Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám - A magyar tanügy rendezése 1. [r.]

E bárom javaslat beható tanulmányozhatása tekintetéből a horvát országgyűlés pár napig szünetel. Ezeken kívül báró Hellenbachis készített — még a felirati bizottmány 'megalakulta előtt javaslatot, mely azonban a bizottmányban nem tárgyaltatott; és pedig azért nem, mivel a báró nem tagja e bizottmánynak. A mint a „Pozor" értesül, ezen a Stojanovics-féléhez legközelebb álló javaslat is fogna az országgyűlés elibe terjesztetni. A zágrábi országgyűlés szombati ülésében kezdődött meg a felirati vita. A gyűlésben Suhaj elnökölt, miután a bán benne részt nem vehetett. Stojanovics ügyvéd felirati programmját támogatván, a pesti országgyűlésre való követküldés mellett szónokolt. H a u 1 i k érsek is nyilatkozott a felirati ügyben. Hellenbach b. bejelenti, hogy ő is készített íelirati programmot. y A magyar tanügy rendezése. A magyar tanügy körüli érdekeltség napról napra növekedik. Tanúskodik erről azon számos czikk, melyek a napisajtó utján közzététetnek. Annyi szép, életrevaló eszme oly melegen tárgyaltatott már tanügyünk érdekében, hogy bizton remélhetjük, mikép honatyáink, mihelyt az állam fó'kérdéseivel tisztába jönnek, a halogatást nem türö' tanügyreformokhoz fognak. Ezen reformoknak létrehozása azonban részletezett tanszervezeteket igényel, melyeknek az általánosan elismert helyességü elvek szerint kellene szerkesztve lenniök. Tanügyünk az utóbbi 17 év alatt oly zilált s minden valódi alap nélküli állapotba jutott; a haladás ürügye alatt annyi idegen elem vegyíttetett abba, hogy jelenleg a tájékozottság a tanférfiak között a Lajtán innen és tul a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ki adja tehát a honatyáknak a szükséges tanszervezeteket ? Annyi bizonyos, hogy a részletes tanszervezeteket csak szakférfiak adhatják; de hozzáteszem : hazánk tanügyére nézve csak tapasztalt magyar szakférfiak fognak e követelésnek megfelelhetni. Nem mondhatom, mennyire fájlalom, hogy a budapesti tanári egylet engedélyezése még mindig csak pium desiderium; mert véleményem szerint ennek volna feladata az emiitett részletes tanszervezeteket kidolgozni. S ha én jelen soraimmal e tárgyhoz ismételve hozzászólni bátorkodom, azt a tisztelt közönség ne tolakodásnak, hanem egyedül annak szíveskedjék tulajdonítani, hogy az oly nagy fontosságú tanügynek csekély tehetségem szerint szolgálatot tenni kötelességemnek tartom. Hogy a magyar tanügy újjászervezésénél nem arról van szó, megmaradjon-e vagy töröltessék el ez vagy amaz intézet, hanem arról, mikép rendezendő összes tanügyünk, hogy az a magyar nemzet geniusának, műveltségi állapotának és szükségeinek megfeleljen, s a józanul felfogott organicus haladásnak alapjául tekintethessék, mondanom sem kellene, ha néhány tanügygyei foglalkozó férfiú ilynemű felfogás befolyása alatt csekélységemről meg nem emlékezett volna. Hogy tanügyünknek változást, és pedig gyökeres változást kell nyernie, kétséget nem szenved. Hogy azon népnek, melyalkotmányos jogok gyakorlatára van hivatva, legalább irni, olvasni és számolni tudnia kell, shogy ezen népnek, mely fentartását a mezőgazdaságnak köszöni, ennek okszerű kezelésével minél előbb meg kell ismerkednie, szóval, hogy a népiskolák rendezése hazánkban égetőbb kérdés, mint bárhol másutt, azt mindnyájan bevalljuk, valamint azt is, hogy a néptanítónak, mint olyannak, annyi fontos és sokoldalú teendője van, hogy ezen hivatal minden idegenszerű hivataltol menten szervezendő. Hogy négy évi tanfolyamu elemi iskoláink,bármi oknál fogva, czéluknak még mindig meg nem felelnek, erről a gymnasiumok és reáltanodák lelkiismeretes vallomást tehetnek. Hogy a polgári iskolák fölállítása minden kérdések elseje, ma már majdnem általánosan elismertetik, s kik meggyőződésben még teljesen nem osztoznak, gondolják meg, mikép a gymnasiumot vagy reáltanodát megkezdett ifjak közül vajmi kevesen jutnak az egyetem- vagy műegyetembe. Még hiányos tanügyi statistikáinkból is kitűnik, mikép azon arány, mely a nevezett tanintézetek első és legelső osztályába járó ifjúságnak száma közt létezik, majdnem álanA nemzetgazdasági eszmék története Magyarországon \ mutatvány Deák Farkas hasonczimü munkájából. II. Rész. Az erőltetett virágzás — s azt követő hanyatlás kora, a vegyes házból választott királyok alatt. Aczéhrendszer és a polgárok állása ez időben. Az ipar és kereskedelem s igy a nemzetgazdaság történetére nézve is felette érdekes viszonyokat tár fel előttünk a czéhrendszer, mely hazánkban a vegyes házakból választott királyok alatt fejlődött ki. A nemzetgazdasági tudomány ujabbkori vívmányai bebizonyiták e rendszer gyarlóságát, és haszontalanságát oly korban, hol jelszó mindenben és mindenhol a szabad verseny. De midőn az ipar és kereskedelem még csecsemő korát élte, nemcsak hogy hasznos, de nélkülözhetlen szükséges volt ez összetartó és gyámolító kapocs. Kossovich többször emiitett pályamüvében (a 25-k és 88-ik lapon) kettős tévedést követ el, a mint a czéhekröl értekezik. Az első a*, hogy az ö véleménye szerint a czéh először katonai intézmény volt; a második az, hogy hazánkban csak Zsigmond király alatt fedezzük fel első nyomait. Az első állítással ellenkező nézetben vagyunk s azt hisszük, hogy ez a dolog természetében rejlik, mert a városok lakói előbb egyesültek mint kovácsok, asztalosok, csizmadiák és szíjgyártók meg szőcsök stb. bármi szervezetlen csapattá vagy társulattá, mint sem hogy katonailag osztályzott csapatok váltak volna ugyanazon mesterséget üző iparosokká. Ennélfogva sokkal valószínűbb, hogy az előbb szervezetlen ugyan, de igy amúgy egyesült, együttartó s egymáshoz simuló mesteremberek magokat mindinkább testületté szervezve, magok közt az ügyesebbet és gazdagabbat ismerték el; később szabályokat alkottak, zászlót szereztek s utóbb a háborús időkben nemcsak a kézi mesterségben való ügyességre és gazdagságra — hanem a harczias és vitézi tulajdonokra is voltak tekintettel, midőn főnököt választottak, kinek vezetése alatt gyakran még csatákban is részt vettek, mint azt igen természetesnek és krónikáink szerint gyakorinak is találjuk. Tehát a katonai színezet nem alapja és oka, hanem utólagos járuléka a czéh- rendszernek. ai-Jirf o rroV-Wo l» + hv' A második állítással, hogy a czéhrendszernek csak Zsigmond alatt találnók nyomait, ellenkeznek történetíróink. Ugyan is I. Lajos király már 1376-ban meghagyja az erdélyi püspök Pheubel Groblinnek, hogy Scharfeneck talmácsi várnagygyal együtt [működvén a szászokat összegyűjtsék s az ipar ésczéhrendszerbe igyekezzenek reformokat bevinni stb. tehát már azelőtt létezni kellett a czéhrendszernek. Lajos rendeletének azon urak eleget is tettek s igy az akkori időben üdvös, de jelenben az ipar bilincseivé vált czéhrendszernek az ujabb időkig fennálló szerkezete ezen urak munkálata által nyerte alapját. (V. ö. Teutsch Geschichte der Sachsen I rész 139 lap). Már fennebb láttuk, hogy a primitív szerkezetű Arpádkori városok mily gyöngéden ápolták az Anjouk és Zsigmond sőt Mátyás is — ezen uralkodók korszakáról méltán el lehet mondani, hogy ez a magyar városi, kereskedői és iparvilágnak fénykora volt. A hanza és rajnai szövetség által megérlelt városi ügy azon solidaritásnál [fogva, melyben hazánk már ez időben az érdekek szempontja, nyugat Európával állott vala, nálunk is szükségkép erösebb alapot nyert; de hogy városaink Zsigmond alatt bonyodalmak nélkül váltak az országgyűlés kiegészítő részeivé, hogy az aristokratiával minden súrlódás szerencsésen kikerültetett, az már sok részben I. Lajos müve volt, ki az egyenlőség elvét tisztelte s a városi szerkezetet illöleg méltányolta, mert mégha gyá: hogy a nemes ember a város kebelében s városi birtokára nézve a polgárokkal egy azon törvény alatt álljon. De nem is vesztett vele az ország, hogy e királyaink a polgárságot és iparos osztályt minden áron emelték ... sőt mondhatni, sokat nyert az által. Az ember értelme s erkölcse — irja Horváth Mihály — csak társaságban fejlődhetik ki és simulhat meg; s a mi ezen társaságot javítja s abban a tagok súrlódását növeszti, sokitja, az egyszersmind erkölcsi és értelmi kifejlődését, a sziv és az ész mivelödését is elősegíti. És egy nemzetben a közhasznú ismeretek terjedését, az erkölcsök finomulását semmi sem eszközli és segíti elő oly gyorsan és czélszerüleg, mint a műipar és kereskedés, ezeknek pedig legközvetlenebb következménye mint mindig és mindenütt, ugy nálunk is a kérdéses időben a jóllét és gazdagodás volt. A jóllét és gazdagság érzetéből fejlik ki lassanként a szabadság szeretete, az ád ösztönt és módot is ennek mind megszerzésére, mind megtartására. Városaink történetéből nyilván kiderül, hogy ezek mihelyt a műipar s kereskedés által vagyonhoz jutottak, semmire se tö-