Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám - A nemzetiségi kérdés 2. [r.]

240 III. Napóleonnak Auxerrebeh, a gazdasági kiállításon a polgár­mesterhez mondott, de Európához intézett beszéde ilynemű program- I mot foglal magában. A császárnak ezen, valószinüleg korszakot alko­tandó, beszéde teljes szövegében a „Moniteur" szerint igy szól: „Szerencsésnek érzem magamat — mondá a császár — midőn látom, hogy az első császárság emlékei nem enyésztek el önök lelké­ből. Higyjék el önök, hogy én részemről családom fejétől öröklöttem érzelmeimet ezen erélyes és hazafias nép iránt, mely a császárnak jó és rosz napjaiban támogatója volt. Hálatartozásom van Yonnemegye iránt, mely egyike volt az elsőknek, mely reám szavazott. Reám adta szavazatát, mert mint a franczia nép többsége is, tudta, hogy érdekei az enyéimek s hogy én mint ő, utálattal viseltetem az 1815-i szerződések iránt, melyeket ma külpolitikánk egye­düli alapjává akarnak tenni. Köszönet önök érzelmeiért, jól esik önök körében lélekzenem, mert csak a vidéki városok munkás népsége közt találom fel Francziaország valódi népét." E szavak áUalános megdöbbenést okoztak és okoztak nemcsak Angliában, de Oroszországban, sőt még a fegyverkező.és terjeszkedni törekvő Poroszországban is, mely a maga terveire nézve valószinüleg a franczia császárral tisztában van, de arra nézve bajosan lesz biztos tudomása, a mit a Szajna mellett terveznek, s alkalmasint aggasztja azon eszme, hogy vajon nem a franczia császár nevet-e utoljára, s va­jon nem fog-e egy kissé Poroszország rovására is nevetni. Siettek is rögtön kérdést intézni a franczia kabinethez, minő ér­telme van e beszédnek, s a kancsal mészáros válasza az volt, hogy sem­mi fontos jelentősége e beszédnek nincs, ez csak válaszul szolgált Thiers beszédére, melyet a franczia törvényhozótestületben tartott. Francziaország egyszersmind kijelenté, hogy semleges marad, semlegessége azonban fegyveres semlegesség lesz, s mig Rajnamel­léki hadserge ugy van szervezve, hogy pár nap alatt hadi lábon és össz­pontosítva állhat, az alatt a déli részen szabadságos katonáit berendel­te, s ugyancsak a déli részen hatalmas hadserget gyűjtött össze, mely szükség esetén átkeljen az olasz földre. Belgium felé szintén kancsal pillantásokat vet. A kósza hir hol a Rajna melléket, hol Belgiumot, hol meg mind a kettőt ígérgeti a semlegességért, igy aztán természetes, hogy azon okon kivül, mert a Bonaparte családot az 1815-iki szerződések az eu­rópai uralkodók sorából kitörlék — még e területek egyikeért is oka van a császárnak „utálni" a 15-iki szerződéseket. Ezen „utálattal" szemben nagyon könnyen érthető, hogy a há­ború elkerülésére Anglia lehetőleg megkísérli a mit tehet, a királyné levelet is irt a porosz királynak, melyben a békére inti, s állítólag Oroszország is lépést tett volna a béke érdekében, — sőt a viszonyok békés rendezésére már a congressus eszméjét is felkapták, a con­gressusét, melyet kétszeri felmerülése alkalmával visszautasítottak. Volna tehát egy mód, mely a kitörő félben levő háborút meggá­tolni képes legyen, s ez a congressus, mondják sokan. Nézetünk szerint azonban bajosan gátolná meg a háborút a con­gressus, még ugy sem, ha létre jöne. Nem gátolná meg, mert a titkos szerződésekben kikötött területi nagyobbodásokat a congressus utján el nem érhetnék, sőt csak a congressus lenne még épen e miatt igazi kovásza a háborúnak. De azért sem gátolja meg a congressus a hábo­rút, mert az létre nem jöhet, minthogy most pártolják ugyan a con­gressust azok, kik pár évvel ez előtt visszautasíták; de most épen az utasítja vissza, ki akkor javaslá, t. i. III. Napóleon császár. Mert most legkinálkozóbb alkalma van arra, hogy a gordiusi bogot a kard éle vágja ketté, még pedig ugy, hogy kedvére üssön ki, s a lehető legki­sebb fáradsággal, lehetőleg kevés pénz és vér árán. Ez alatt fegyverkezik mindenki, oly sietve és oly erővel, mintha már a béke utolsó perczét élnök — a mi nem is valószínűtlen — és oly erővel, mintha a lét kérdése forogna fenn. Poroszország egymásra adja ki a mozgósítási parancsokat, sőt e napokban még a tartalékot is mozgósitá, a mi a hadi lábra állítással egyenlő intézkedés. A német kisébb államok közül Bajorország és Szászország fegy­verkezik legerősebben. Hannovera szintén, erről azt állítják, hogy Poroszországgal egy követ fú, mig a két első Ausztria társának mu­tatkozik. Ausztria az olasz és porosz kormányok eljárásához hasonlólag körjegyzéket intézett diplomatiai ügynökeihez, melyben kijelenti: hogy békés szándékainak sokkal több és világosabb jelét adta ugyan, mintsem abban Európa kétkedhetnék, azonban Viktor Emánuelnek rég nyíltan bevallott azon törekvésével j hogy Velenczét elfoglalja, s ennek megfelelöleg az olasz hadak nagy mérvű fegyverkezéseivel szemben vakság lenne, meg nem tennie a szükséges védelmi intézke­déseket, mert a száraz földi határokon kivül Olaszország felé nagy tenger melléket kell védenie. Kötelessége mindent megtenni, a mi ké­pessé tegye arra, hogy bármely támadást visszatorolhasson, kijelenti azonban, hogy fegyverkezése védelmi természetű, senkivel háborút kezdeni nem szándékszik, s ezen már egyszer kimondott ígéretét ünne­pélyesen megújítja. „Nézetünk szerint — végzi a körjegyzék — egyik kabinet sem vállalhatja magára azon felelősséget, hogy nekünk más eljárást tanácsoljon, mert a jelen körülmények közt egyik sem fogná területünk sérthetlenségét biztosítni akarni." Es Ausztria védelemre készül ennek folytán, de oly védelemre, mely óriási, s mint támadó hadsereg is roppant jelentékeny, e haderőt 800,000-re teszik, bécsi lapok 900,000-röl beszélnek. Igy tehát ha a rendes hadakat vesszük, melyek, mint pl. az osz­trák, porosz, olasz — s illetőleg a franczia és oi'osz, — melyek, mond­juk, hadkészen állnak, e [hadak száma szerint o — mond h á­rom millió ember áll jelenleg fegyverben. Nem kell ehez számitnunk az illető hatalmasságok alakuló ön­kénytes csapatait, mint pl. az osztrák önkénytes csapatokat, az olasz önkényteseket, és nem vesszük számba, — noha jelentékeny számot tesz — a német közép és kisebb államok mint pl. Bajor, Szászország és Hannovera fegyverkezését. Törökország összeszólitá hadait, Albániában mozgalom, — Gö­rögországban zavarok, — Spanyolországban a forradalom kitörőben, Montenegró Ausztriának ajánlá fel szolgálatait és fegyverkezik, — a Dunafejedelemségek és Szerbia fegyverben áll, sőt noha a hatalmas­ságok semlegességről biztositák, még a helvét köztársaság is fegyver­kezésre gondol. Szóval mindenütt fegyverkezést látunk. Vajon van-e mód, mely e fegyverkezéssel szemben még a háború kitörését meggátolja, mi nem hisszük, azonban megtörténhetik ; mert hisz korunkban a váratlan esetek nem ritkák. Addig azonban meg kell jegyeznünk, hogy e lehetőségnek, s a közvetlen közelünkben tornyosuló zivatarnak egyik hatalmas sirálya az, hogy Hoh e n z o 11 e r n Károly hg a dunafej edelemségi trónt elfo­gadta, s ezt Francziaország beleegyezésével fogadta el. Hogy ez itt. ha ugyan terjeszkedni nem akar, még jó, de hogy valami barátságos szom" szédunk legyen, azt ugyan nam várhatjuk. Igy állunk. A kanócz mindenütt meggyújtva, kevés idő múlva el­válik, ki fogja és hol elsülni a végzetes lövést. "TCÍ^ íjé rÍBil-oivjoíf te T^IIÍ r.líoJa'oü iiiéán^v^d OVÖV asai Flórenez, május 0. Pénzre levén szükségem házi költségre, hétfőn elmentem bankáromhoz, ki nagy csudálkozásomra bankóban fizetett, s mentegette magát, hogy aranya kifogyott. Ez természete­sen szeget ütött fejembe, tüstént felvettem egész letéteménye­met, s elmentem a bankba, hogy a papirt aranyra váltsam. Körülbelől negyven olaszt találtam ott, kik mind ugyan azon járatban jöttek, s természetesen előttem mentek be a szentek szentébe, hol a pénztárnok roppant lassúsággal vál­totta a bankókat. A helyett, hogy az ezerfrankos tekercse­ket, a mint az azelőtt szokásban volt, egyszerűn megmérte volna a mérlegen, most mind felbontotta azokat, felolvasta, s többször megnézte, mintha bizony ő félne, hogy a váltó­kat meg ne csalja. Egy órai várakozás után reám is került a sor, hanem nem csekély meglepetésemre azt kellett halla­nom a pénztárnoktól, hogy mindenkinek csak egyetlen egy ezerfrankos bankót vált egyszerre s nem többet. Hazamen­tem tehát s nem csudálkoztam, midőn értésemre esett, hogy a kamara estére rendkívüli ülésre van meghiva, melyben Scialoja teljhatalmat kért minden financzialis műtétekre, melyeket az ország védelme szükségesekké tehetne. A ka­mara minden szó nélkül tüstént megadta a felhatalmazást, egyetlenegy fekete golyó ellen. Ez természetesen Aspioni barátomé volt, hiszen az öreg ur többször elmondta nekem, hogy mivel az ellenzék feladata a kormányt ellenőrizni, mindaddig, mig maga kormánynyá nem válik, ő tizenhyolcz év óta soha sem adott a kormánynak egy igenleges szavazatot sem, sőt ezt néha tulajdon meggyőződése ellen is tette, mert meg van győződve, hogy Ítélete hibás, ha az a kormányné­zeteivel megegyez. Kedden magam mellé vettem egy pár barátot, s már 1 tizedfél órakor oda mentem a bankba, hol csakugyan a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents