Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám

42 •i f n a szavazást — mindkét párt beleegyezése mollett — két noiyen egyszerre folytatták. Azaz a szavazatszedö választmány, kétfelé oszlott sugy szedte a szavazatokat. Megjegyzendő, hogy épen igy jártak el 1861-ben is, midőn gr. Batthyányi Zsigmondot megválasztották, a ki tagja is volt az 1861-diki képviselőháznak. És megjegyzendő, hogy egy nappal az ezen ügyben kimondott megsemmisítés előtt, a képviselőház igazolt egy képviselőt, kinek választásakor szintén kétfelé szavaztak egyszerre. A különbség csak az, hogy itt egy teremben, Sz.-Gróton meg két külön házban történt a szavazás. A hirhedt mohácsi választás iránt, a hol — mint olvasóink tudják, — di'. Siklóssy Károly diadalmaskodott, a ház csak vizsgálatot rendelt. Kiküldte pedig vizsgálóul — Besze Jánost. ^(o qo/uon a uacfóBí uwu<u-:rpu ami Múwm'^mUö&^i A pártok közelebb elfoglalandó állásáról nem csak hirek keringnek hanem bizonyos előkészületek is történnek. Nevezetesen a gr. A p p onyi Gryörgynél e napokban tartott értekezleten az a kérdés lett meghányva, vajon a nagy többséggel rendelkező Deákpárt irányában nem kellene-e egy, a kormányczélokat pártoló konservativpárt szervezéséről gondoskodni? Hosszasb vita után azonban a „P. Korr.„ szerint korainak találták a szervezkedést, minthogy az ország konservativ érzelmű férfiai tökéletesen megegyeznek Deák ismert húsvéti programmjával. A felirati vitában az e czikkben foglalt érzelmeket élesen akarják manifestálni s mindazt kihagyatni, a mi a békülő hajlamokkal meg nem egyez, nevezetesen a baloldalnak ezen békülékeny politikával netalán meg nem egyező törekvéseit meghiúsítani. Horvát dolgok. Emiitettük volt a mult számban, hogy a horvát országgyűlési, némi részben mesterkélt pártcombinatiók, változáson fognak keresztül menni. Mesterkéltnek neveztük, a mennyiben a katonai és hivatalnoki rendhez tartozó országgyűlési tagok tömör ellenzéket képeztek volt mind a jelen kormány szándékaival, mind a független képviselők többségével szemben. Tudósításaink megegyeznek abban, miszerint e tömör ellenzék felbomlott és tagjai a nemzeti szabedelvü párthoz átszállingóznak, ennek külön-külön árnyalataihoz csatlakozván. Megszűnik tehát azon anomália, miszerint a legfőbb országos kérdéseknél nem annyira vélemény véleménynyel, mint rend renddel küzdött. Tág tere marad ezután is a véleménykülönbségnek; de a meddő súrlódások elenyésztével annál nyugodtabban fognak az érvek meghányattatni. A valóságos érdekek méltatása pedig kell hogy üdvös, Dráván innen és tul örömmel fogadható megállapodáshoz vezessen. Ennek alapja már a legközelebb megnyitó felirati vita alkalmával fog megvettetni. — Három felirati javaslat terjesztetett az országgyűlés elé. Az első a felirati bizottmány többsége által elfogadott R a c sk i kanonok tollából folyt. E javaslat az októberi diplomának vezérelveit elfogádja és kifejezi a reményt, hogy ez elveknek megfelelő alkalmazási mód nehézségek nélkül fel fog találtatni. De az 1861-ki 42 czikk értelmében az országgyűlés egyelőre nem bocsátkozhatik Horvátországnak a monarchiához való közjogi viszonyának tüzetes megvitatásába, mivel ezen királyi megerősítést nyert czikk iránt, előbb Magyarország nézete megtudandó. Horvátország kinyilatkoztatta, miszerint kész szorosabb szövetségbe lépni Magyarországgal, mihelyt ez e czikk alapelveit elfogadta. Ha Magyarország nyilatkozata a háromegy királyság nemzeti és országos érdekeinek megfelel; ha Magyarország a neki nyújtott békülékeny jobbot elfogadja: akkor ez országgyűlés amonarchiához való közjogi viszonyok megoldásához Magyarországgal közösen a paritás és egyonjoguság alapján járulhat. — Horvát és Magyarország az öszmonarchiához való viszonyuk meghatározása előtt pedig, a két ország közt létesülendő szorosabb szövetségnek tárgya nincs. Kéri tehát mindenek előtt a magyar országgyűlés az emiitett czikkre teendő nyilatkozatának közlését és a területi épségre vonatkozó terjedelmesen motivált követelés teljesítését. A választmány kisebbsége szintén elfogadta a Racski féle javaslat 36 első kikezdését. De a Magyarországhoz való viszonyokra nézve magáévá tette Szubotics hétszemélynök módositványát. Ennek lényege abban áll, hogy Horvátország jogát az államkérdés megoldásához külön járulni hangsúlyozza, és hogy e tekintetben csak küldöttség által akar érintkezni a magyar országgyűlés hason küldöttségével. Végre Dr. Stojanovics szerémi képviselő lépett fel egy felirati-javaslattal, mely azonban a bizottmányban nem támogattatott. Ez szintén a területi épség követelményéből indul ki. Az októberi diploma és februári pátens határozmányait nem tekinti a közös ügyek tárgyalásának legezélszerübb módjának. Különben e kérdés megoldásához Horvátország nem járulhat addig, míg Magyarországhoz való viszonya nyílt kérdés marad. A magyar korona országainak közjogi állása a monarchia többi országaival szemben még akkor is kölcsönös és együttes lehet, sőt kell hogy legyen, ha mindjárt e két királyság közt semmi szorosabb kapcsolat létre nem jön. Pedig az 1861-ki horvát országgyűlés ily szorosabb kapcsolatra is késznek nyilatkozott, a magyar országyülésnek pe- . dig eddigelé alkalma nem volt a háromegy királyság autonómiája és területi épségének tárgyában nézeteit kifejteni és ezáltal a hótszázados kapcsolat megújításához és szilárdításához járulni. Reményli, hogy e kérdés a két ország közt barátságosan fog elintéztetni; végre pedig kijelenti, hogy Horvátország a koronázásnál és a hitlevél tárgyalásánál képviselve lesz. TÁRCZA. A külhoni fogházak börtönrendszereiről*) E füzetke azon levelek gyűjteményéből áll, melyek tavaly a „Pesti Napló" tárczájában egyenként megjelentek. Néhány külhoni nevezetesebb fogház leírását s szerkezetének vázlatát tartalmazza, különösen a bruchsaliét a gentiét, párisi mazasiét s a conciergerieét, s ezenfelül elszórt statistikai adatokat hazánk börtöneiről, a munkácsi, a váczi, a pesti megyei fogházakról, melyeknek becsét leginkább az fogja méltányolni, aki az ilyeneket gyűjteni megkísértette, s tapasztalta, hogy ez mily nehéz feladat. Az egész nem nagy munka, de háládatlan, mert még kisebbnek látszik, mint a minő valóban; közzétételével Réső Ensel Sándor mindazonáltal szolgálatot tön a börtönjavitás ügyének hazánkban. Huszonöt évvel ez előtt hazánk viszonyai e tekintetben sokkal kedvezőbbek valának. A börtönjavitás eszméje, bölöni Farkas Sándortól éjszakamerikai uti jegyzeteiben megpendítve, élénk benyomást idézett elő az akkori fiatalabb nemzedékre; hatását növelte újságának vonzereje, s a kirívó ellentét, melyben a valósággal, a létező rendszerrel állott. Már Kölcsey egyik beszélyében oly rajzát adá megyei fogházainknak, mely sötét színezetével a közfigyelmet méltán megragadhatá; s a mit ö csak mellékesen érintett, azt Szemere, Lukács, b. Eötvös az ifjúság lelkesedésével, az előrelátás gondjával tevén tanulmányaik tárgyává, hazai irodalmunkat e részben csakhamar az európai tudomány színvonalára emelték, s lehetségesíték, hogy az 1843/4-diki országgyűlés e kérdés terét az előítéletektől már nagyrészt tisztán találva, elintézését komolyan tárgyalhatta. Tanácskozmányai azonhan közvetlen eredményre nem vezettek; majd más fontosabb ügyek kerültek szőnyegre, s a börtönjavitásnak fejtegetése félben szakadt. Azóta husz esztendő mult el. A külföldön ezalatt e kérdésben elméletileg ugy mint gyakorlatiag nagy haladás törtónt; hazánkban kevéssel több a semminél. A magokat, melyeket a fogház javításról irt munkák a közönségben elhintettek, elseperte a forradalom vihara ; utóbb a nemzet saját szenvedései közben a rabokéin nem segíthetett, s a mely sebekre írt az ember nem találhat, azoknak sajgására gondolni sem szeret. S igy az absolutismus korszakában ezen mező, mint annyi más, az irodalomban is parlagon hevert. Most azonban, midőn derülnek a körülmények, s a haza uj tavaszának előjelei talán nem csalékonyak, szükséges, hogy a közvélemény e tárgygyal ismét foglalkozzék, s a nemzet iránta érdekkel viseltessók; szükségesebb annál inkább minthogy a börtönjavitás, minta nevelés ügy, csupán kormányintézkedések által sükeresen soha elő nem mozdittathatik, s mint a mely a nép életének, jólléte emelésének legfontosabb kérdéseivel sokszorosan Összeszövődött, csak a nép folytonos hozzájárultával, önkéntes és tényleges részvételével létesülhet. Börtönlátogató, fegyenezóvó egyletek nélkül valódi javítás lehetetlenség; s ezeknek alakulása nem is csak a rabok sorsának enyhítése, vagyis inkább erkölcsösítése miatt, hanem főleg azért kívánatos, mert midőn a közügygyei foglalkoznak s nem csak szóval és pénzzel, de idejük, tehetségük egy részének áldozatával járulnak a nyomor s állatiasság, az inség s bün megszüntetéséhez, a tagok maguk tanulnak legtöbbet, s az alsóbb osztályokkal közvetlenül érintkezve, az érdekek kölcsönös egysége, a kölcsönös segély s közreműködés kötelessége iránti meggyőződést, ugy saját, mint amazok kebleiben szilárdíthatják s terjeszthetik; hiszen a jóttevés, —• az önzetlen működésnek legnagyobb áldása hogy a teljesített feladatok arányában ereje is növekszik, mint a mág' nesé, mely mennél többet vonz magához, annál nagyobb súlyt bir fölemelni ; s midőn valaki más elvadult kedélye rögeit megtörni, törvényellenes akaratát meghajtani, a megjavultnak uj, becsületes életre utat egyengetni iparkodik, vajon nem saját szive talaját műveli, nem saját elméje gyümölcseit nemesiti-e egyszersmind igyekeztével ? A börtönjavitás ügye tehát érdemes, hogy újra felkaroltass ék, s hogy a közönség jelen állásával megismerkedjék. S e czélra Réső Ensel munkácskája talán még több hatással is lehet, mint valamely nagyobb terjedelmű tudományos munka volna ; atudvágyat ugyan egészen ki nem elégíti, de azt széles körben felkölteni alkalmas. — PULSZKY ÁGOST. *)IrtaRősö Ensel Sándor, Pest 1865.