Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám

POLITIKAI HETILAP Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára :>0 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetü-sorérfc 6 k'. Bélyeg külön 30 kr. „CitiUB enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. I Czikkek. levelezések s átalában a lap szellemi részét > j illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez í \ (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) '> intézendők. Második évfolyam, 1866. 26. szám. Pesten, Június 25. Olvasóinkhoz! PöSt, június 22. Egy éve mióta a „Politikai Hetilap" először megjelent. Czélunk, mely által e lap megalapításánál vezérelteténk, egyes politikai kérdéseink részletesebb megvitatásán kivül az vala, hogy a haza s a külföld politikai eseményeiről rövid, de hű és kimerítő tudósításokat]nyujtsunk a közönség főkép azon részének, mely elfoglaltatásai miatt a napi sajtót figyelemmel nem követheti, és miután ez osztály 1848-iki törvényeink értelmében a haza közügyeire lényeges befolyást gyakorol, hivatva van arra, hogy magának minden politikai kérdésekre nézve a szükséges ismereteket megszerezze. — Mennyire feleltünk meg feladatunknak, annak megitélését olvasóinkra bizzuk, de hogy czélszerüen s következetességgel szerkesztett hetilapok, egy erős közvélemény alakításának ép oly fontos tényezői, mint a napi sajtó, sőt hogy azon arányban, melyben a nemzet munkás osztályának befolyása nő, ezzel együtt nevekedni fog a hetilapok befolyása is, ezt Anglia, Amerika, Svajcz s egyáltalában mind azon országok példája mutatja, melyekben az egész nép a közügyekre tettleg befolyást gyakorol, s ezért mi a nehézségek daczára, melyek minden kezdéssel járnak, bizonyosan nem hagytunk volna fel vállalatunkkal, ha a nagy események, melyek által egész politikai helyzetünk megváltozott, nem győznének meg arról, hogy az, a mit egyik főfeladásunknak tekinténk, egy időre elérhetetlenné vált. Rendes viszonyok között azon tudósítások, melyeket az olvasó hetilapokban talál, elégségesek arra, hogy magát a politikai helyzet iránt tájékozhassa, sőt miután hetilapok egy egész hétnek eseményeit összefoglalva, az összefüggést, melyben azok egymással állnak, jobban kitüntethetik, ily lapok talán alkalmatosabbak arra, hogy az olvasót a dolgok valódi állása iránt felvilágosítsák. De ki tagadhatja, hogy a jelen pillanatban, mikor a harczok koczkái gördülnek, ily tudósítások a közönség szükségeinek nem felelhetnek meg? Midőn minden naptól nagy események hirét várjuk, mely által egész birodalmak helyzete megváltozik, s minden óra véres csaták tudósításait hozhatja, ki íogja várni, hogy az eseményekről csak a hét végén tudósíttassák ? Ha részletesebben s talán biztosabban is, de mindenesetre csak akkor, midőn az, a mit olvas, már uj események által háttérbe szoríttatott, s legfőbb érdekét elveszté ? Ily viszonyok között czékzerübbnek tartottuk lapunk kiadását legalább addig felfüggeszteni, mig a viszonyok, melyek annak hatását a jelen pillanatban lehetetlenné teszik, ismét megváltoznak. — S midőn ezt olvasóinknak jelentjük, nem marad egyéb hátra, mint hogy részvétök — s bizodalmukért köszönetünket fejezzük ki. Az idő, mely alatt lapunk fenállott,rövidebb, semhogy az a közvélemény alakulására lényeges hatást gyakorolhatott volna, de midőn ezt elismerjük, talán önhittség nélkül elmondhatjuk, hogy törekvéseink egyes kérdések tisztába hozására, egyes elvek szabatosabb felállítására nem voltak befolyás nélkül, s hogy azon fontos ügyek között, melyekről nyilatkozánk, nincsen egy, melyben felállított nézeteinket módosítani kényteleneknek éreznők magunkat. Csalódtunk többször s fájdalmasan. Az idő nem igazola a reményeket, melyeket egy év előtt első lapjaink ban kifejeztünk , s az események meghazudtolták a bizodalmat, melylyel csaknem a harcz kitöréséig a béke fentartására számolánk. Ugy voltunk me ggyőződve, hogy azon minisztériummal, mely a jogeljátszás theoriáját felállítá, az akadályok is elmozdíttattak, melyek a jog, azaz alkotmányunk tettleges helyreállításának útjában álltak; s megvalljuk tévedésünket, hogy a háborút, melynek küszöbé n állunk, s mely fél Európa népeinek joliétét veszélyezteti, nem tartottuk lehetőnek. De ha csalódtunk reményeinkben, midőn az alkotmá: nyos elveknek tettleges alkalmazását közeinek véltük, nem csalódtunk azon érzületben, melylyel a nemzet ezen elvekhez ragaszkodik, s maga a háború, melynek első küzdelmeit várjuk, meghazudtolta békés kilátásainkat, dej egyszersmind igazolta azon nézeteket, melyek egész politikánknak egyik kiindulási pontját képezik. Minden alkalommal kimondtuk azon meggyőződésünket, hogy a hazánk s a birodalom között fenforgó kérdések békés megoldása, mely minden egyébb viszonyaink kielégítő rendezésének föltétele, csak a dualismus alapján, Magyarország önállásának teljes elismerésével lehetséges. Ezen meggyőződésünk alapját egy részről a hűség képezé, melylyel nemzetünk törvényeihez ragaszkodik, de más részről azon viszony is, mely a birodalom másik felét Németországhoz köti, s mely a birodalomnak, a februári alkotmány által czélba vett, s egy közös parlament felállításától várható uniíicatioját, a birodalom nem magyar részének szempontjából ép oly lehetetlenné teszi,J a minőnek mi azt hazánk alkotmányos önállásának szempontjából mindig tekintettük. Nézetünk szerint az állás, melyben Ausztria a német szövetséghez áll, s az, mely hazánk s a birodalomnak a szövetséghez tartozó részei között létezhetik a legszorosabb viszonyban áll egymáshoz,s nem függ senkinek hatalmától,hogy azon viszonyt, mely a sanctio pragmatica értelmében hazánk s a birodalom többi részei között létezik, szorosabbra fűzze, s az osztrák birodalmat egységes állammá alakítsa át anélkül, hogy egyszersmind azon kötelékeket ne bontsa fel, melyek az ausztriai birodalmat a német szövetséghez kötik, s e birodalom hatalmának egyik alapföltételét képezik. És, mert ez utóbbit nem tartottuk lehetőnek, mert meg voltunk győződve, hogy valamint Európa nem engedheti azt, hogy ő felsége a magyar koronához tartozó országaival is a szövetségbe lépjen, ugy Ausztria nem fogja tűrni soha, hogy e szövetséghez tartozó tartományai abból kizárassanak, s Németország területének egyik legszebb részétől és védhető határaitól megfosztassák, ugy végre nem kételkedénk, hogy azon nagy mozgalom, mely Németországban egy fél szazad óta folytonosan nő, s a nemzeti egység után törekszik, ha czélját nem érheti is el, legalább e nagy ország egyes tartományainak szorosabb szövetkezéséhez fog vezetni, melyből a magyar korona országainak, a birodalom német részeitől éles elkülönözése önkényt következik. Ezek voltak okaink, melyeket a birodalomnak a dualismus alapján való átalakításában nemcsak törvényeink, de a birodalom érdekeinek s jogviszonyainak szükséges következését láttuk. Volt idő, midőn e nézetek tisztán theoretikus elmefuttatásoknak tekintettek. Hisz azon egység, melyet a „Bundestag" eszközölt, kétségen kivül nem akadályoztatá a birodalom fejedelmeit, hogy a szövetséghez számolt tartományaik s más országok között bármily viszonyokat állitsanak fel, s hogy ha el is ismertetett, hogy a német nemzet szorosabb 51