Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám - Statistikai és nemzetgazdasági közlemények

306 egyesítése, hogy egy német parlament, melyben Ausztria részt vesz, a birodalom dualistikus alakítását szükségkép maga után vonná, ezen eshetőség csak a távol jövőtől látszott várhatónak s nem akadályoztatá Ausztria államférfiait abban, mit pillanatnyilag a birodalom érdekében legczélszerübbnek tartanak. Ez volt még hónapok előtt a legtöbb bécsi lapnak nézete, félig gúnyolva emelvén ki azon következetességet, melylyel a közöttünk folyó vitában a kérdésnek ezen oldalát emeltük ki. De vajon most, midőn az ágyuk a birodalom éjszaki határán megdördülnek, midőn Poroszország a szövetségből kilépését ünnepélyesen kinyilatkoztatá, s egész Né-, metország fegyverben áll, hogy Poroszország törekvéseinek ellentálljon, azon Poroszországnak, mely nem akar egyebet, mint hogy Ausztriát Németországból kizárván, magát Németország urává tegye: vajon van-ejvalaki, ki azt állitaná, hogy a német kérdés csak elméleti fontossággal bir, s hogy az egész most támadt harcznak következése (föltéve, hogy Ausztria abban végkép le nem győzetik.)— hogy a háborúnak eredménye nem lehet más, minthogy a szövetség, mely Németország különböző részeit összetartja megszilárdulván, a viszony, melyben Ausztria Németországhoz áll, szorosabbá válik. És ez az, miért a harcz, melyben Ausztria, mint a német szövetségnek tagja áll, s mely német területen látszólag tisztán német érdekben foly, reánk nézve oly nagy fontossággal bir. Soha az osztrák birodalom nyíltan megtámadva nagyobb s igazságosabb ügyben még nem nyúlt fegyveréhez, mint melynek védőimére hadai a poroszszal szemben állnak, s ez és annak tudata, hogy e hadak nagyrésze honfitársainkból áll, emeli a reményt, melylyel a nagy küzdelem kimenetelét várjuk. De bármi hosszú legyen e harcz, melyben két nagyhatalom minden erejével szemben áll, s bár mennyi küzdelem szükséges, mielőtt annak végét várhatjuk egy bizonyos előttünk, hogy ha azon államférfiak, kik annyi népnekj fegyvert kényszeritettek kezébe, mást akartak volna is, a végeredmény mindenesetre az lesz, hogy Németország minden részeinek szövetsége szorosabbá válik, s a német egységnek eszméje legalább részben létesíttetik. E pedig azon esetben, ha Ausztria győz, s a helyet, melyet Németországban elfoglalt, megtarthatja, szükségkép a birodalomnak azon alapon való szervezését fogja maga után vonni, [melyet a sanctió pragmatica s minden államjogi szerződésünk értelmében az egyedül jogosnak, s a birodalom s hazánk érdekében a legkívánatosabbnak tartottunk mindig; s Ausztria győzelme, épen mert a német egységhez közelebb vezet, a birodalom körében szükségkép a dualismust fogja vonni maga után. E. Magyar országgyűlés. A mult héten oly zajosan és érdekfeszítően folyt országos ülések tárgyalásait ismét a bizottságok csendesebb, de talán nem eredménytelen munkálkodása váltotta fel. Talán nem eredménytelen, mondjuk, noha híre jár, hogy az országgyűlést legközelebb elnapolják. Részünkről, megvalljuk, nem igen tudunk hitelt adni e szállongó híreknek; mert be nem tudjuk látni, ki érdekében lehet jelenleg az elnapolás ? A kormányéban nem, mert a képviselőház ülésezése, főkép pedig különféle bizottságainak működése, lassan bár, de mégis közelebb hozza a kiegyezés idejét; legalább tisztázza, érleli azon számos kérdést, melyeknek helyes megoldásától hazánk s a birodalom békés együttélése függ. Azonkívül a magyar országgyűlés oly kézzelfogható jeleit adá annak, hogy a külesemények határozataira semminemű pressiót nem gyakorolnak, hogy a lajtántuliak s a külföldön inkább azon váddal illethetnék, s az ö szempontjukból talán méltán is, hogy nem tudott az események színvonalára emelkedni és semmiféle oly enunciatiót nem tett, mely a politikai helyzettel az összes európai államsúly lehető fölforgatása elöeistéjén öszhangí zásban lett volna. A képviselőház e passiv magaviselete hibás lehet azok szeméT Á K C Z A. Statistikai és nemzetgazdasági közlemények. *) Mennyi panaszt emeltek már s emelnek időnként most is némelyek, hogy az Akadémia keveset tesz a tudomány emelésére $ mások meg, és sokkal több joggal, azzal vádolják a közönséget, hogy az akadémiai kiadásokról tudomást sem szerez, használni meg épen alig jut eszébe. Ez utóbbi vádhoz magunk is csatlakozunk, sőt azt még tovább is kiterjesztjük. Az Akadémiának nem annyira föladata a tudományt terjeszteni és népszerűsíteni, mint inkább a tudományt magában előbbre vinni. Ha mégis ama téren is működik és a szóban levő közleményekben „a hazai állapotok ismeretének előmozdítására" is törekszik, kétszerte dicséretesen működik, s ha ez ismeretek nem terjednek, valóban nem rajta, hanem azon általános közönyön múlik, melylyel nagy közönségünk átalában, de még annak miveltebb része különösen is minden komolyabb, tudományosabb szinü munka iránt viseltetik. Tudvalevő dolog, mily fontos tényezője a nemzetgazdaságnak, sőt mennyire egyedüli megbízható alapja a statistikai ismeretek szerzése. Tudvalevő továbbá, hogy Magyarországnak e téren mily mostoha sorsa jutott, a mennyiben se statistikai hivatala nincs, se társadalmi téren a statiska annyira nem miveltetik, hogy ez uton szerzett adatok Magyarország gazdasági életének teljes képét mutathatnák. Hivatalos, kormányi központ nélkül az egyesek működései nagyrészt meddők, s habár egyes kérdésekben becses anyagot szolgáltatnak, kimerítő ismeretét összes anyagi érdekeinknek s életünknek nem nyújthatják. Annyival fontosabb tehát, de annyival több elismerést is érdemelt volna a M. t. Akadémia 1860-ban hozott azon határozata, mely szerint az külön statistikai bizottságot alkotott s föladatává tette: „mindennemű statistikai adatokat, melyek a magyar koronához tartozó országok közviszonyaira vonatkoznak Összegyűjteni, rendezni, megbirálni, más államok adataival is egybevetve feldolgozni, s azok kibocsátása által Magyarország lehetőleg hü statistikai ismertetését eszközölni, s az idő változásaival folyton tisztában s a tettleges állapotokkal összhangzásban tartani." JHW:ViiJ>ÍTIOJlh* * f1fni>s& siJcfórjKJo^íJálB á^'Y'gón t.tf9fÍXr;<><>!.'-.)¥ rnc *) A hazai állapotok ismeretének előmozdítására kiadja a Magyar tudományos Akadémia statistikai bizottsága. Szerkeszti H u n f a 1 v y János. Egy füzet ára 1 frt Hat éve mult, hogy e külön statistikai bizottság megkezdte működését s e hatévi működésének látható jele. a „statistikai közlemények" ugyanannyi kötete, lelkiismeretesen megtöltve Magyarország szellemi s anyagi élete egyes ágainak megannyi eleven, élethű I képével. ! Elősoroljuk-e ezen hat kötet tartalmát ? Több az csak föczikí keire nézve is, mint a mennyi egy tárcza szük keretébe férne s tar! tunk tőle, hogy ily komoly tárgyak iránt kevéssé érdeklő közönségünk ! még e czikkek lajstromát sem méltatná figyelemre. De a kit mégis érdekekelni találná becses tartalmuk, azt figyelmeztetjük, hogy ezen 12 füzetből álló hat kötet ára 12 frtról 5-re van leszállítva s még számos példányban kapható Eggenberger Nándor akadémiai könyvárusnál ; kapható még most is számos példányban azért, mert közönségünk, fájdalom, eddig igen kevéssé kereste; de még keveset is tudott róla s ezt bűnül a napi sajtó mulasztásainak rójuk fel. Igen is az időszaki sajtónak, melynek eredendő bűne, hogy egy megjelent naptárt és becses tudományos müvet, egy kiadója kárára napvilágot látott silány versfüzért B egy korszakot alkotó, évek fáradalmaiba került komoly szakmunkát egyformán néhány sorban hirdet, ajánlgat s dicsér kritika dolgában hitelvesztett hasábjain. Üres conjectural-politikával túltömött vezérczikkekben maga nevelte félszeg-politikusnak közönségünket s mindinkább elszoktatta a „Tárcza" komolyabb irányú tartalmától, melyre ha időszaki sajtónk gondot fordit, — de ha csak az ötvenes évek óta el neín hanyagolja, régen azzá nevelte volna olvasó közönségünket, minek lennie kell, hogy komolyabb, tudományos tartalmú irodalmunknak jövőt remélhessünk. Avagy nem oda jutottunk-e máris, hogy kiadóink, tudományos munka kiadására többé vállalkozni sem mernek, mert 2—300 példányon sem tudnak tujadni, s ha ily kiadásra az Akadémia nem vállalkozik, — melynek „Ertesitöi"-ben a szakmunka el lesz temetve, és soha közönséget nem lát — a kéziratnak az író fiókjába kell temetkeznie ? Igazoljuk e kitérésünket az által, hogy újra is a „Közleményekre" térünk. Az Akadémia bizottsága, látva, hogy füzetei nagyobb kelendőségnek nem örvendenek, de még az anyaggyűjtésben sem támogattatván eléggé az ország részéről, a 6 kötet befejeztével változatosabb tartartalomról gondoskodott és közleményeit nemzetgazdasági értekezésekkel fűszerezte. Ez átváltoztatás nem mondhatni, hogy kárára vált volna a „közleményekének, melyekből uj alakjukban is már két füzet jelent meg gazdag, változatos, érdekes tartalommal, — de szint! oly kevés sikerrel. Pedig ha tudná közönségünk, ha sejtenék honatyáink némelyei j h°gy egyik fontosabb hazai kérdéshez alig szólhatunk immár statistiI kai adatok alapja nélkül, ha tudnák, hogy a szóban levő kötetekben 1 majd minden fontosabb ága nemzeti életünknek a mennyire gyér esz-