Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány 2. [r.]

36 a hir, hogy Ausztria össze akarja bivni a holsteini karokat s rendeket, mi egyébiránt a gasteini conventióval ellenkezik, mert a herczegségek országgyűlését összehívni, csak a két győzelmes hatalmasság együttes elhatározása folytán lehet. A tuileriák kabinetje azonban Metternich herczeg ál­tal a herczegségek ügyében megkérdeztetvén, oly forma vá­laszt adott, hogy a végleges rendezés előtt a népnek vala­mely nyilatkozatát kellene kihallgatni. Erre merült föl a hir a holsteini rendek behivásáról, de Ausztria ez iránt lépése­ket tevén Berlinben, határozottan tagadó választ nyert, s a gasteini egyezményre történt hivatkozás. Ha tehát a dolog ténynyé nem is lesz, kivánt sikere még is lett, mert uj lépés ez arra, hogy Poroszország aschles­wig-holsteini ügyben végleg isolálva legyen. Bismark uram már is odáig vitte a dolgot, hogy Németországnak előbb oly nagy mértékben birt rokonszenvét végkép elját­szottasmár már bukásáról is rebesgetnek.Hogy aberliniország­gyűlés jelen ülésszaka a véres-vasas premier állását nem fog ja erősbíteni, előre látható. Berlinből ugyanis jelentik, hogy a kormány az országgyűlés behívását alig nézi egyébnek, mint alkotmányos kötelesség formaszerü betöltésének s po­sitiv eredményeket töle nem is vár. Az ülésszak teendői ezért a lehető legkevesebbre lesznek szorítva s a legsürgetőbb törvényjavaslatokon kívül egyéb szóba sem fog kerülni. Kato­natörvényről pedig, olyanról legalább, mely a kamara többsé­gét kielégíthetné, szó sem lesz. Az Ausztria és Francziaország közötti közeledés az olasz és német politikán kivül egyébiránt ki fog hatni kelet­re is, nevezetesen a Dunafejedelemségekre, melyekben fon­tos események készülnek és melyekről már a közel jövő fogja a fátyolt lerántani. Flórencz, jan. 7: Különös, hogy a népek mindenütt szeretik ámítani magukat. Ca­vour ideje óta az olaszok megszokták már, valahányszor Velencze megszerzéséről volt szó, a magyarok rokonszenvére számítani; most tehát rosz néven veszik, ha a kiegyenlítés lehetőségéről, vagy épen va­lószínűségéről hallanak valamit, s minden áron be akarják bizonyítani, hogy oly mélység tátong a Lajtán inneni s túli népek közt, melyet a legjobb szándék sem képes áthidazni. Ez aztán minden, bármi szinü lapjaiknak vezéreszméje, ugyanezért lefordítgatják a bécsi „Presse" és a „Neue Freie Presse" vezérczikkeit, hogy megmutathassák, mikép mind az, mi Pesten s általában Magyarországban történik, valóságos komédia, melynek nem lehet egyéb vége, mint elnyomó absolutismus. A mi a franczia lapokat illeti, melyeknek mindig tagadhatatlan befo­lyása van az olasz lapokra, azokban sem akadunk könnyen barátokra, sőt alig is részrehajlatlan figyelmezökre, mert a franczia szabadelvű lapok közt, az egy „Temps" kivételével,, egy sincs, mely meg nem ijed­ne a municipalis szabadság eszméjétől. Ok a központosításban keresik üdvöket, s inkább eltűrik szabadságuk megrövidítését a központi ha­talom erősbülésének javára, mint hogy administrationalis egy formasá­guk megszűntével provinciális és municipalis autonómiát elfogadná­nak. Ámbár nem ismerik még a magyar békés mozgalom részleteit, mégis érzik, hogy ellenkezik a franczia nagy forradalom alapelveivel, melyeknek szigorú kivitelében Sehneider Eulogius, még a strassburgi torony lerombolását is javasolta, hogy ezen örökös el­lenmondás az egyenlőség ellen eltöröltessék. Ugy látszik, hogy a celt népek jelleme megkívánja az egyenlőséget és erős középponti kor­mányt, még a szabadság rovására is, az olasz népben pedig a Celt ele­mek nem kevésbbé élénkek, mint a francziáknál. Midőn 1860-ban ide jöttem, alig tudtam megfogni azon rajongást, rnelylyel a toskáni és ná­polyi követek azon voltak, hogy minden provinciális institutiók minél előbb megszüntessenek s a piemonti törvénykönyv s kormányrendszer, ámbár hibáit ismerték, mindenütt behozassék. Igaz , hogy csakhamar nagy lett a lárma az úgynevezett Piemontesismus ellen, de ez nem terjedt ki a piemonti institutiókra, csak a piemonti tisztviselőkre, kik Olaszország többi részeit eláraszták, s durvaságuk és pedantis­musuk által különösen a déli tartományokat elkedvetlenítették. Jelen­leg sem létezik semmi ellenzék a nivelláló egység s egyforma­ság ellen; Toskána szívesen lemondott szabadelvű Leopoldinus tör­vénykönyvéről, s Nápoly egyszerűbb kormányrendszeréről, s ha Szi­cziliában fennáll is még egy párt, mely e sziget hagyományos autonó­miája mellett küzd, a nagy többség még ott is kizárólag egységes kö­veteket küldött a flórenczi országházba, egyetlen egy autonomista sem kapott többséget a választásoknál. Az olaszok tehát a horvát ország­gyűlés eljárásában, az erdélyi oláhok és szászok követeléseiben s a Lajtán túli foederalisták tendentiáiban a bomlásnak jeleit vélik észre­vehetni ; nézetük szerint minden szervezés, mely nem alapul szigorú egységen és egyformaságon, .kártyaháznál nem egyéb, melynek össze­dűlte csak az idő kérdése. Választott tisztviselő szerintük képtelenség, mely józan kormányzással össze nem fér, mintha mindnyája boldogult S tah 1 berlini tanár alatt tanulta volnaja politikai tudományokat, ki ugyanazon elvekből indult ki, s azon ellenvetésre, hogy az északame­rikai államok az ellenkező alapon lettek hatalmasok, röviden azt szokta felelni, hogy Észak-Amerikának nincs kormánya, csak rendszeresített anarchiája. Parlamentáris szünnapok lévén, a politikai élet is szünetel e hé­ten, az egyetlen tény, mely a közfigyelmet foglalkoztatja, M o r d i n i levele palermói választóihoz, mely a veres párt programmjának tekin­tetik. A kormánypárt csodálkozik, hogy a baloldal parlamentáris ve­zetője alig tér el a kormánypárt stereotyp programmjától, ö sem szól egyébről, mint a szabad intézmények kifejlesztéséről, jó gazdálkodás­ról és a nemzetközi szerződések hü megtartásáról, s nem teszi előtérbe Róma és Velencze megszerzését. Ellenben említi, hogy minden igye­kezete oda lesz fordítva, miként a kamara csak két nagy pártra oszol­jék, egy conservativra és egy haladóra, a balköznek nem levén semmi észszerű elvbeli oka, hogy tovább is megmaradjon kétséges állásában. Sorakozzék akár jobbra, akár balra, de hagyjon fel azon játékával, hogy hol a kormánynyal, hol az ellenzékkel szavaz; az ily eljárás nem alapulhat elveken, hanem csak személyes érdekű cselszövényeken. Meglehet, hogy Mordini javaslata el fog fogadtatni, ez azonban nem történhetik előbb, mint La Marmora kormányának bukásánál, mikor aztán aligha Ricasoli nem jut hatalomra s vele Mordini néhány ve­res barátjával együtt. Mindenki átlátja, hogy az olasz financzia bajai­nak csak egy orvossága lehet, a lefegyverzés, vagyis az állandó sereg megkevesbítése, ezt azonban semmi katona-miniszter nem fogja soha iavasolni, még Angolországban is Wellington herczeg mindig sürgette a sereg szaporítását; conservativ miniszter sem teheti könnyen, mert a nép mindjárt gyanúsítaná, hogy el akarja árulni a hazát, mit Garibaldi híveiről nem fog mondani senki. Épen ugy, a mint Ausztriában egy conservativ miniszter nagyobb tért engedhet a szabadságnak, igy Olaszországban csak veres miniszter hozhatja indítványba a sereg le­szállítását, s ebben rejlik a baloldalnak ereje, ez teszi alkalmatosnak a kormányzásra. Nem hiszem, hogy ezen uj év lefolyjon a nélkül, hogy Mordini és Crispi a miniszteri tárczát elérjék. P. Vegyes. A Mi. Akadémia mai ülése a mathematikai s természettudományi osztályok ülése lesz. Be van jelentve R ó z s a y József lev. tag előadása a hagymáz oktanáról. A Kisfaludy Társaság reformja. Mult héten tartott zárt ülésében tárgyalta a Kisfaludy-Társaság az illető bizottság részletes reformja­vaslatát s ennek pontjait nagyobbára el is fogadta. A tárgyalással azon­ban még nem készült el teljesen, minélfogva annak befejezésére a hé­ten (ismét szerdán) még egy zárt ülést fog tartani. Az eddig megállapí­tott föváltozások következők. A Társaság ezentúl körébe vonja az összes mükritikát is, és igy festészeti és zenei bírálók is lehetnek tag­jai. Továbbá széptani s szépirodalmi tárgyú nyilvános fölolvasásokat fog rendezni. Tagjai kétfélék lesznek : belsők és külsők. Belső tagjai száma őO-re van határozva (eddig 40-re volt), s a magyar széptan, mü­birálat és szépirodalom mivelöi közül választatnak. A külső tagok száma 10-re van határozva, s azok lehetnek, kik nem közvetlenül a magyar szép tudomány ok mivelöi, hanem magyar müvek ismertetése vagy fordítása által a magyar szépirodalom hirét nevelték. Így oly fér­fiak, mint például Dux Adolf, Thalés Bemard, Ohassin stb. be lesznek választhatók a Kisfaludy-Társaságba. Minden tagnak joga van a Tár­saság minden ülésében s tanácskozásában részt venni, előadásokat tartani s uj tagokat ajánlani. Szavazati joggal a belső tagok vannak fölruházva s ezek közül választatnak a Társaság elnökei és titkárai. Igazgató nem lesz többé, annak teendői a titkár teendőihez csatoltat­nak. (Tettleg most is ugy van, inert a jelenlegi titkár egyszersmind he­lyettes igazgató.) A belső taggá választottat mindaddig nem irják a tagok közé, míg ki nem jelenti, hogy vállalkozik a Társaság czéljait közremunkálása által előmozdítani. Irodalom. A magyar Shakspere VI-dik kötete megjelent. Egyike a legna­gyobb köteteknek. Tartalma : „Antonius és Cleopatra" Szász Károly­tól, és „Szeget szeggel" Greguss Ágosttól. Az első darab ugyanazon fordító munkája szerint, a nemzeti színházban már előadatott, most azonban teljesen átdolgozva jelent meg. A másik darab, bár egyik leg­mélyebb értelmű alkotása Shaksperenek, még jóformán ismeretlen a magyar közönség előtt. „JogllldoniáDyi közlöny" czimealatt újévtől fogva uj jogi tartalmú lap indult meg Heckenast kiadásában, Ökröss Bálint felelős szerkesztése mellett. Mi ugyan nem vagyunk barátai az erők szétfor­gácsolásának, főkép irodalmi téren s azt hittük volna, hogy jogi kérdé­seink a tudomány és gyakorlati alkalmazás szempontjából való megvi­tatása megfért volna egy, közös erővel megindítandó szakközlönyben. A buzgóságnál fogva azonban,a melyet szerkesztő igér, s a komoly törek­vésnél fogva, melyet tanúsít, szívesen üdvözöljük szakközlönyeink so­rában. A hetenkint hétfőn megjelenő lap előfizetési ára egy évre 8 frt. A „Népnevelők Kalauza" czíme alatt egy Pécsett ujabban megje­lenő lap küldetett be hozzánk, melyről szerkesztője, SzauterAntal irja, hogy a „Kalauz" kitűzött czélja a magyar népnevelést, az elemi tanügyet kizárólagosan emelni és a szép hazának jeles népnevelőket képezni s miután 2000 példányban nyomatik'és napról napra melegeb-

Next

/
Thumbnails
Contents