Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány 2. [r.]

34 használt 100.001 lovasnapot, tehát hasonló gazdálkodás mellett a mi 369.779 főnyi seregünk beérte volna 395.761 napi lovas szolgálattal, tehát meglehetne takarítani — 17.926.538 napi lovas munkát, illetőleg: — 35.853.076 frankot. — íme a veszteség [csak az elmulasztott emberi és lómunka folytán egy év alatt 142.932.190 frankra becsülhető. A lovak körüli nagyszerű takarékosságot az által fejti ki Svajcz, hogy honvédéi számára lovakat nem tart. — A lovasnak saját ]ova van, melynek a szolgálati idő alatt tartására — mint a római lovaknál divatozott — abrakpénzt naponkint 3 frankot kap; a tüzérségi gyakorlathoz bérbe veszik a lovakat, [háború idején pedig a szükséges mennyiséget megvásárolják. Az állandó hadsereg tartásának humanitás parancsolta következménye a nyugdíjazás. A nyugdijat élvezők száma Ausztriában 1865ben 11.867-re rag, ezek közül 8.226 törzstiszt; a rokkantak, nyugdíjasok, katonai özvegyek és árvák számára kellett a mult évben 10.988.211 forint; pedig mig egyrészről kedvetlenül kell szemlélnünk nem kevés erős férfiút, ki mit sem dolgozva idő előtt élvezi a meg nem érdemelt nyugalmat, addig más részről mély megindulással látunk nem ritkán katonai családokat, melyek a korán elhunyt és magas polczra nem emelkedhetett családfő mindenesetre hálát érdemlő, de vékony nyugdijából alig tengődhetnek. — A hol nincs állandó sereg — mind Svajczban — ott nem kell pensio, s a kiadási listát egy igen kényes rovat nem terheli. III. De talán ama nagy erkölcsi és anyagi veszteségek árán fentartott állandó sereg a haza bel és kül bátorságához múlhatlanul szükséges, s honvédelmi szempontból igazolható ? Legkevésbbé sem. Mily elönynyel bir a lelkesült honvéd sereg — a xerxesi zsoldosok százezrei felett, azt Miltiades Washington, és sok más halhatatlan nevekkel összefüggő diadalok fényesen tanúsítják. — Korunkban is aránylag az a legerősebb állam, mely zsoldos seregeket nem tart — Svajcz. Svajczban, minden 13 lakosra jut egy fegyverképes és gyakorlott férfi, holott Ausztriában csak 52 lakosra számítanak egyet. Ha Ausztriában a svajczi egyszerű honvédelmi rendszer, mely a birodalom több mint fele részében t. i. a magyar sz. korona országaiban úgyis fényes történeti előzményekéi bir — lépne életbe, nagy megtakarításokat tehetnénk, s kolossalis erőt fejthetnénk ki. — A Svajczban oly üdvösnek bizonyult honvédelmi rendszer mellett annyi fegyveres erő, a mennyi felett Ausztria 1865-ben rendelkezik, alig kerülne többe 31 millió franknál. Ha ezen rendszert követhette volna a birodalom 1850 óta, akkor jelenleg, a földtehermentesitésen kívül egy fillér adósság sem nyomná vállainkat. — Svajcz népességének 8°/0 oly qualificatióval bir, hogy csataképes és 3—4 nap alatt kantonjának gyülhelyén Öszpontositható; ha Ausztriában, melynek népességét 36.876,000 lélekre tesszük, ugyanily gond fordíttatnék a haderő fejlesztésére: nem 700.000 fegyverest állithatna ki — minél nagyobb számot jelenleg fel nem vehetünk, — hanem kétmillió kilenczszáz ötvenezret, vagyis oly beláthatatlan erőt nyerhetne, mely mellett a világnak egy állama sem merészlené megtámadni, annál kevésbbé ő porosz excellentiája sértegetni. A védkötelesség általános kiterjesztése, mig egyrészről nagy elvvel, a munka felosztás elvével, látszólagosan ellenkezik, addig más [részről figyelembe veendő, hogy ez állandó katonáskodás ne képezzen „munkát,"— a haza szent íöldének és jogának védelmét [pedig ne tekintsük csak egy pár ezer vagy száz ezer zsoldos, hanem mindnyájunk szent kötelességének. Az általános védkötelesség gyakorlatba vétele által borzasztó erőt lenne képes kifejteni a birodalom, anélkül hogy más államnak létezését, vagy Európa súlyegyenét veszélyeztetné, mert hiszen a honvédben nincs ösztön , nincs inger más államok megtámadására vagy más népek leigázására; hatalmas „vis repulsiva"; de nem „inquietativa." Vizsgálódásunk eredménye az, hogy az állandó hadsereg tartása sem erkölcsi, sem népgazdasági, sem honvédelmi szempontból nem helyeselhető, és nem pártolható oly állami institutio, mely a haza védelmének szebb, ezerszer biztosabb eszközét megsemmisiti, a nemzet vagyonát megemészti s az erkölcsiség nemes érdekeit megkárositja. VÉCSEY TAMÁS. Bécsi levelek. in. Bécs, jan. 13. Nem tudom, szerencsés vagy szerencsétlen véletlennek mondjam-e, hogy ugyanazon napon, melyen mult heti levelem Pestre érkezett, itt egy röpirat jelent meg, mely longum et latum taglalja azon „megoldási tervet," melyről ama levélDen, mint itt szállongó on dit-ról megemlékeztem. Szerencsés annyiban volt e véletlen, a mennyiben e röpirat azt mutatja, hogy az általam emiitett eszmék csakugyan forgalomban vannak. A szerencsétlenség pedig abban állott, hogy ezt a röpiratot egy pár itteni lap, élükön a „Presse," félhivatalos eredetűnek állítá és ennek folytán e lapok bécsi levelezőjét, a ki ama tervről már a röpirat megjelenése előtt hallott és tudott, majdnem „officiosus"-nak híresztelik. Valóban nehéz ily izgalmas időben a közönséget kielégíteni és a maga jó hirnevét is megmenteni. Egyik, a mint mondom, ofliciosusnak állított, a másik ismét puszta „conjecturának" nevezte az egész közleményt; pedig azt hiszem, oly világosan fejeztem ki magamat, hogy sem az egyik, sem a másik állításra nem adtam okot. Egyenesen kijelentém, hogy itt uton útfélen beszélnek ama „csoport-terv"-ről, mint olyanról, mely a magyar és német államférfiak közti ellentétet kiegyenlíteni képes volna. Utaltam egyszersmind az Alig. Ztg. egyik levelére, melynek iróját inspiráltnak tartják és melyben ugyan ez az eszme lőn szellőztetve. Ugy vélem, hogy lelkiösmeretes levelezőnek kötelessége ily hireket, ha enynyire el vannak terjedve, hallgatással nem mellőzni és hogy omne túlit punctum, ha hozzá teszi, hogy épen csak hir az és nem egyéb, a mit közöl. A bécsi újság esti lapja is oly általánosan elterjedtnek találta e hirt, hogy egyenes megczáfolását szükségesnek vélte. Pedig tudni kell, hogy a bécsi ujságbeli esti lap a félhivatalos meghazudtolási szervezet legfőbb instantiája. Csekélyszerü dolgoknál valamely félhivatalosszagu, de nem pronunciáltan félhivatalos lapot rukkoltatnak elő; fontosabb esetekben a General-Correspondenzzel köttetik fel a kardot, midőn pedig a fontosság superlativusa áll be, a bécsi újság ipsissima szólal meg a tévedések helyreigazítására. A bécsi újság egyébiránt csak azt állítja, jhogy a kormány az emiitett brochureval még a legislegtávolabb összeköttetésben sem áll, de arra nézve, helyesli vagy nem az abban kimondott nézeteket, a hivatalos lap mélyen hallgat, ámbár a főkérdés épen ez volt volna, nem pedig az, hogy ki irta, ki irattá vagy kinek költségén nyomtatták ama röpiratot? Egyébiránt szeretjük jhinni, hogy a kormánylap démenti-ja nem is csak ezen külső körülményekre vonatkozik, és akkor csak azt mondhatjuk rá: annál jobb a kormányra nézve, mert ez a röpiratbeli ballon d'essai oly rougyosan ugy összevissza szakgatva érkezett ismét le a földre, hogy ezzel Belcredi gróf valóban nem igen magasra emelkedhetnék. Ily körülmények közt aztán persze annak sincs semmi jelentősége, hogy ha az „Alig. Ztg" épen most még pedig vezérczikk alakjában szólván ama brochure-ről, azt mondja róla, hogy e programm teljesen correct, tárgyilagos, minden érzelmi politikától ment és teljes világossággal megjelölt utakon szabatosan meghatározott czél felé törekvő", hogy minden ehrliche Osterreicher kénytelen bevallani, hogy „hatalmas Ausztria már csak föderalistikus alakban lehetséges" és „a föderalismusnak legroszabb neme a —dualismus",.valamint „Ausztria szabadsági fejlődésére nézve is a dualismus a legveszélyesebb forma." Mindezeknek, mondom, természetesen semmi fontossága nincs. Az „Augsb. Alig. Ztg" a maga rovására szidja a dualismust, és hogy ez a föderalismus legroszabb neme, a szabadsági fejlődés legveszélyesebb formája, mindez csak dr. Altenhöfer magánvéleménye. Itt Bécsben a zsidópiaczi palotában nem tudja senki, honnan veszik magukat az ágostai lap e furcsa czikkei és akármit adnának érte, ha az ily dolgok nem Írattak volna. Legyen. Hanem aztán kissé zavarba jutunk, midőn ugyanazon lapnak más czikkérŐl akarunk szólni, melyről a legbiztosabb értesülés nyomán azt kell állítanunk, hogy szóról szóra hű