Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám - A nemzetiségi kérdés 2. [r.]

234 Magyar országgyűlés. A képviselőház azon stádiumba lépett, hol tagjait nem annyira a nyilvános ülések fényeskedő, de gyakran meddő harczai, mint inkább a bizottságok szerényebb, de annál üdvösebb működései foglalják el. A lefolyt héten mindössze két ülése volt a képviselőháznak, s e két ülés főtárgya szintén bizottságok alakulása volt. Hátra volt még, mint olvasóink emlékezni fognak, Öt bizottság, a törvényhatóságok rendezése, a codificatio, a vallás és közoktatás, az anyagi érdekek, végre a közintézetek ügyével foglalkozandó bizottságok megalakulása. Ezen bizottságok tagjainak száma, a tizenkettes bizottság javaslata alapján, a hétfői ülésben meghatároztatván, a szombati ülésben megtörtént a szavazás, ennek eredménye pedig a máj. 14-diki ülésben lesz kihirdetendő. Ezenkívül jelentések tétettek a második fölirat átadásáról, a sz.fehérvári Vörösmarty-ünnepélyről,* történt egy igazolás, elintéztetett néhány kérvény. E kérvények közt légnagyobb érdeket költöttek azok, melyek egyfelől a nagyvárad-kolozsvár-brassói, másfelöl az alföld-fiumei vasút kiépítését sürgetik, s melyeket a ház egyhangúlag föl is karolt. A szász nemzeti egyetem f. é. márczius 3-dikán kelt s ö felsége elé terjesztett azon föliratára, melyben az 1849 óta Erdélyben történteket pártolja, mult hó 21-ón kelt gr. Haller és Horváth István aláírásával a válasz; benne ki van emelve, hogy a szász nemzet egyeteme, felhatalmazás nélkül, oly tárgyakat vont tanácskozása körébe, melyeknek tárgyalásai által ö a törvény szerint előszabott hatáskörén túllépett. „Méltóztatott ennek folytán — igy szól tovább a leirat — ő cs. k. apóst, felsége a szász nemzet egyeteme tárgyalásai alkalmánál, jogtalanul hozott határozatait, és ezek során felterjesztett feliratait, mint minden jogerőt nélkülözőket, érvénytelennek nyilvánitni, és legkegyelmesebben megparancsolni, hogy azok visszautasittassanak, és ezen legfelsőbb akaratnyilvánítás az erd. kir. főkormányszék utján érvényesíttessék. nA midőn egyébiránt ö cs. kir. apóst, felsége a szász nemzetet törvényes intézményei fentartása, valamint jogállása iránt, ugy mint minden többi nemzetet is biztositni kegyeskedett, ő felsége a szász nemzet őskortól fogva tanúsított és elismert loyalitásától elvárni méltóztatik, miszerint a nemzet ő felségének Erdély nagyfejedelemség államjogi viszonyainak rendezésére irányzott atyai intézkedéseit bizalomteljesen gyáraolitandja. ris küldöttség munkálatai eredmény teljes befejezésére a remény nagyot csökkent. A szerb és román képviselők működéséről a „Zastava" irja: hogy a szerb képviselői kör nemzetiségügyi osztálya első ülésében megbízta dr. Mileticset, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását illetőleg munkálatot dolgozzon, ki, s a külön szerb kérdésben a szerb nemzet jogai történelmi alapján modus procedendi-t határozzon meg. A munkálat már készen van s a nevezett kör legközelebbi ülésében tárgyálás alá fog vétetni. Az e nemű román munkálat szintén be van fejezve. A két jelentés kölcsönösen közöltetni fog, hogy a szerbek és románok közt egyetértés jöhessen létre. A két programm egyes pontjainak részletes tárgyalása után közös értekezlet tartatik, hogy az egészre nézve végleges megállapodás eszközöltessék. A horvát — magyar regnicolaA nemzetiségi kérdés. X IL Előbbi czikkemben ugy határoztam meg a nemzetiséget, mint az eredet egységében gyökerező, s ép azért az eredetben egyeknek egész összeségét megillető, de teljes fejlettségre s határozott kifejezésre csak együttes állami fejlődés által hozható azon minőséget, mely a nemzeteknek egyediségét képezi, alkotja. Ugyanott megjegyeztem, hogy képződésének folyama nem mindig marad ily zavartalan, egy iránt lehető levén, hogy : az eredetben egyek idő folytán különböző államéletet éljenek, s tán nem is magukban, s hogy : együttes államéletre eredetükben különböző népek s illetőleg néptöredékek egyesüljenek. Amaz esetben egy nép oszlik meg több nemzetté, melyek nemzetisége is hova-tovább, annál inkább különböző leszen j emebben meg több népből s illetőleg néptöredékből képződik egy mindig tömörebb, tömörebb s egyöntetűbb nemzet. Nem szükség mondanom, mert hisz a történet tanúskodik róla, hogy a világ vezérnemzetei, szintén kivétel nélkül, ez utóbbi módon születtek meg, a kölcsönös egymásrahatás, összeszokás és mindinkább rokonulás utján képezve ki nemzetiségöket, fényes bizonyságául azon igazságnak, hogy az emberre, mint nemcsak természeti, de kiváltképen szellemi lényre nézve a legtermészetesebb nem szükségkép legjobb is egyszersmind. E rövid ismétlés után térjünk'át a magunk elé tűzött föladat további részének is megoldására, tőlünk telhetőleg kifejtvén a nemzetiség fogalmának követelményeit, s a módokat, melyek szerint e követelményeknek eleget tehetni. Föladatunk e részének megoldása az előzőitekben elmondottak által nagyon megkönnyebbült. Igen, mert belátva egyszer, hogy a nemzetiség a nemzeteknek egyediségét alkotó, végalapjaiban mindig természeti minőség : nem kétkedhetünk, hogy követelményei ugyanazok, melyek az egyediségnek általában sajátjai. A mindig valami alanyhoz kötötten létező, mert csakis igy létezhető egyediségnek jelentősége általában abban áll, hogy különös módon színezze tartalmát és munkásságát azon ) alanynak, a melynek sajátja. Ehezképest a nemzetek egye1 disége sem kölcsönöz azoknak tartalmat, vagy hajtja azokat T Á R C Z A. Szemleirodalmunk és a közönség. Tudományos irodalmunk, azt mondják, gyarapodik, szaklapjaink mind határozottabb alakot öltve kelnek ki a régi homály sűrűjéből; időszaki sajtónk minden rendű s rangú lapja szaporodik — de vajon lépést tart-e vele olvasó közönségünk is ? Van-e néhány tisztán politikai lapot kivéve, mindegyik időszaki sajtóterméknek biztos, habár kicsiny olvasótörzse, melyre minden viszonyok közt számíthatván, növekedését, ha lassan is, de bizton*remélheti ? Napi sajtónk hasábjain időről időre találkozunk azon kimutatásokkal, melyek lapjaink s folyóirataink összes számát kitüntetik, s ez alkalommal mindig valami büszke öntudat érzik meg az illető tudósításon, mintha mondani akarná: lám ennyien vagyunk, ennyi meg enynyi a politikai napi-, ennyi a hetilap ; ily számosan van képviselve a szépirodalom, ekkora hadilleték esik a tudományos irodalomra, s a szaklapok és folyóiratok száma majdnem legio ! És ha fölületesen tekintjük e kimutatásokat, csakugyan van is bennök valami biztató, öntudatot fokozó káprázat; de ha a közlönyök számán kivül az olvasókat képviselő előfizetők számát tekintjük, önbizalmunk rögtön lelohad, mert kénytelenek vagyunk beismerni, hogy összes hazai sajtónk öszszes olvasó közönsége nem közelíti meg egy-egy olvasottabb franczia, angol, vagy német lap olvasókörét, sőt van egynémely franczia vagy német lap, melynek előfizetői összes hazai olvasó közönségünket meghaladják ! A pusztán politikai lapokat, melyekre olvasóközönségünk legnagyobb száma esik, bátran mellőzhetjük ; mert van egy-kettő, mely viszonyainkhoz mérve, elég tisztességes számú olvasóközönséggel bir s itt azt sem szükséges fejtegetnünk, vajon e virágzó állapotú lapok megfelelnek-e minden tekintetben hivatásuknak. A látszat mellettök bizonyit, mert ha a közönség nem volna velők megelégedve, elpártolna tőlük , csakhogy nem szabad számon kivül hagyni, mennyit nyom épen politikai lapoknál a pártszinezet. Szépirodalmi és képes lapjaink és folyóirataink állapot ját sem vizsgáljuk, habár ellenök sok a panasz a közönség részéről s talán épen azon körülmény, mert a közönség általános Ízlését eltalálni s tömeges pártolását kivívni egynek sem sikerült, de a szükség érzete mind az olvasó közönségben, mind az irodalomban megvan — talán ép ezen körülmény, mondjuk, támaszt új meg uj vállalatokat, melyek részint az elbukottak hamvaiból kelve, részint uj tért foglalva, oly versenyt keltenek, hogy remény van, miszerint valaha mégis meg lesz találva azou egy-két lap, vagy folyóirat, mely e téren is ki fogja elégíteni az olvasó, nagyrészt női közönség méltányos igényeit. Ezúttal a szoros értelemben vett szakirodalomra se szándékunk kitérni ; (remélhetőleg lesz alkalmunk ebbeli közlönyeinkkel is időnkint bővebben megismerkedni) hanem csak az időszaki sajtó azon általánosan tudományos tartalmú termékeire akarunk kiterjeszkedni, melyek Nyugaton a revue-k, review-k és számos Wochen- Monatschrift és Zwangslose Hefte által, nálunk pedig néhány többé-kevésbbé jeles folyóiraton kivül leginkább a „Budapesti Szemle" által vannak képviselve. Csodálatos a „Budapesti Szemle" élete, hogy ne mondjuk tengödése, melynek tanulmányozása, ha egyáltalában kedvünk lehetne hozzá, csodálatos világot vetne irodalmi viszonyainkra. A „B. Sz." egy-egy füzetének megjelenését az összes hazai sajtó jelenteni szokta. Neki