámú czikket kivéve — szomszédainknak is juttathatnánk; de viszont napról napra kevesbedik azon czikkek száma is, melyet határainkon belől épen nem gyártunk s igy inkább mennyiség mint minőség tekintetében vagyunk a külföldre szorítva. A mit pedig a külföldnek a haladottabb ipargyártmányokért cserében kinálhatunk, az nagyobbára nyers termény, a földmivelő ipar gyümölcse, néhány félgyártmány, mint például a malomipar termelése s a feljebb elősorolt iparágak termeivényei. A őstermékek mennyiségét, ha tüzetesen nem is, hozzávetőleg mégis tudjuk a hajózás és vasúti szállítás lajstromaiból; de hogy ipartermékeinkre nézve mennyivel járulunk Ausztria külforgalmához, arra még következtetnünk is nehéz, mivel a magyar külkereskedés az osztrák összes külkereskedéssel együtt fordul elő a hivatalos vámjegyzékekben, honnan egyesegyedül lehet biztos adatokat meríteni. Tudjuk ugyan, hogy a külforgalomhoz Magyarország is kiállítja tisztes hadilletékét, de hogy mily mértékben, arra csak következtetnünk kell, bizonyost állítanunk alig lehet. Bizonyost a belíorgalom iránt sem tudunk, melynek, hogy gyümölcsözőleg tenyészszék, ellenőrködésen kivül kell állani. Más kikerekített államokban a ki- és bevitel nagyságából következtetnek a belforgalom nagyságára; nálunk az első hiányával, az utóbbi is lehetetlen. Magyarországra nézve nem létezik kereskedelmi mérleg, melynek activ vagy passiv voltából oly sokat következtettek hajdan az országok iparos fejlődésére. Ma már a bilance ismerete amúgy is csekély jelentőséggel bir. Mert a tudomány régen megállapítá, hogy akiés bevitel értékkülönbsége éveken át kell, hogy egyensúlyra jusson. A külön állami viszonyok, melyek a ki- és bevitel csökkenésére vagy emelkedésére hatottak, természetesen tekintetbe veendők, s egyszerűen mellőzni azon hatást, melyet például Auéztriában, s viszont Magyarországon az 1848 — 49-diki belháború, később a krimiai és olasz háború, ujabban az 1863-diki inség szültek, lehetetlen; ép oly lehetetlen tagadni a többszörös hitelválságok szomorú következményeit, a valuta kérdést, a hiányos közlekedést s számos oly külső viszonyokat, melyek a külkereskedésre befolyást gyakoroltak s az évi be- és kivitel értékösszegét nagyban megváltoztatták. De ha e külön befolyások hatását elismerjük. — tagadnunk azokat meg ugy sem lehet,— akkor be kell ismernünk azt is, hogy ha mindnyáját nem is, sokat ellensúlyozhatunk; s napjainkban nagyrészt már csak az iparos osztálytól függ, hogy termelésén lendítve, kereskedelmi viszonyainkon is változtasson. A mi egyes erőnek áthághatlan akadály: egyesült erőknek könnyen sikerül. Társulási uton lehető lesz az ipar terjedése egyik fő akadályán, a kedvezőtlen hitelviszonyokon változtatni, példa reá a földhitelintézet és iparbank, melyeknek csak nagyobb üzletkör kell, hogy üdvös működésüket az egész ország megérezze. Javult hitelviszonyok mellett a valuta bajai, a közlekedés hiányai is légy őzhetők lesznek, s iparos fejlődésünknek nem marad egyéb akadálya, mint a drága és elégtelen termelés, — az. iparos értelmiség növelése, az iparos erők egyesülése pedig ezen is átsegit. Midőn tehát az ipar terén a társulás eszméjét pengetjük, melynek az országos iparegyesület lesz egyik egészséges gyümölcse: közvetve összes nemzetgazdasági állapotaink javulásán működünk, s reméljük, közel az idő, midőn e működés kezdetét az iparegyesület tömeges pártolásában tapasztalni alkalmunk lesz. KELETI KÁROLY. Békésmegye társadalmi s közgazdasági vázlat *). (n) Ha a fővárosi lakos elszánja magát egy kirándulásra, az, alföldre, s reggel Pestről a vasúttal elindul, délutáni egy órakor körülbelöl Mezőtúr s Gyoma közt éri el Békésmegye határát. A pályától jobbra ákáczok és szőlős kertek közül emelkedik ki az endrödi templom tornya. E nagy katholikus magyar községet, melynek népessége 7000 lélek elhagyván, az első békésmegyei állomásra, Gyomára érkezünk. Gyoma az egyik megyei választó kerület főhelye, református magyar mezőváros 9000 lakossal a hármas Körös balpartján. Az utazást folytatva, a vidék jelleme Heves határától Arad határáig egyforma marad, mig az ethnographicus viszonyok állomásról állomásra változnak. Gyomára következik Mezőberény 10,000 lakossal, német evangélikus telepitvény, Berény s Csaba közt pedig egy m értföldnyi távolságra a vasúttól látni Békés városát 22,000 lakossal, kik legnagyobbrészt reformátusok s magyarok. Csaba, előbb a legnagyobb falu a világon, most 30,000-nyi népességet meghaladó szláv evangélikus mezőváros. Félóra múlva érkezünk Kétegyházára, közel a megye határához. E helység oláh népességével inkább az aradi, mint a békési jellemet viseli. Átfutva ekként nyugatról kelet felé a megyét oly helyes képét kapjuk, mintha azt minden irányban beutaztuk volna, s megismerkedünk geographiai alakzatával, mely sik, mint egy teke asztal, talaja pedig a Bihar felé létező erdők s a sárréti legelők s rétek kivételével főleg szántóföldből áll, hol kő természetesen nem létezik, s épületi anyagul szinte a föld égetett vagy nyers állapotban szolgál, kőutakat épiteni tehát lehetetlen. Szemünkbe ötlik egyszersmind a vidék egyik társadalmi s gazdasági mozzanatja: a nagy községek s a nagy birtokok. A megye legkisebb községeinek 3—4000 lakosa van, s a megye területe a kétegyházi birtokon s a csabacsüdi és szenttornyai puszták kivételével nagy tagokban majdnem egészen a Haruker család gazdag ivadékai birtokában van. E tényezők következései: a) a szántóföldek távol esvén a helységektől mindenkinek városi vagy falusi házán kivül tanyája is van, hol mezei munkáit végezve, majdnem az egész évet tölti, mi a vidéknek kellemes és polgárosodott színt ad. Szarvasról Csabára példáid az országút öt mértföld hosszúságú területen folyvást majorok s. tanyák közt vezet; b) középbirtokos a megyében csekély számmal lé^ tezik. Pótolják azt azon városi urak, kik eredetileg úrbéri földeket birtak, később egynehány nagyobb birtok feldarabolása s eladása alkalmával, valamint a commassatiók következtében nagyobb, több száz holdra menő birtokokat szereztek és saját birtokaik mellett haszonbérrel is foglalatoskodnak; c) sok birtok haszonbérbe adása s a feles gazdaság, — a haszonbér e legkényelmesebb, legjövedelmesebb s legbiztosabb módja, melynek nincs más árnyoldala, csakhogy a töke rovására foly, mert trágyázásról s a birtok tökeértékét emelő javításokról szó sem lehet. *) Midőn e közgazdasági tanulmányt közöljük, felkérjük tisztelt barátinkat az ország külön részében, hogy más vidékek hasonló rajzával lapunkat gazdagítani szíveskedjenek. — Hisszük, hogy ha az egyes vidékek bajait, s az orvoslásukra szükséges eszközöket ismerni fogjuk — miután az ország nem valami abstract lény, de egyes vidékek öst.zesége — legjobban fogjuk ismerni az egész ország állapotát, valamint a módokat ie, melyek fejlődésünket s növelő* désünket előmozdíthatják. S zerk.