Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány 2. [r.]

kifejezése az itteni döntő körök nézetének, — azon czikket értjük, mely a francziaosztrák eutente-ről szól. Tökéletesen való, hogy e viszonyból üdvös következményeket várnak itt mind az olasz, mind a keleti, mind a német kérdésre nézve. De nem ismétlem részletesen, a mi ama czikkben úgyis tü­zetesen van fejtegetve. E helyett inkább megjegyzem, hogy csakugyan nagyban halad az, a minek kezdetét pár hét előtt jeleztem, t. i. a szakadás az úgynevezett ultramontan párt keblében. A Francziaország feléj történt közeledés ugyanis e párt keblében két egymástól nagyon eltérő felfo­gásra talál. Egyik rész ugyanis azon gyanúval viseltetik, hogy a franczia császár barátsága csak tettetett, hogy ő fel­sége fél azon pillanattól, a midőn a septemberi conventio­ban adott szavát beváltandó, Rómából ki kell vonulnia és ez okból szeretné most Ausztriát is belefonni a hálóba, hogy ez könnyítse ama conventio valósítását. E czél elérése után a pünkösdi királyságnak azonnal ismét vége lenne. E töre­dék — nem akarok neveket említeni — azt tartja tehát, hogy Ausztria maradjon passiv, miként eddig • hagyja ma­gára a franczia czászárt, hadd eviczkéljen ki a hinárból a hogy tud j ha pedig nem tud, hát — hát ott fog veszni. A másik rész — és ennek soraiban előttünk ismeretesb nevek­kel találkozunk — épen ellenkezőleg azt hiszi, hogy mi­után Ausztria a conventio kivitelét ugy sem gátolhatja, jól teszi, ha a kivitel körül befolyást biztosít magának, melynél fogva a szent atya érdekeit sokkal jobban fogja szolgálhat­ni, mint ha az eseményeknek semleges nézője marad. Azon­kivül pedig Napóleon hálás lesz ezen csatlakozásért és e há­lát az által fogja tanúsítani, hogy más kérdésekben, neveze­tesen az olaszban szívesen pártolja Ausztria kivánatait. Ed­dig ugylátszik ez utóbbi töredéké a túlsúly és a kik közel állnak hozzá, titokteljes arczczal sugdossák, hogy nem so­kára csodálatos dolgokat fogunk látni. Hadd lássuk ! A Lajtán inneni tartománygyülések ezalatt meglehe­tősen unalmas teendőiket elismerésre méltó önmegtagadással folyatják. Nem csekély áldozat oly urakra nézve, kik hosszú és czifra beszédeket szeretnek tartani, országutakról, kórhá­zakról s eféléről egész csendben értekezni és sehol alkalmat nem találni egy darabka halhatlanság kivivásárá. Az erdé­lyi országgyűléshez intézett leirattal eleinte nem tudtak mit tenni, és innen az, hogy mig az „Ostd. P." meglehetősen zsém­belődik, a neue Presse ugy, a hogy meg van elégedve a do­loggal; ma ez utóbbi nézet túlnyomó a német követek körei­ben és a kormányról ismét valamivel jobb véleménynyel kez­denek lenni. Hanem attól tartunk, hogy e benyomás paraly­záltatni fog, ha csakugyan tárgyalás alá kerül a grátzi „Telegraf" elleni sajtóper. Országvilág tudja, hogy e kis lap mögött a stájerországi német szabadelvűek, nevezetesen az autonomisták állnak, sőt azt állítják, hogy Waser főál­lamügyész azért tétetett át a főtörvényszékhez, mert őt tart­ják a Telegrafban megjelent visszatetsző czikkek szerzőjé­nek. A vádlott lapot Rechbauer fogja védeni, és igy e pőr a szó teljes értelmében politikai esemény lesz. Az itteni Ostd. Post elleni sajtóperben vádhatározat még nem hozatott, de bizonyosnak hiszik, hogy hozatni fog, ha a grátzi lap elleni pertől nem áll el az államügyészség. Azon intést, melyet egyik félhivatalosnak tartott lap, e napokban az összes saj­tóhoz intézett, nem igen kedvező előjelnek tartják. Hasonló értelemben magyarázzák az itteni követek azt a tényt is, hogy a Pesten is ismeretes Lienbacher ur a bécsi állam­ügyészség vezetésétől elmozdul, és helyébe Weiszmayer orsz. törv. tanácsos lép, kinek politikai nézetei még senki előtt nem ismeretesek. Külföldi lapok bécsi levelezői e személyváltozást: némi megelégedéssel emlegették, és csakugyan tagadhatlan, hogy Lienbacher ur lehető legnagyobb szigorral teljesíté kö­telességét Schmerling kormánya alatt. Hanem épen innen, épen azon körülményből, hogy a kormány elmozdítja azon államügyészt, a ki a februári rend szerint nagyon is expo­nálta magát, és homo novus-t tesz helyébe, épen innen azt akarják következtetni, hogy átalában nem sokára ismét'dol­ga lesz az államügyésznek, és ezért kellett oda oly személyi­ség, mely a mostani rendszert erélyesen védheti, a nélkül, hogy ez által saját múltjával ellenkezésbe jutna. Hiszem és 35 remélem, hogy e sötét felfogást saját ellenzéki szellemök su­gallja a követ uraknak és a mostani kormány nem fog meg­feledkezni arról, hogy épen az ellenzéki sajtó üldözésével kezdődött a Schmerling-kormány hanyatlása, és amaz időtől kezdve szünedezett mindinkább még azoknak is bizalma, kik eleinte csakugyan ama kabinet szabadelvüségében hittek. Hivatalnoki körökben igen nagy a levertség a kor­mány „takarékoskodása" miatt. Teljes részvéttel vagyunk a szegény tisztviselők sorsa iránt, de a szegény adófizetők sorsa sem közönyös előttünk. Hanem ugylátszik e téren is a „pas trop de zéle" volna helyén, mert csakugyan nevetsé­ges — pedig tény! •— ha a főnök thermometerrel kezében jár bureauból bureauba, hogy meggyőződjék, vajon nem futenek-e túlságosan, és aztán az is furcsa dolog, ha ugyan­az nap, midőn a hivatalnokoknak tudtul adatik, hogy a kanz­leipauchale (mely havonként körülbelül 1 ítot tett) megszű­nik, ha, mondom ugyanaz nap drága szőnyeggel vonják be a főnök szobáihoz vezető lépcsőket, az elsőtől kezdve a leg­felsőig. A magas állású urak jól tennék, ha alárendeltjeik előtt kimutatnák, hogy nemcsak a felebaráti szeretet, hanem a takarékosság is önmagoknál kezdődik! Külföld. Pcst^an. 14. A mit a spanyol-franczia kettős censura által megnyir­bált távirati sürgönyök oly csekélyszerünek hirdetnek, Prini tábornok pronunciamentója folyvást terjed és növekszik. A spanyol hivatalos sürgönyök hiába mondják levert­nek a fölkelést, mikor mindeddig csak egy csetepáté volt Aganda mellett, melyben pedig a kormány katonái koránt­sem győztek, hanem olyformán visszaverettek, hogy Prim és fegyveresei akadálytalanul tova vonulhattak. A fölkelők két hadoszlopát űzőbe vették ugyan a királyné csapatai, de a mikor már-már rájok csapnának, rögtön „köd előttem, köd utánnam" s Madridba azt sürgönyzik, hogy a fölke­lők csak a kedvező időjárásnak köszönhetik menekülésölcet. Vajon oly kedvező idő jár-e Cataloniában s fővárosában is? Barcelonában sűrűn gyülekeztek a néptömegek, s tün­tetéseiket a kormány nem merte komolyan szétszórni. Egy­általában csodálatosnak Játszik, hogy O'Dönnel 1, kit va­lami nagy elővigyázattal még barátai sem csúfolhatnak, most egyszerre circumspectus ember lett. Ostromállapotot hirdet a fővárosban, s oly törvényjavaslatot készül akortesek elé ter­jeszteni, mely szerint az egész ország ily kivételes állapotba helyeztetnék. Eddig csatatéren kereste meg elleneit, most otthon működik szép csendesen s a „civilizált" kormányok példájára éjjelenkint fogatja el a gyanús és kompromittált egyéneket. Hir szerint Prim magántitkára is e szeren­csétlenek közt van, de többet tőle sem tudtak meg annál, a mit kormány és ország egyaránt tudnak. O'Donnell s elődei minisztériuma, az öreg királyné fon­' dorlatai s az udvari párt rakonczátlanságai elég magvát hin­tették el eddig is az elégületlenségnek, s ha a fölkelés kívánt czélhoz nem vezet, nem az ország hangulatán, nem a lakos­ság tettleges részvéthiányán, hanem két más körülményen fog múlni, melynek egyike a papság ellenkezése Prim ter­veivel, másika a franczia császár ellenszenve a fölkelő vezér személye iránt. Francziaország eddig ugyan még a be nem avatkozás elvéhez ragaszkodik ; hanem világossá lett már, hogy jó szem­mel nem nézi a fölkelést, habár végczélját, az utolsó Bour­bonok megbuktatását koránt sem röstellené. De a franczia császárnak most más felé van szeme irányozva. Legelébb is Olaszországgal akarna tisztába jönni s a pápai szent szék és birtokának biztositása az európai katholikus hatalmasságok részéről többé nem üres mendemonda. Erre vonatkoznak a franczia-osztrák alkudozások is, és Bécsben, minthirlik, haj­landók is e berendezés elfogadására. Az osztrák kabinet különben más részről is közeledik Francziaország felé s jó alkalmat erre az elbai herczegségek még mind eldöntetlen ügye szolgáltat. Régebben hírlett ugyanis, s többszörös desavoualás után csak újra fölmerült

Next

/
Thumbnails
Contents