Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 24. szám - A nemzetiségi kérdés 4. [r.]

287 a mult korszak, ugy Lajtán túl az uj aera egyetlen vívmányát is „sistirozni" fogná. Igazán raisonneur egy nép ez a bécsi és boldogságának semmi tudatával nem bir! Megnyugtatólag e perczben csak az hatott rá. hogy a bank legújabb kimutatása szerint a kormánynak az államjegyekért még valami 40 millió követelése van a bank irányában, azonkívül a 150 milliónyi maximum eléréséig még vagy 30 millió egyés öt forintost szabad nyomatni, tehát van mindössze 70 milliónál több rendelkezhető pénz, a mi szakértők számitása szerint mintegy két havi hadviselésre elegendő. Ezalatt pedig —- miután már most nemsokára megindul a hadd el hadd — remélhetőleg már meglesz valami eldöntés, mi a nép hite szerint annyit tesz,- hogy ezalatt, de még sokkal elébb is, Benedek — Berlinben lesz. Addig is az itteni szerkesztőségek körében nem csekély elégüietlenség uralkodik, miután alkalmasint egyetlen lap sem leend oly helyzetben, hogy eredeti tudósításokat közölhetne a csatatérről. Az illetők nem kímélték volna a költséget, hanem — az ember nem hinné; — a mai materialistikus korban is vannak dolgok, miket nem lehet pénzen megvásárolni, csakhogy az ember aztán néha véletlenül ingyen is kapja. Az itteni lapoknak például megtiltatott az Armee-befehlek közzététele és ime a kölni újságban megjelent egyike a legérdekesbeknek, nem az, melyben a tiszteknek megtiltatott Pappenheim-csizmában csatába menni, hanem az, melyben Benedek tbk őexja kijelenti, hogy ő semmiféle ujságlevelezŐt nem tűr a hadseregnél. Három iró mégis szerencsés volt a sajtóhivatal által ajánltatni, hanem kettő — miként halljuk — nem erősíttetett meg az államminiszter ur által, a harmadik pedig, ki régóta sollicitál, osztálytanácsosi állomásért, kijelenti, hogy civilista embert rosz szemmel néznek a főhadiszálláson és hogy ő nem megy oda, ha csak egyenru hában nem mehet, egyenruhát pedig — azaz hivatalnokit — csak akkor viselhet, ha osztály tanácsossá kinevezik j ergo a többi magától érthető. A három közül tehát egyelőre egy sem megy. Hanem azért ne búsuljunk, quod non licet bovi (bocsánatot kérünk itteni tisztelt collegáinktól, de nem tehetünk arról, hogy a deák példabeszéd oly goromba) tehát quod non licet bovi, licet jovi j fogunk mi azért mégis részletes és alkalmasint piquant leveleket is olvasni a csatatérről, nem azon lapokban ugyan, melyek azon hazafias feladat teljesítésében fáradoznak, hogy a közönség lelkesedését felköltsék és ébren tartsák, hanem legalább a — Timesban! (Fk.) Külföld. A conferentia. A conferentia mielőtt megszületett, már meg is halt. Mull hét elején némi valószinüsége látszott annak, hogy létre jön, mert a hatalmasságok általában kijelentek, hogy elvileg nem ellenzik,- azonban ha létre jön is, aziránt tisztában volt mindenki, hogy eredménye nem leend, a mint ezt már többször kifejtök. A hatalmasságok tehát elfogadák, söt már a nap is ki volt tűzve, melyen egyik másik külügyminiszter Párisba indul. Hire járt, hogy a franczia esászár fog elnökölni a eonferentián, s hogy abból később fejedelmek eongressusa lesz. Azonban közbenjön a német szövetség június elsei ülése, és közvetőleg bár, de rögtön más irányt vesznek a dolgok. Ausztria, mint tudjuk, ezen ülésen kijelenté, hogy miután Poroszországgal el nem intézhető a hgségek kérdését, ezen ügy elintézését egészen a német szövetségre bizza. E lépéssel tehát Ausztria teljesen szakított Poroszországgal, minthogy a gasteini szerződés épen azt tartalmazá, hogy a holsteini ügyet Poroszország és Ausztria együtt ketten intézik el, a Bundnak nincs hozzá szava, és Poroszország többször kijelenté, 'hogy ha Ausztria netalán ettől eltávozva, a Bandra bízná a megoldást, ezt a gasteini szerződés megsértésének és ca^us bellinek venné. Ausztria e szerint casus bellit szolgáltatott Poroszországnak, sőt ennek tetézéseül meghagyta Grablenznek — noha a porosz követ ezen intézkedés megvalósitása ellen tiltakozott— hogy a holsteini rendeket hivja össze, mit ez meg is tön, jun. 11-ére t. i. összehivá Itzehoeba a rendi gyűlést, kikötvén, hogy 3 hó alatt a szükséges teendőket a rendek bevégezzék. Mit tön Poroszország? Kijelenté a semleges hatalmasságoknak, hogy Ausztriának a szövetséggyülésen tett nyilatkozata és a holsteini rendek összehívása, Poroszországnál? a hgségekhez való souverainitási jogát fenyegeti. Még egyszer barátságos kísérletet tesz e viszály ki egyenlítésére, kijelenti azonban, hogy mint társ-uralkodó nem ismeri el jogérvényességét azon lépésnek, hogy a rendek egyoldalú intézkedéssel hivassanak össze, s kívánja, hogy Ausztria a szövetséggyülésen tett nyilatkozatát, mely a gasteini szerződést sérti, vegye vissza. Poroszország a hgségek összes képviseletének összehívását kívánja. Nem hisszük, hogy e fordítással messze haladjon a hercze ;ségek lakosságának, és a német államok rokonszenvének kicsikarásában a porosz kormány, jól ismerik ezek már Poroszország szabadelvű üres frázisait. Hát a conferentia ? Ez egyelőre elhalasztatott, a miniszterek nem mozdulhatnak nem várt nelhárithatlan akadályok" miatt, Grortsakoff hg pláne hirtelen köszvényt kapott, mely csak 10 nap múlva engedi meg útra indulását. Bismarck nem megy Párisba, ha Mensdorff is el sem megy stb. És ime egyszerre csak hire jön Berlinből annak, hogy párisi hirek szerint a meghívott hatalmasságok kétkednek abban, hogy a conferentia létrejöhessen, mert Ausztria válasza lehetetlenné teszi azt, Ausztria állítólag kijelenté, hogy Velenczéröl szó sem lehet a eonferentián. A német szövetséggyülés elhatározta, hogy képviselteti ugyan magát a eonferentián, de kijelenti, hogy a holsteini ügy és a szövetségi reformhoz semmi köze a semleges hatalmasságoknak, de másfelől az olasz kérdés érdekli a német szövetséget is. Ennek folytán a félhivatalos „Constitutionnel" ismerteti, minő benyomást tett az osztrák válasz Pétervárott és Londonban, a hol azt kérdék, mire való volna tehát a conferentia; ha Ausztria jelenlegi határozataihoz tovább is ragaszkodnék. A conferentia programmjából két tárgy kiesnék : a hercze gs é g ek kérdése, t. i.. melyet Ausztria a Bundra bízott és a ve1 e n c z e i, melyről azt kívánja Ausztria, hogy senki se bajlódjék vele. Hátra marad a németszövetségi reform kérdése. De ez csak eshetöleg érdekli a conferentiát, mert e kérdés megoldása az európai súlyegyent nem, hanem csak Németországot érdekli, Európa tehát nem ülhet össze azért, hogy egy eshetőség felett tanácskozzék. Nagyon sajnálkozunk a bécsi kabinet magatartásán. Kétségkívül — folytatja a „Const." — minden hatalmasság megfontolása szerint fogja fel kötelességeit, azonban ugy hiszszük, hogy Európa joggal más elhatározást várt volna egy conservativ hatalmasságtól. És hogy még bizonyosabbakká legyünk a conferentia létrejöttének lehetetlenségéről, Gladstone kijelenti az angol parlament alsóházában, hogy a conferentia létesítésére intézett törekvéseket, fájdalom, meghiusultaknak kell tekinteni, mert Ausztria kikötötte mindenekelőtt azt, hogy kizárassék a conferentiából mind az, a mi valamelyik államnak hatalmi vagy területi nagyobb odást nyújtana. Anglia egyetért Francziaországgaí abban, hogy Ausztriának ezen kikötése a conferentiát lehetetlenné teszi." E szerint tehát a conferentia nem jön létre, még kevesebb valószínűséggel bir az, hogy a fejedelmek eongressusa már most létrejöhessen. Ámde az is világosan kitűnik a fennebbiektől, hogy ha létrejön is a conferentia, épen semmi sikere nem lett volna, sőt még élesebbé fej ti vala az ellenteteket. Most tehát még közelebb vagyunk a háborúhoz. Hogy Ausztria erre már készen áll, mutatják elhatárzó, és határozott lépései, és azon intézkedése, hogy mind északi mind déli hadserege által elfoglalt területét rendkívüli, magyarán mondva ostromállapotba helyezte. Háborús hírek. A háború kitörése most már minden pillanatban várható. Poroszország bevonult Holsteinba. Rendsburgból az osztrák helyőrség június 6-án éjjel kivonult. Gr a b 1 e n z kijelenti a holsteini hivatalos lapban, hogy miután a porosz hadak a hgségekbe benyomultak, a helytartóság és országos kormány székhelye Altonába tétetik át. Ausztria nem állottt ellent a poroszoknak, hanem a Kálik dandárt Altonában öszpontositván, egyszerűen tiltakozott a poroszok benyomulása ellen, a többit kormányára bizván. A bécsi kormány pedig elvárja a szövetség ez érdemben hozandó határozatát. mely valószínűleg a szövetségi végrehajtással bizza meg Ausztriát. És ekkor a háború kitör. Míg a viszonyok északon így alakulnak, keleten is készül a bonyodalom. Egy távirat ugyanis, mely június 5-én Bukurestben kelt, azon hirt hozza, hogy a török hadsereg a Dunán átkelt. A fej edelemségi kormány rögtön csapatokat indított a törökök ellen, melyeknek főparancsnokságát L Károly fejedelem, maga vette át. Másfelől azonban azt jelentik, hogy az oroszok szintén bevonulnak a Pruth mellől, minthogy Oroszország ki is jelenté, hogy a Pruth melletti hadseregnek az a hivatása, hogy Hohenzollern Károlyt támogassa. A porosz hadsereg, mely Sziléziában áll, lassan az osztrák határok felé nyomul. A lipcsei bankárok a háborútól féltökben pénzeiket Berlinbe szállítják. A porosz király na k a hadsereghez indulása vasárnapra volt kitűzve, követni fogják Bismarck, Roon ésMoltke tbk.