Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 19. szám - Birálat nem korteskedés - A nemzetiségi kérdés

228 Ellenben fájdalom, egyetlen szóval sem czáfolhatjuk meg a porosz kormány imént nevezett félhivatalos közlönyét, midőn az, utolsó számainak egyikében, bosszú és epével tele itatott czikket közöl a Lajtán inneni protestánsok helyzetéről (Magyarországról, a hol oly szívélyes egyetértés köti össze a felekezeteket, nagybölcsen hallgat a sugalmazott lap) ha terjedelmes apparátus alapján kimutatja, hogy a XVI. század vége felé 14 millió protestáns élt az osztrák tartományokban és mily csekély összegre olvadtak le a folytonos üldözés alatt, — hamegemliti, hogy 1626-ban a bécsi egyetem még tulnyomólag protestáns volt, 28 protestáns jog- és orvostudorral, most pedig még paritási jellemet sem öltenek ez intézetre j hogy Tirolban a minap még egy protestáns község alakulhatására sem adatott meg az engedelem! Fölemlegeti aztán a porosz lap a ziílerthalerek gyászos történetét, kik holtaikat a mezőn vagy az erdőben elásni voltak kénytelenek, és a kik még kegyelemnek vehették, hogy III. Frigyes Vilmos király közbenjárása folytán Ferdinánd császártól engedelmet nyertek Sziléziába kivándorolhatni. Kézzelfogható ezen összeállitás tendentiája, de a tények alapossága ellen, sajnos, mitsem lehet felhozni és valóban veszélyes fegyver ez, miként az iridiánusok méregbe mártott nyila. Hasonló izgatás már hét év előtt is roppant hatást tőn északi Németországban. Pár év előtt Kölnben voltam; atable d'hote-nál, nem tudom hogyan, de szóba került az 1859-ki olasz háború. A vendégek két csoportra oszlottak; egyik azt állitá, hogy csúfság volt Német- főleg Poroszország részéről Ausztriát cserben hagyni; a másik rész azt vitatta, hogy a porosz érdek sehogy sem vala érintve e háború által és igy beavatkozásra sem volt ok. Egy ideig ide-oda hullámzott a vita; végre megszólalt egy porosz katonatiszt, ki addig nem vett részt a discussióban. „Uraim — mondá, én a politikához nem értek, nem akarok érteni j oda megyek, a hová uram királyom küld, de azt meghihetik, hogy nem örömest mentem volna magamat agyonüttetni azokért, a kik aztán még tisztességes eltakarításra sem méltattak, hanem mint a — a temető valamelyik szögletében elástak volna." E percztől fogva elnémult a vita; a kapitány erre mindenki előtt megtámadhaílannak látszott. . . . Bocsánatot kérek, nagyon messzire tértem el tárgyamtól 5 — az itteni hangulatról akartam szólni. Ez valóban oly kedvezőtlen, hogy fűhez fához kapkodnak, csakhogy a javulás reményével kecsegtethessék magokat. így péld. az itteni kereskedelmi kamara a birodalmi tanács egybehivatásáért akar folyamodni. Azt hiszem, ennek a gyógyszernek bizony nagyon csekély hatása volna, de azért mégis kissé furcsának találom, hogy Belcredi gróf meghitt közlönye erre azt mondja, hogy ama testületnek nincs joga politikai ügyben felszólalni. Nincs ? Ezt nem mérnők ily általánosságban aláirni, mert a kereskedelmi kamra köteles mindent elkövetni, a mi a kereskedelem érdekeinek javára szolgál és ha politikai okok szülik a kereskedelmi válságot, politikai ellenszerek alkalmazását is kell sürgetnie. Jól emlékezünk még, hogy oly időben, midőn nálunk is a testületi élet majdnem kizárólag a kereskedelmi kamarákra szorítkozott, e derék testületek, az összes nemzet egyhangú helyeslésétől kisérve, minden évben fáradhatatlanul ismételték, mily sürgetős volna az országgyűlés egybehivatása és e felszólalás jogosultsága ellen még Bach báró sem tőn kifogást. Hanem legyen igaza a félhivatalos lapnak; legyen ugy, hogy a kereskedelmi kamarának nincs joga politikai ügyben felszólalni, de azért mégis ugy hangzik ez az ellenvetés, mintha oly embert, a ki golyózápor elől menekülvén, valamely határon átlép, visszakergetnének, mert nincs passusa. Az „Österr. Zeitga-nak nem kellett volna megállapodnia azon negatív tétel, mellet, hogy a kereskedelmi kamarának nincs joga valamely politikai ügyben testületig felszólalni, hanem egyszersmind hozzá kellett volna tennie, hogy a Lajtán innen, melyik hát és hol van az a testület, mely ily kérdésekben felszólalni jogositva van. Tudjuk, hogy a kereskedelmi kamara aztán szívesen engedné át ezen illetékes testületnek a felszólalást. Azt, a ki szólni akarna, mint jogosulatlant visszautasítani, de nem nevezni meg helyében azt, a kinek szólni joga volna, ez annyi, mint feltétlen némaságot követelni és — néma gyermeknek még anyja sem érti meg baját, valamint néma népét nem értheti meg bármily „atyai" kormány! (Fk.) Külföld. Pest, april 5. A szeg kiütötte magát a zsákból. Most már megvalósult, mit több izben ismételtünk, hogy t. i. Poroszország kitérő válaszai csak időnyerésre vannak számítva. Időnyerésre, mely alatt látszólag németországi, olaszországi és a dunafejedelemségi sakkvonásainak eredményeit várta be, azonban mig ezekre öszpontosítá a figyelmet, az alatt majdnem észrevétlenül oly nagy mérvben folytatá fegyverkezéseit, hogy a csalogató ígéretekkel altatott Ausztria két héttel van mögötte a fegyverkezésben. Ugyan e czél elősegítésére volt intézve azon ideiglenes elfogadás is, melylyel Ausztria lefegyverkezési ajánlatát elfogadá, s mig Ausztria lefegyverkezési készülődéseihez készült, Poroszország egymásra gyüjté hadait és ezenkívül még egy kis 40.000 főből álló „gyakorló tábort" szervezett. Miután látá Bismarck, hogy sürgönyeinek kihívó hangja a kívánt szakítást elő nem idézi, rögtön talált egy más ürügyet, mely alatt „a már megkezdett (?)" lefegyverkezési megtagadja és ezen ürügy az, hogy Olaszország ellen miért fegyverkezik Ausztria? Poroszország nem tűrheti, hogy az olasz hadsereget Ausztria ártalmatlanná tegye, mert ha Ausztriával háborúba keverednék Poroszország, az olasz hadseregre ezen háborúban szüksége lesz. És ezt azon Poroszország mondja, mely épen a háború elkerülése végett igérte a lefegyverkezést, és azon Ausztriának mondja, melylyel háborúzni nem akart, és épen azon háborúra vonatkozólag mondja, melynek elkerülésére Ígérkezett. Ausztria államférfiai még ezt sem vevék megsértésnek, hanem ujabb jegyzékeket indítottak Berlinbe, melyben kijelenték, hogy Ausztria ígéretéhez hiven, visszaindítá a Csehországba rendelt csapatokat, tehát megkezdé a kívánt lefegyverkezési. Minthogy pedig „az Olaszországból érkezett legújabb tudósítások kétségen kiviil helyezik, hogy Viktor Emánuel király hadserege valamely — Velencze ellen intézendő — támadásra készül, Ausztria ennek folytán kénytelen olaszországi hadseregét a szabadságosok behivása által hadilábra állítani, s nem csupán a |Pó melletti határának, hanem terjedelmes tengerparti vidékének kielégítő védelméről is gondoskodni, mi nem történhetik meg a nélkül, hogy a birodalom belsejében jelentékeny csapatmozgósitások ne tétessenek. Szükségesnek tartjuk a királyi kabinetet mindezekről értesíteni nehogy oly félreértéseknek tétessünk ki, melyek azon pillanatban, midőn Csehországban megkezdett csapatelhelyezéseinket megszüntettük, a birodalom más részeiben tett hadi előkészületeink által idéztethetnének elő." így szólt az egyik jegyzék. A másik pedig kijelenté, hogy Ausztria Schleswig-Holsteinban a lehető engedményeket megteszi, beleegyezik abba, hogy Poroszország Schleswigben, Kiéiben és Rendsburg ban a szövetségi rendek jogainak megóvása mellett ujonczokat szedhessen. Holsteinra nézve pedig — mint az a gasteini szerződésben is fennhagyatott — a német szövetség eldöntése és a holsteini lakosság szavazata határozzon. Mindkét válasz elküldetett Berlinbe, s onnan már a felelet is megérkezett, mely mindkét sürgönyre határozottan tagadólag válaszol, s kívánja, hogy Ausztria egészen fegyverkezzék le. E választ május 2-án délben egy órakor nyujtá át az osztrák külügyérnek W e r t h e r báró, a bécsi porosz követ. És most nincs egyéb hátra — irják a bécsi lapok, mint hogy Benedeknek az éjszaki hadsereg főparancsnokává kineveztetését, valamint a többi vezénylők és parancsnokokét a hivatalos lapok holnap vagy holnapután közzé tegyék. E szerint tehát közelget a háború, s alig pár nap alatt meg hallhatják a határokon az ágyuk dörgését, mert egy porosz hadtest már a szászországi határokon áll. A berlini kabinet ugyanis sommatiót küldött Szászországhoz melyben kérdi, mi oka Szászország fegyverkezésének, s kívánja, hogy fegyverkezzék le, kijelentvén, hogy az adandó válaszhoz mérve fog Poroszország intézkedéseket tenni. Szászország a kérdésre határozott hangon válaszolt, kijelentvén, hogy fegyverkezéseit azért tevé, mert valószínűleg a szövetséggyülés