Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 19. szám - Birálat nem korteskedés - A nemzetiségi kérdés

229 által hozandó határozat foganatosításával fogják megbízni; egyszersmind a porosz kabinet követelését elutasitja. Poroszországot e válasz természetesen nem elégité ki, s az „ Ostd. Post" szerint a poroszok Szászországba betörése mindennap várható. A háború közelségét mutatja az érczpénz árának roppant mérvben emelkedése, az agio naponkint 4—5 fokkal emelkedik, s hogy Ausztria sem hiszi csak puszta fenyegetőzésnek a porosz kabinet fellépését, mutatja az, hogy tábori orvosai számát szaporitja és sebtében fegyverkezik. Olaszország felöl tett intézkedések már a háború kitörése elöperczeit mutatják. Az osztrák közlekedés a vasúton csak Peschieráig terjed, az olaszoké csak Desenzanóig, a Minción átvezető vasúti hidat lebontották, a fegyverkezés, erődítés és csapatok összpontosítása nagy mérvben foly. Nincs tehát semmi remény a háború elkerülésére ? Mindaddig, mig az ágyuk dörgése nem jelenti a harcz megkezdését, söt még azután is lehetne remény és kilátás arra, hogy a háború komolyabb veszélyei és a birodalmat fenyegető nagyobb mérvei elhárithatók lesznek ; a két német hatalmasságot t. i. sikerülhet a szövetségnek, vagy valamely közbenjáró hatalmasságnak kibékitni. Ámde itt már egy harmadik is elvété a koczkát és ez O 1 a s z o r s z á g. És miután Francziaország, sőt az Ausztriának kedvező Anglia is nyugton nézte azt, hogy a déli lelkesedés szilaj paripái közé odadobják a gyeplöt, hogy féktelenül rohanhassanak, nem sok kilátás van arra, hogy e roppant veszteséggel fenyegető háború kitörése meggátoltassék. Az olasz parlament diktátorsággal ruházta fel Viktor Emánuelt. Az olasz haderő 400,000 főnyi, május 25-ig mind fegyverben lesz. A szabadcsapatok alakulnak, a jelentékeny olasz hajóhad lépcsőzetes állást foglalt el az adriai tenger ^hosszában, mely parti kiszállókkal a várnégyszög erődmüveit kikerülje. A Dunafejedelemségekben zavar, melyben akár Porosz- Oroszország halászszék, egyik sem Ausztria javára történik. Sőt még az Egyesült-Államok is beleakadtak Ausztriába utasítván bécsi követjöket, hogy ha Mexikóba önkénytesek indulnak Bécsből, rögtön hagyja oda Bécset. Francziaország összedugja a kezét, s azt mondja, hogy Olaszország tehet a mit jónak lát, ö semleges marad. Anglia közvetítést ajánlott Francziaországnak, ugy hogy ketten lépjenek fel. Meglátjuk hány zsákkal telik. Ilyen Ausztria helyzete jelenleg, s az osztrák államférfiak még mindig késnek azzal, hogy Magyarország jogos követeléseit kielégítve, bizalmat s lelkesedést keltsenek, pedig fontolóra kellene .venniök, hogy a magyar katona ugyan visszaüti, ha rá ütnek, s ilyen állapotában is jó katona, jól harczol; de ha valódi lelkesedés hevíti, akkor nincs porosz had, mely Berlinig útját állja. Flórencz, april 29. Akár hiszik, akár nem, mégis igaz, hogy két-három hét múlva megkezdődik a háború. Megkezdődik pedig : mert az olasz kormány kívánja, s egyetértve a poroszszal, szántszándékkal Ausztria morális tyúkszemére akar hágni, hogy az kezdje a háborút, mert nem akarja maga az első ágyút elsütni. Es kívánja a háborút, mert nemcsak Poroszországgal, hanem a Tuileriákkal is egyetért, hiszen a franczia császár az, ki az egész játékot előre elrendezte, s hol Bismarck grófot, hol La Marinora őrgrófot tolja előre. Ezt aztán Bécsben nem fogják hinni, mert a hivatalos tudósítások Párisból máskép tartják, sőt bizonyos, hogy Drouyn de Lhuys külügyminiszter maga sem hiszi a háborút. Csakhogy egypár évvel ezelőtt is ugy volt, gróf Walewsz ki akkor szintén nem hitte a háborút, s mégis megtörtént. Megjegyzem pedig, hogy a mit irtam, azt nem combinatióm szerint, hanem positiv tudomásom alapján irtam, a legközelebbi jövő igazolni fogja szavaimat, s bebizonyítani, mily kevés haszna van a hivatalos diplomatiának oly világban, hol a hazugság és szemfényvesztés napirenden vannak. Ma ki van már függesztve minden utczasarkon a hadügyminiszter felhívása minden szabadosokhoz, az 1842, 43 és 44-dik korosztályból, hogy jövő péntekig jelentsék magokat, magam is tapasztaltam, minő örömmel olvassák ezt az olaszok, sőt magok a szabadosok is, mert a háború igazán népszerű. Más kérdés az, fog-e az maradni, mikor megtudják, hogy ezen háború más alapon fog viseltetni, mint az 1859diki; mert el van határozva, hogy ez egyszer nem szövetkeznek a forradalommal, s Garibaldinak s önkényteseinek csak azon esetre veszik hasznát, ha az országból kifelé akarna valami nyaktörő expeditiót vezetni, mert félnek, hogy ha az országban marad, lesz neki legalább 20,000 embere, sőt talán 50,000 is, s hogy ezek, ha a győzelem ki vanvíva, nem teszik le a fegyvert oly csendesen , mint 1860-ban. Ennélfogva jobbnak tartják az önkénytes elemet fel nem hivni, sőt a minisztériumot sem akarják elveire nézve módosítani, legyen az egészen vaskalapos, még csak*veres bokrétát sem tűznek melléje. Garibaldi pedig el nem fogadja az expeditiót külföldre, ugyan azért jelenleg még Caprérában marad, s megválasztja idejét, mikor felléphessen. Mazzini kiadta barátjainak a jelszót, hogy a király köré sorakozzanak, s vegyenek részt a háborúban, melynek díja Velencze'; La Marmora^azonban nem akar a demokratiával szóba állni, mert háta mindenesetre fedve van. Hogyha az olasz sereg az első csatát el találná veszteni, — Napóleon már concentrálta seregét a Var departementben, — akkor a francziák még egyszer bejönnek Olaszországba, s folytatják a háborút, s védik az olaszokat. Ezen segítség ára azután Szardínia volna, sőt talán a liguriai part is, Mentonétól egész Savonáig. Mindezekhez járul még (ezt azonban már nem tudom biztosan, csak elbeszélem, a mint mondják,) hogy Poroszország pénzzel is fogja segíteni Olaszországot, s éjszakról egy támadással j hogy Bajorország semlegessége bizonyos, sőt — risum teneatis amici — hogy Hohenzollern Károly Rumánia megválasztott herczege szintén készül a beteg embert, a mint boldogult Bugát Pál barátom mondani szokta, egy allövettel megkínálni. Ez azután elég komoly helyzet, mert bármi ügyesen számították volna is ki ezen háborút, annyi bizonyos, hogy még a hires rendező a Szajna partján sem felelhet arról, hogy az előadásnál valami felakadás ne történjék, hogy a drámát valami extemporisatió meg ne zavarja, s váratlan fordulatot ne adjon a darab irányának s a csomó megoldásának. La Marmora nem ismeri, s azért keveseli Garibaldi s Mazzini befolyását s a demökratia hatalmát, s nem tudja, hogy Velenczét meg nem nyerheti minden nemzeti erők megfeszítése nélkül. Eddig ugy láttuk, hogy csak azon mozgalmak sikerültek, melyeknek czélja egyszerű volt. Midőn a németek ugyanazon időben, ugyanazon erőlködéssel a nemzetnek mind egységét, mind szabadságát akarták kivívni, egyikét sem vívták ki, sőt az utóbbiból még azt is elvesztették, a mit egy egész nemzedék lassan-lassan megnyert. La Marmora most egyszerre mind Ausztriával, mind a forradalommal meg akar birkózni, minek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy sikert nem fog aratni. Ugyanazért nem kételkedem, hogy nem fog örökké ragaszkodni mostani vaskalapos nézeteihez, s hogy eljŐ az az idő is, mikor a veres ingtől sem fog megborzadni s a sereg mellé fel fogja hivni a nemzetet is. — Garibaldi tud várakozni, s fog várakozni; mindazon hirek, hogy itt volt, hogy várják, hogy a héten eljő, el vannak hamarkodva, mindeddig se nem volt itt, se nem váratik, se nem jő még, mindamellett, hogy barátai többször hívogatták. Cremonát erődítik, a pánczélos hajók s az egész hajóhad hadilábra állíttatik, a császár szárnysegéde Schmidt ezredes itt van, s e napokban Nápolyba készül, hol Napóleon herczeg még mindig nem tudja magát elhatározni: vajon SanTor inban tanulmányozza-e a habokból feltoluló uj szigetet, vagy pedig Egyiptomban L e s s e p s suezi csatornáját. P. F. A francziák Rómában maradnak egyelőre, azon két ezred t. i. mely épen parancsot kapott vala az elindulásra. Ha várakozás ellenére csatára kerülne a dolog, a szent szék kormánya ez esetben a Párisból adott tanács szerint a legszigorúbb semlegességben fogna maradni. Midőn a hadügy-miniszter, Kanzler tbk, e hó 12-én a csapatokat a pápa ablakai alatt vizsgálta, tisztikarában két osztrák tisztet és egy spanyol ezredest is vettek észre disz-egyenruhában. TEzt többen különféleképen magyarázták, különösen a franczia tisztek. Garibaldi és CMavCS miniszter közt folyt alkudozások nyomán megengedtetett, hogy Garibaldi szabad csapatokat alakitson és ezeknek 38