Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány

21 pességü — 28 államban.l) — 2. Összeírás helyettesithetés nélkül, 86, 4 millió ember hazáját képező 7 államban.2) — 3. Toborzás. 31, 3 milliónyi népességet számitó 6 államban.3) — 4. Öszveirás és toborzás vegyesen, 37, 9 millió ember által lakott, 7 államban.4)— 5. Általános védkötelezettség, állandó hadsereg nélkül — 2, 5 millió polgár hazáját képező két államban t. i. Svajcz és San-Marino köztársaságokban. A négy első kiállítási mód mindegyikének nagy árnyoldalai vannak, így névszerint: a helyettesithetés megengedése által némileg lehetővé van ugyan téve, hogy a hadi szolgálat — ezen óriási személyes szolgalom — és igy nem ritkán maga az élet megváltathass ék; de ez csak a vagyonosabbaknak nyújtott kedvezés, mely a vagyontalanokat sérti és keseríti. A helyettesithetés meg nem engedése, az állam mindenhatóságának rideg érvényesítése, melyben az egyéni szabadság elmerül. Az •összeirás általában megtámadja az egyéniséget, s a polgárt vak eszközzé alacsonyítja, elvonja azon térről, hová szabad akarata s hajlamai vezérlik, pedig csak azon pálya üdvös, melyre önelhatározásunkból léptünk, nem pedig a melyre a status kényszerítő hatalma által soroztattunk, mi annál sérelmesebb, minthogy a status a polgárok jogának védelmére, nem pedig legszebb éveiknek szükségtelen íöl<em észtésére van hívatva. — A toborzás kiméli ugyan az egyéni szabadságot, de a fogadott zsoldos sereg tartása pénzügyi és erkölcsiségi szempontból egyiránt ártalmas. Az erkölcsiségen ejtett sebeket — melyeket bármiként alakított állandó sereg, tehát a zsoldosokból álló is —• feltarthatlanul ütni szokott, lejebb fogjuk érinteni, itt egyelőre csak pénzügyi tekintetből emeljük ki azt, hogy a brit és pápai zsoldos, Európának legdrágább katonája: amaz 1345 frankba, emez 865 frankba kerül fejenként minden évben. Nem akarjuk jósolgatni, hogy az érintett öt rendszer melyikét fogadja el—annak idején — törvényhozásunk, meggyőződésünk szerint kétségkívül azt, melyet a nemzet messze tündöklő történeti múltjával, & nemzet geniusával leginkább megegyezőnek s népgazdasági szempontból legkevésbbé terhelőnek fog találni. A legtöbb európai állam — legközelebb Ausztria — bomladozásnak indult pénzügyi állapotából tudjuk, hogy az adósságnak alig elviselhető roppant tömege azon küzdelemnek átkos szüleménye, melyben az állandó hadseregek, az uj kornak ezen gygásai — a világ-uralomra jutni, illetőleg egyes családokat juttatni törekedtek. Az állandó sereg mellett a bureaukratia és államgyámkodás képezték Európa azon haladásának zsibasztó nyűgeit — melyre a feudális intézmények lerombolása újabb tért nyitott. De nem szándékunk itt feltüntetni a bureaukratiát, mely már a Lajtán tul is érdemlett kárhoztatásban részesül, hanem megvizsgálni az állandó hadsereg tartását, legújabb statistikai adatokra támaszkodva 5) közerkölcsiségi, népgazdasági és honvédelmi szempont ból, különös tekintettel hazánkra s Ausztriára I. Szabad-e, lehet-e szemet hunynunk azon demoralizáló hatás •előtt, melyet a világi coelibatusra legszebb éveiben kárhoztatott legénység, főleg népesebb katonai őrség a nőcselédekre gyakorol; csodálhatjuk-e, ha a dologtalanul élő, válogatott, erőteljes harczfiak hódítanak ott, hol úgy is gyönge az ellentállás ? hányhatjuk-e szemökre, hogy annyi születés történik, melyet esket és ritkán, vagy soha nem törvényesít. Olmüczben 70°/0, Klagenfurtban 65%, Gráczban, Linczben 63%, Lembergben 56%, Bécsben, Prágában 50% Brünben 48%, Csernoviczon 40%, Pesten 37%, Budán 26% Temesváron 22% az évenként törvénytelen szülött. Ki tudná felszámítani, hogy az illető városokban tanyázó katonaság minő százalékkal szaporítja azok számát, kik fogantatásukra pirulás nélkül nem gondolhatnak, s kik a családi élet szentélyét nélkülözve, ápoltalanúl vesznek el, vagy később a fegyházakat népesítik ? Nem ugyan közvetlenül az állandó hadseregnek, mint inkább annak összeirás és sorozás általi kiegészítésének káros eredményeként sajnálhatjuk az öncsonkítások gyakori esetét, mely által ') Ausztria. Bajorország, Belgium, Baden, Dánia, Detmold, Francziaország, Görögország, H. Darmstadt, H. Cassel, H. Homburg, a 2 Meklenburg, Nassau, Olasz-, Oláhország. Oldenburg, Portugallia, a 2 Reuss, Szászország , Szász-Meiningen, Sz# Weimar, a 2 Schwarzburg, Waldeck és Würtemberg. J) Anhalt, Braunscqweig, Orosz birodalom, Poroszország, Szász Altenburg, Sz. Cobury Gótba, lchaumburg Lippe. 3) N. Britannia, Bréma, Frankfurt, Montenegró, pápai állam, Szerbia. 4) Hamburg, Hannover, Holland, Svéd, Norvég, Spanyol, Törökország. s) Hausner „Vergl. Statist." — Statist. Közlemények. — Eeform 1865.— Stampfli „Altbundes praesident" beszéde a Svájci honvédelemről. 1865. épen a legszebb ifjak testépsége vesz el, s a törvény kijátszatik, s vajon egy törvénynek kijátszása nem ingerel-e más törvények kijátszására? Már 1864-ben 1414 ifjúra bizonyult be az osztrák birodalomban, hogy a kilátásban levő besoroztatás elhárítása reményében önkezét emelte saját testépsége ellen. Szóljunk-e a sorozásoknál gyakran tapasztalt corruptióról és hivatalos hatalommal való visszaélés eseteiről? Feszegessük-e annak okát, hogy mig Mózes vallású testvéreink a birodalom népességének 3%-át képezik, addig a katonaságnál csak 17%-kal szerepelnek. De forduljunk el ezen odiosus tárgytól s higyük, miszerint ama zokogva panaszkodó népdal: „a gazdagnak öt-hat fiátjnem bántják .. nem illik a jelenre. Az állandó hadsereg tartásának erkölcsi szempontból ártalmasságát a bűnvádi s öngyilkossági statistika megdöbbentő adatokkal illustrálja; az állandó hadsereg öngyilkosainak s bűnöseinek száma aránylag összehasonlithatlanul meghaladja a polgári osztály körébenészlelt ugyanily nemű aberratiok számát. Bármiként Ítéljük is meg a catoi elszántságot, mely nyugodtan borul kardjába —> azt mindnyájan érezzük, hogy csak sajnálkozással szólhatunk az öngyilkosságról, mint, ha nem is mindenkor az erkölcstelenség, de mindenesetre a boldogtalanság kifolyásáról. Az öngyilkosság elszomoritólag gyakori az armádiában, úgyhogy mig 10,000 elhunyt polgári állású férfi közt 27 az öngyilkos, addig ugyanily számú katonai halott közt 241 öngyilkost számítunk. — A hadseregben már 2050 lélekre, holott hazánkban csak 23.200, a birodalmat általában véve 18.320 lélekre jut egy-egy szánandó esete az önkivégzésnek. A porosz kimutatások nem kevésbbé leverők; ugyanis a seregben 1530 emberre, — holott a hadi kötelék alá nem tai'tozók közt 7480-ra esik egy* önéletkioltó. Még a civilizatio túlfinomitását sinylő nagy városok is kedvezőbb adatokat mutatnak; Hamburgban, mely e tekintetben legroszabbul áll 2080 lakosra, Párisban 2876-ra, Berlinben 3550-re, Londonban 4870-re, Bécsben 5370-re — számítható az önéletnek egy-egy rögtöni megsemmisítője. Nem szabad ugyan számításon kivül hagyni azt, hogy a polgári lakosság egy része a gyöngéd nemhez tartozik, mely socialis helyzete és szilárdabb hite következtében az összes öngyilkossági számhoz csak 16%-kal (Francziaországban 24%, Poroszországban 19%-kal) járul, továbbá azt, hogy a gyermekek csak felette ritkán vetemednek éltök fonalának elme tszésére, de e tényezők beszámításával sem találunk megnyugtató eredményt; még akkor is úgy találjuk, hogy nálunk 10 polgári öngyilkosra — 24 katonai öngyilkos esik. (Poroszországban 10-re 22). Ezen gyászos eredményt több tényezőnek összemüködése okozza, névszerint a katonáknak béke idején tétlensége s ebből eredő él etun tsá ga, az ujonczok — kik törvényeink daczára az országból kivitetnek *) olykor búskomorságba mélyedő honvágya s elégedetlensége azon pályával, melyen a jutalom alig egyéb, mint vér, sebek, halál, melyre erőszakkal soroztattak, melyen kedélyes családi életet nem élvezhetnek ; továbbá az alkalmas halálos fegyverek kéznél létele, talán a túlfinomított becsületérzet, s a szigorú büntetéstől való félelem. Minddezek ragadó örvények, melyek leszéditenek sok jobb sorsra érdemest az élet kimért utairól. Minden képzeletet felülmúl azonban a rettentő arány, melyben a bűntények — és pedig a polgári és katonai törvények által egyaránt kárhoztatott bűntények — az állandó hadseregben elkövettetnek. Az ausztriai hadseregben, mely pedig Európának egyik legtiszteltebb s fegyelmezettebb ármádiája elitéltetett: 1861-ben: 1862-ben: 1863-ban: köz bűntényért „ 9180. 8739. 9842: katonai bűntényért „ 4128. 4002. 3581. Ha a hadi kötelék alá 1863-ban tartozókat — a provisoriumot nem számítva 580.000 főre becsüljük, világos, hogy a mondott évben már 58 emberre, holott ugyanazon évben a polgárságnál csak 856 emberre jutott egy elitéltetés, tehát a Márs védelme alá sorozottak közt 14-szerte gyakoribb a köz-bünténybe esés, mint a polgári rendüeknél. Különösen előfordúlt 1863-ban a katonák közt 132 gyilkosság, úgy hogy már 4393 főre esett egy, hadilag fenyített gyilkos, mig hazánkban, — hol, fájdalom, még épen nem igen ritka a szenvedély vagy bírvágy folytán való erőszakos életfosztás — csak 27.700 főre jön egy ily borzasztó eset, sőt még a hírhedett Corsicában is — hol aránylag több gyilkosság számíttatik, mint bármely más európai országban — csak 6050 főre esik egy — vértől párolgó tör. — Nincá város, nincs tartomány, nincs ország, mely a bűnözés arányát illetőleg a hadseregnél *) Ezen körülmény, valamint ezredeink elgermanizalása — más lapra tartozik .