Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 24. szám - A nemzetiségi kérdés 4. [r.]

288 Vegyes. Irodalom. buíat v; — A magyar SLakspere számára ismét készül egy fő­darab, ül. Richárd forditására, mint örömmel jelenthetjük, a magyar szinpad legtermékenyebb irója, Szigligeti vállalkozott. Ez örvendetes hir mellett azonban egy kellemetlent is kell jelentenünk. Tudvalevő, hogy a magyar Shakspere forditási és nyomtatási költségeit jeles hazánk­fia Tomori Anasztáz előlegezi a Kisfaludy-Társaságnak. De ő az utóbbi évek csapásai, különösen legújabban a minapi fagy következtében, mint halljuk, nincs azon helyzetben, hogy az idén is előlegezhesse a szükséges, és mondhatjuk, nem csekély költségeket. Ennélfogva a ma­gyar Shakspere legközelebbi kötete csak jövő évben fog megjelen­hetni. Reméljük azonban, hogy akkor aztán a kötetek annál sürebben fogják egymást követni, annyival inkább, minthogy a Kisfaludy-Tár­saságnál már most is több elfogadott forditás várja a szedőt, több épen bírálat, több pedig forditás alatt van, ugy, hogy Shakspere színmüvei­ből alig van hátra egyharmad, a mire még fordító nem akadt. Zene. Mult alkalommal említettük volt Rózsavölgyi s társa kiadvá­nyai közt C1 e m e n t i három szonátáját két kézre. (37. mü.) Hy mü­vek kiadása a nevezett kereskedésnek becsületére válik, s óhajtjuk, hogy a közönség pártfogása által még nagyobb hasonnemü vállalatok is sikerüljenek. Clementi a zongorairodalomban a föbbrangu klassiku­sok egyike. Alig tehetünk honi virtuózainknak nagyobb szemrehányást, mint azt, hogy Hummelt többnyire, s Clementit egészen elhanyagolják a modern kalapálás miatt, holott kellő technikai tanulmánynyal (mely­re a modern iskola nem képes) s költői felfogással nemcsak a szemre hatnának, mint a száraz virtuóz darabokkal, hanem a lélekre is. Az emli­Garibaldi mint a „NeueFr. Presse" hallja, már június 7-én odahagyta volna Caprerát. A eoni'erentia megtagadása Ausztria részéről bő magyarázatot lel ' az „Oest. Ztg"-ban, mely magyarázatból kitűnik, hogy Ausztria Ve­lencze átengedéséről a conferentián hallani sem akart „Ha azonban — mondja az idéztük lap — a háború kitör ha fényes katonai eredmé­nyek találnak kivivatni, ha Ausztria tekintélye Európa előtt ezek foly­tán emelkedik s birtokhóditások maradnak kezei között, akkor lehetne a kérdés tárgyalásával foglalkozni, vajon a szerzett hatalom bölcs használatában nem lehetne-e régi birtokról lemondania, hogy ujat nyerjen. Győzelmes hatalmasság a béke érdekében tehet engedménye­ket, melyeket, hogy gyöngének ne látszassék és helytelen követelése­ket ne fokozzon, a fenyegetéstől meg kell tagadnia. A lláboi'U kitörése a „Francé," egyik hire szerint vasárnapra volt várható. E napon késaült el minden, hogy Poroszország Szászország­ba hatoljon. Valószínű — írja az idéztük lap, hogy az ellenségeskedés kitörését a herczegségek kérdése okozza s igy valósulna P a 1 m e r­s t o n szava, hogy a herczegségek kérdése lesz a gyufa, mely Európát lángba borítja." A poroszok Holsteinba hatolása s Kálik dandárjá­nak Altonába vonulása igazolni látszanak ez állítást, habár Bécsben e l diversiót casus bellinek nem akarják tekinteni. Grammont hggel, a bécsi franczia követtel folytatott bécsi érte­. kezletnek semmi sikere nem lett; mint Bécsből írják, az angol követ is támogatá a franczia követet. Ennélfogva a hg kijelenté, hogy igy Francziaország fenntartja magának cselekvési szabadsagát. A német udvarok semlegessége az,mit Francziaország a közel hábo­rúban várni látszik. Drouin de Lhuys köriratot intézett ez értelem­ben a német kisebb hatalmasságokhoz, melyben az Ausztria és Po­roszország közt kitörendő háború alkalmával komolyan semlegességre inti. Az OSZtrák-0r0SZ-SZÖvetség híréről Bécsből irják, a „Lloyd"-nak, hogy nem szövetségről, hanem csak katonai egyezményről van szó, melynek erejénél fogva Oroszország bizonyos eshetőségek alatt arra kötelezi magát, hogy activ föllépés nélkül, <i dalmát és istriai határ né­mely pontjait megszállja. Ennélfogva ez egyezmény nem Porosz- ha­nem Olaszország ellen látszik intézettnek ; Poroszország irányában az orosz birodalom, ugy látszik, fenn akarja tartani a semlegességet. Szárdinia szigete lesz, mint állítják a kárpótlás, melyet Olaszor­szág a franczia segélyért Francziaországnak átenged. Midőn az olasz minisztériumnál szárdiniai vasutak állításáért és a száraz földdel kap­csoló vizalatti távíróért folyamodtak, az olasz miniszter azt feleié, hogy az iránt már alkudozott a franczia távírdák főnökével, hogy Corsikával össze kösse Szardiniát. E válaszban is a fennebbi állítás megerősítését látják némelyek. Törökország Szövetséget ajánlott Ausztriának. Ausztria elfogadta­e, nem tudni, minthogy azonban a montenegrói miniszter Flórenczben tartózkodik, valószínűnek tartják, hogy a török szövetséget Ausztria nem utasítja vissza. — S mymában török hajóraj állomásoz. A dunafejedelemségi COnferentia eloszlott, sikere nincs működé­sének, s még kevesebbre volt kilátása, miután Oroszország kijelentette, hogy az orosz sereg I. Károly hospodárt támogatni fogja. I. K á r o 1 y hospodár levelet küldött a szultánhoz, melyben hódolatot jelent. A levél vivőjét A1 i basának bemutatták, de a levelet el nem fo­gadták. tett három kis szonátával Clementi a gyermekvilágot ajándékozta meg, s az illető növendékek — kellő technikai tanulmány után — zeneileg kétségkivül jobban fognak mivelődni, mint a divatos salőn müvekkel. Előkészítő tanulmány alatt értjük, ha pl. a tanuló Hűmmel öt, hat, hét s nyolcz hanglépcsőjü ujjgyakorlatait kellő gyorsasággal játsza, (Me­tronon szerint 100—112-ig egy ütésre egy negyed kótát számítva) a hanglétrákban ehez képest szintén jártas, s a rythmikai gyakorlatok elemi részén tullevén, Bertini könnyebb tanulmányival, vagy ezekhez hasonlókkal foglalkozik. A „Főv. L." 128-ik számában Bogdán Lajos többek közt ezt írja Mányik k. a.-ról: „Nem mondható, hogy Mányik k. a. éneke érthetlen, sőt igen gyakran a fejitem 1 ite11 kívánalomnak is megfelel, (t. i. hogy a roszul fordított szö­veget is megérteti a közönséggel) de mégis észrevehető, hogy a hangsúlyozást inkább a magán-, mint a más­salhangzókra fekteti, s ez az oka, hogy némelykor, — főleg midőn a zenekar erösebben szól — szépma­gyar kiejtése nem emelkedik kellő érvényre, pedig ha kitűnő drámai énekesnő akar lenni, csak az em­iitett uton érheti el a művészeti tökélyt." A milyen uj, szintoly meglepő, de egyszersmind rosz is e dráma Parnassára vezető iit. Tehát Mányik k. a. inkább a magánhangzókra fektetvén a súlyt, a szózatot csaknem igy fogná kiejteni: „a—á—a—e—tí—e—e—üc' ho­lott Bogdán Lajos szerint több súlyt fektetve a mássalhangzókra drá­mai művészettel igy kellene: „A—z—d—n—k—r—n—d—l—t—l— n—l.u Ha csakugyan igaz e vád, ugy nem foghatjuk meg: mikép mondhatja Bogdán L a kisasszony kiejtését szép magyar kiejtés­n e k ? s épen igy nem értjük: mikép lehetne még szebb a mássalhang­zók súlyozása által ? Lehet, hogy a szláv fajok hálával tartoznának B.­nak e felfedezésért, de a magyarok előtt érthetlen, mert a magyar nem betűket, hanem szótagokat szokott súlyozni. initöm Képzőművészet. — Két hazai mütársulatunk egyesülési kérdése csak lassan ha­lad megoldása felé. Egyrészt, mert a kölcsönös érdekek és igények kiegyenlítése, valamint a tartós sikerre czélzó módozatok megállapí­tása részletesen beható alapos vizsgálatot tesznek szükségessé; más­részt azért, mert a tervezet kidolgozásával megbizott tagok ideje, hiva­tásszerű teendőiken kivül nagyobbára más, szintén társulati fontosabb ügyek által sűrűn vétetik igénybe. Mindazonáltal e munkálat készül és jó eredmény nyel kecsegtet. Ezúttal csak azt akarjuk fölémliteni, hogy a két mütársulat delegáltjainak ez ügyben tartott közös ülésében, a tervezett fusió jogi oldala is meg lön pendítve. Kérdés történt ugyanis, vajon a két társulat közgyűlése, melynek összevágó határozata az egyesülést kimondaná, kötelezöleg intézkedhetik-e külön-külön tagjaira nézve, a közös müegyesületben való további részvét iránt ? Mert mind­két társulat eddig három-három évre kötelezte ugyan belépő tagjait, de ezen kötelezettség — állítólag — megszűnik, mihelyt a társulat külső alakja, czime, alapszabályai, a tagdíj, szóval azon körülmények válto­zást szenvednek, melyek a tagság föltételeit alkotják. E föltételek meg­változván az egyesülés által, a két társulat külön külön mint társulat megszűnik, megszűnik tehát a tagok további kötelezettsége is, vala­mint a közgyűlés képviseleti és intézkedési joga. — A bizottság, mely az annyira kívánatos és óhajtandó egyesülés érdekében fáradozik, ugyancsak az egyesülés érdekének kedvező módon nyilatkozott e kér­désben, melyet mindamellett elég fontosnak tartunk arra, hogy reá jog­tudományi szaklapjaink figyelmét collegiális tisztelettel felhívjuk. — A Széchenyi-szobor pályázat ügyében működő albizottság mult keddi ülésében hozott határozata által a jury ítéletét megerősí­tette, mely szerint az első pályadíj Engélnek, a második Izsó­nak, a harmadik ifj. b. V a y M i k 1 ó s n a k jutott, azonfelül Faragó szobrászt pályamüve fejében 209 ft tiszteletdíjban részesítő. — A „Pesti Napló" napi hírei élén erélyesen tiltakozott a fentebbi Ítélet el­len és elvárja a bizottságtól, hogy kötelessége szerint indokolni fogja eljárását. Mi is osztozunk ez óhajtásban, noka nem reméljük teljesedé­sét. Egyrészt, mert nagyon bajosnak tartjuk ez ítélet indokolását, más­részt, mert a bizottság hihetőleg ezt is szükségtelennek fogja tartani. Mindamellett hajlandók vagyunk kibékülni a dolgok ezen fejleményé­vel, mert a bizottság Ítélete utóvégre is puszta classificatiónál nem egyéb, mely épen nem döntő, hanem csak alárendelt fontosságú lépés azon nagy engedményhez képest, melyet u bizottság hir szerint az által tett a közóhajtásnak, hogy korábbi határozatától eltérőleg a díjnyertes pályázókra nézve megújítja a pályázatot. Ez által megszű­nik legnagyobb aggodalmunk, az : hogy a bizottság eredménytelennek nyilvánítván a hazai pályázatot, rögtön a külföldi erőket fogná igénybe venni, és megerősödünk azon reményben, hogy támogattatván jó aka­ró útmutatás és értelmes tanács által, okulván a jelen pályázat alkal­mával nyilvánult helyeslés és hibáztatás által, egyik vagy másik ma­gyar művésznek a második pályázat alatt mégis sikerülni fog egy kielégítő minta alakítása s annak folytán maga az emlék kivitelének dicsősége. Csupán az volna kívánatos még, hogy a második pályázat ne szorítkozzék kizárólag a díjnyertes művészekre, hanem bocsáttas­sanak arra a többiek, névszerint Alexi hazai szobrász is, kiről tud­va van, hogy Széchenyit személyesen ismerte, s ki az első pályázatban megfoghatatlan okokból részt nem vett. Igy talán nekünk is fog alka­lom nyilni bebizonyítani azt, hogy nem történt személyes elfogultság­ból, midőn a jelenben együvé került pályamüvek között az elsőséget határozottan Izsó szellemes müvének óhajtottuk oda Ítéltetni.

Next

/
Thumbnails
Contents