Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám - A nemzetiségi kérdés 2. [r.]

239 ujabb pénzügyi műtét által épen nem változott, sőt ellenkezőleg kézzelfogható, hogy mig ez a 150 millió (eddig csak 112 millió, de a mi még nincs, az majd leszen!) forgalomban van, a ^ank készfizetéseinek megindulásáról nem lehet szó, mert mig jelenleg egészen mindegy, akár egy és öt-, akár tiz- és százforintos bankóm van, a készfizetés megindulásakor kiki keresve keresné a zöld jegyet, mert ezért minden pénzben lehetne ezüstöt kapni, de nem az államjegyért. Akkor tehát az államjegy a bankjegyhez ugy állna, miként most a bankjegy az ezüsthez és ha a bank a kény szerkeletnél fogva az államjegyet teljes értéke szerint köteleztetnék elfogadni, akkor lehetetlen, hogy ő a maga jegyeiért ezüstöt fizessen, a lehetőség azon föltevésen alapulván, hogy bizonyos mennyiségű bankjegyre a forgalomnak mulhatlanul szüksége van. Ha e szükség az állam jegyek által fedeztetik, a bankjegy mind visszaözönlene a bankhoz és ennek ugyanannyi ezüstéi kellene birnia, a mennyi a bankjegyforgalom értéke. Ennyi ezüstje pedig nincs és ha volna — legrövidebb idő múlva már nem volna többé, legalább ő nála nem volna. Az államjegy-mütét tehát aránylag legjobb módja a gyors pénzszerzésnek az adott viszonyok közt, de a bank solvabilitása ezáltal, és mig e műtét tart, fel van függesztve. Megnyugtatónak találják azt is — a mi az állam irányában nem nagy bók — hogy a bankjegy-sajtót a bank kezeli és nem az állam, mert azt hiszik, hogy igy az ellenőrködés még biztosabb és nem történhetnék oly — tévedés, miként 7 év előtt szegény Bruck báró alatt. Miként halljuk, Larisch gróf mult szombaton már 40 milliót adott át a hadügyminiszternek, és most nyakra főre töiténnek a megrendelések, így péld. 600,000 pár csizmának három hét alatt kell elkészülni; hjah, hatalmas ur ez a Van Peng ur; parancsolhat az mindenütt a világon kénye kedve szerint j kiki szívesen áll szolgálatjára. Egyébiránt dicséretre méltó, hogy mindenfelé oly intézkedések tétetnek , melyek bizonyos 1859-ki események ismétlődését nem fogják megengedni. A nevezett évben, hogy csak egy esetet említsek, bort szolgáltatott egy valaki a hadsereg számára, a hordók még valamelyik vasúti állomáson hevertek, midőn a béke megköttetett. A boron persze most tul akartak adni, hanem a szemes vevő egyenként kóstolta meg a hordókat, és nem egyben bor helyett azon különben pótolhatlan értékű nedvet találta, melylyel a boldogult Priesnitz szokta vala gyógyítani a szenvedő emberiség bajait. Nem lehet az ily visszaélések ellenében most történt intézkedésekről részletesen szólni, csak annyit mondhatunk, hogy, a kik azt hiszik, miszerint a régi liferánsok bizonyos fogásait ezúttal ismét lehetne szinre hozni, furcsa meglepetésekre készülhetnek. Nem tudom, vajon nincs-e túlzás a dologban, de a mint itt állítják, a hadseregnek fölszerelése és minden szükségessel való ellátása majdnem 100 millióba fogna kerülni, és minthogy roppant — 800,000 emberről szólnak — hadsereg lesz az; rendes tartása naponként 1V3 milliót fogna igényelni, ugy hogy a most kapott 150 millióval a fölszerelésen és előleges ellátásén kivül, a háború megindulása után még egy hónap költsége volna fedezve. Remélik, hogy addig a hadsereg egy része már idegen területen fog állani, a hol aztán a háború táplálja a háborút, a többiről pedig a népek áldozatkészsége fog gondoskodni. Különben takarékoskodik a kormány, a mint és a meddig csak lehet. így e napokban, minden hivatalos dínomdánom nélkül 40 ezredes neveztetett ki dandár parancsnoknak (Brigádé Commandant), de nem dandár-tábornoknak (Brigadegeneral); a különbség az, hogy ezen urak ezentúl is csak ezredesi fizetést húznak, a tábornokiban pedig csak a háború kitörése után részesülnek. Ne tessék rosz néven venni, hogy pénzről és mindig csak pénzről szólok, de hiszen már Montecucculi mondta, hogy a háborúnál ez a fődolog és Montecucculi idején még nem volt sem ágió, sem 3000 millió államadósság. A politikai téren különben ugy sem történik semmi, a mi tüzetesb vitatásra volna érdemes. Vagy talán csak nekünk nincs tudomásunk a legislegérdekesb dolgokról ? így péld. azt beszélték, vagy inkább suttogták e napokban, hogy Rainer főherczegnél conferentia lett volna, melyben nem a jelen kabinethez tartozó államférfiak vettek volna részt és melynek következtében a főherczegnek hosszú audientiája lett volna ő felségénél. Nem feszegetem, vajon képzelhető-e. hogy ily pillanatban bármi fontos történhetnék a mostani miniszterek háta megett, de annyit mondhatok, hogy épen a mai napon volt szerencsém találkozhatni egyikével azon államférfiaknak, a kikre ama hir czélozhatott (hisz oly gyéren vannak itt hintve e férfiak, hogy az ember ujján is elszámlálhatja) és hogy az illetőnek nemcsak tudomása nincs ily conferentiáról, hanem a legmeggyőzőbb okokkal mutatta ki ő maga, hogy épen a jelen pillanatban a Lajtán inneni gyökeres rendszerváltozásról nem lehetne szó, és igy személyváltozásnak sem volna értelme, mellőzve azt, hogy aligha lehetne valakinek ezen pillanatban kedve a mostani személyek helyébe lépni. Igaz ugyan, hogy a mesebeli róka is azt mondta az elérhetlen szőlőről: nolo acerbam sumeré, hanem ez egyszer csakugyan meghisszük, hogy a lelépett miniszterek közül egy sincs, ki a jelen pillanatban a húsos fazekak felé vágyódik vissza. A kormány főnehézsége abban áll, hogy előrelátható, miszerint a háború folyama alatt, még a legkedvezőbb esetben is, mulhatlanul szükséges leend, valami képviseleti testület közreműködéséhez folyamodni, hogy a nép szivesebben viselje el az áldozatokat, mik kívántatni fognak tőle. A Lajtán túl ily testület megvolna, de a Lajtán innen — woher nehmen, wenn nicht stehlen ? pedig még lopni sem lehetne, mert ez a Lajtán inneni képviselet sehol nem létezik — még gondolatban sem. A szeptemberi tény azon része, mely a szűkebb reichsráthot felfüggeszti, nagyon érzékenyen boszulja meg magát. A foederalismussal történt több hónapi kaczérkodás után a csehek, stb. bizony nem jönnek többé ide egy Lajtán inneni központi képviseletben résztveendők ; ha pedig a Landtagokat akarná egybehívni Belcredi gróf, ezeknek illetékessége ellen megint a németek tiltakoznának. Altalános birodalmi gyűlésbe végre a mi hazánkfiai vonakodnának belépni. A zavar tehát nem csekély és még inkább növekedett, mióta Bismarck e téren is, miként sok egyébben, a praeveniré-t játszotta és a porosz kamarát feloszlatva, újnak egybehivatását rendelteié el a királylyal. Ez ildomos lépés — hogy őszinték legyünk — még Bécsben is jó benyomást tett, ámbár azon erkölcsi erőgyarapodás, melyet a porosz miniszter a képviselet közreműködésétől várhat, valóban nem fogja kedvezőbbé tenni Ausztria helyzetét. — Oly körökben, miket nem lehet ugyan szorosan hivatalosoknak nevezni, de a melyeknek befolyását épen nem szabad kicsinyleni, most azon eszme merült fel, vajon nem lehetne-e a birodalom minden részeiből oly általános ad hoc gyűlést létrehozni, a milyet Mátyás 1613. július 27-én Linzben léptetett össze. Kedvező praecedensnek vélik, hogy akkor a magyar országgyűlés is küldött követséget Linzbe, mely a diéta határozatait vitte fel és a többi országok küldöttjeivel szóbeli értekezésbe bocsátkozni is kész lett volna, ha, miként Khevenhüller a Ferdinándéi Annalesben is megerősíti, az udvar nem félt volna a Jbirodalom egyes részeinek oly közelrőli érintkezésétől. Nem tudom , mi sors vár ezen eszmére eldöntő körökben és miként fogadnák aztán a monarchia egyes részei, de emlitésreméltónak tartám a dolgot és ha az ma, vagy holnap valamely officiosus, vagy nem officiosus lapban megpendittetni találna, legalább tudhatják, hogy „ballon d'essai"az, mely onnan a légbe száll. (Fk.) Külföld. Pest, május 12. A háború kitörése már csak idö kérdésévé vált. Egész Európa fegyverben áll, a felek sorakoznak s csak az ürügyet várják, mely alatt az első puskalövés megtörténvén, a láng általánosan fellobbanjon. Hogy hol sül el az első lövés, nem tudni, de még kevésbbé azt, hogy hol dördül el az utolsó, mely Európa jelenlegi földképét aligha nem az antiquariumok közé juttatja.