Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány

22 jobban ne állana . . . Már maga ezen egyetlen körülmény is elengedő lenne az állandó hadsereg tartásának kárhoztatását indokolni. De nem csak az ausztriai, hanem általában minden eropai állandó hadseregben elijesztő a bűnözés gyakorisága. A szebasztopoli és solferinói győzök világhirü táborában 139 vitézre jön egy közbüntény mig a franczia polgárok közt 7.460-.ia; itt tehát a katonák közt épen 53 szórta szaporább a bűntény. — De ezen leverő számarányokat némileg módosítja azon körülmény, hogy a polgári lakosság fele része nőkből áll, kik ötszörte nagyobb sikerrel állanak ellent a bün csábításainak, mint a férfiak, továbbá a polgári filakosságnak is több mint egy harmada gyermekekből áll, kik a bűnösök lajstromát nem népesíthetik. Azonban ennek beszámítása daczára is oly eredményre jutunk, melylyel ki nem békülhetünk: ugyanis, ha a birodalomnak 16 éventiíli 10.300,000 filakossága az 1863-ban elkövetett 40937 bűntényhez 33.998-al járult úgy találjuk, kogy 303 férfira jut egy bűntény mit a katonaságnál kimutatott 58-czal öszsehasonlítva látjuk, hogy a hadfiak közt még igy is ötször roszabb a bűnözési arány, ötször gyakoribb a gonosz merénylet vagy mulasztás. A bűnbe esésnek ezen roppant fokozásaért vajon ki fog számot adni ? De lássuk e 'tárgyat közelebb más szempontból. VÉCSEY TAMÁS. Bécsi levele k. II. Bécs jan. 6. A félhivatalos levelezők végre valahára megkapták a régen várt jelszót; a csatározás már kezdődött és a publicistikai hadjárat nemsokára nagyban megindul. Grüner lovag a lipcsei osztrák fŐconsul, ki már előre is kijelenté, hogy itteni működését csak ideiglenesnek tartja, visszatért állomására, miután a félhivatalos sajtóapparatust rendezte, és a sajtóhivatal élére most Hell udvari tanácsos lépett, mivelt, humánus férfi, ki Kempen alatt elnöki titkár volt a legfőbb rendőri hatóságnál és később Triesztben működött. Most ő vezetendi az inspirált tollakat, Triesztbe pedig Fidler udvari tanácsos, az elébbi „Pressleiter", megy, az itteni öszjszes — kormány- és független sajtónak tiszteletét, szereteét vivén magával. így váltják fel egymást nem csak az ^létben, hanem a bureaukratiában is „die heiterén und die ^unklen Loose," Az apparátus tehát fel van szerelve, a vezető helyén van, a kerekek meg vannak kenve, — mehetünk! Azt mondám, a csatározás már kezdődött. Kezdődött ám még pedig az ág. Alig. Zeitungban, melynek ismeretes bécsi inspiráltja első rántja le a leplet azon titokról, mely a kormány szándokait takarta. Nincs tehát miért eltitkolni, a miről itten úton-útfélen vagy egy hét óta beszélnek és a mi tökéletesen összevág azzal, a mit ama félhivatalos toll közöl, csakhogy a Fáma még néhány érdekes részlettel toldja meg az officiosus közleményt. E hirek szerint t. i. comprommissió jött volna létre a magyar és nem magyar államférfiak közt, mely a köztük létező, általam is többször érintett ellentétet kiegyenlíteni képes volna. Ha tehát egyik itteni lap, mely közhiedelem szerint a kormánynyal összeköttetésben áll, azt állítja, hogy nevezetesen Majláth és Belcredi urak közt semmi lényeges kérdésre nézve nem létezik véleménykülönbség, ez tökéletesen való lehet — most; de vajon való volt-e néhány hét előtt? az más kérdés! Vannak, kik azt állítják, miszerint a magyar államférfiak csak azért formulázták oly élesen a dualismust, a németek pedig csak azért támogátták annyi tüntetéssel a föderalismust, hogy mindegyik félnek legyen mit engedni, ha majd egyezkedésre kerül a dolog. Ez egyezkedés alapvonalai most ezek volnának: Lajtán inneni közös képviseletről nem leend többé szó; hanem itt több Csoport alakulna, egyikét Galiczia és Bukovina fogná képezni, a másikát a német szövetséghez tartozó országok, a harmadikat Velencze, a negyediket Dalmatia, Istm azon részeivel, melyek nem tartoznak a német szövefaéghss. E csoportok mindegyike fogna közös képviselő-testülettel birni, j e felett aztán oly birodalmi képviselet állna, melyben a ma- j gyar korona országai is részt vennének. Horvát- és Tótor- j szág számára a kormány is akar fehér lapot fentartani és a zágrábi országgyűlés határozatától függővé tenni annak eldöntését, vajon Magyarországgal szorosb viszonyra lépnek-e ama országok, vagy pedig a dalmátiai csoporthoz csatlakoznak, vagy végre külön ötödik csoportot képeznek-e? Innen van az, hogy az Alig. Zeitung levelezője, ki csak egész átalánosságban szól bizonyos csoportokról, még nem tudja megmondani, vajon Magyarország ugy fog-e állani a többi csoportokhoz, miként 1: 4 vagy pedig miként 1 : 5-hez. E csoportok mindegyike természetesen hasonrangu volna Magyarországgal és igy ez utóbbinak megadathatnék mind az, de nem több, a miben amazok is részesíthetők. Bármily jó forrásból ered is e közlemény, mégis időelottinek tartom, ezen legújabb combinátiót formaszerű bírálat alá venni; csak néhány töredékes jegyzet az, amit egyelőre hozzá lehet fűzni. Teljesen kielégítő e szervezet csak a lengyelekre nézve volna. Hallomás szerint Smolka tudor itt léte alkalmával emlékiratot nyújtott át az államminiszternek, melynek alapeszméje az, hogy Galiczia kész ugyan egy központi képviseletben részt venni, de ezen központi képviselet és a lembergi országgyűlés közt még egy közbeszúrt képviseletet elfogadni soha nem fogna. — A lengyelekhez elégültség tekintetében aránylag legközelebb állanának a — németek. Azt mondom, aránylag legközelebb, mert ők. eleinte mindenesetre ellenezni fogják ez uj tervet is, miként mindent, a mi nem felel meg teljesen az jő [központosító vágyaiknak. De szivökben, miként már egyszer említém, az egész birodalom központosításának eszméjéről már amugy;is lemondtak, és ez idő szerint tulaj donképen csak a dualismus és föderalismus közt kell választaniok. Amattól nem idegenkednek, de oly enyhe formulázását kivánnák, hogy alegfontosb kérdésekben mégis a központi képviselet, vagy a mint ők nevezik, a centralparlament döntene. A dualismus ily elmosódott neme volna az, melylyel a legújabb combinatio szolgálna nekik. Másfelől irtóznak az olyan föderalismustól, a milyent a csehek kivánnak. „Adjátok meg — ezt mondá nekem nem rég a centralista követek egyike — adjátok meg a közös ügyeknek közös alkotmányos tárgyalását és ne engedjétek szétszakittatni a német szövetséghez tartozó országokat, —-a többi mind mellékes dolog l" látni való, hogy az említett combinatio e tekintetben is meglehetősen közel jár a németek kívánságaihoz. Ami pedig a lengyeleket illeti, szintén volt már alkalmam megemlíteni, miszerint ezeknek egy lajtáninneni] közös képviseletben való részvételét a németek ugy sem várták többé és igy a lengyel csoport elkülönzése által csak olyasmit vesztenének, a mire már ugy sem számoltak vala. De mit mondanának a csehek, kiket épen a német szövetséghez való viszonyuk boszant leginkább, és a kik erről hallani sem szeretnek? Mit mondanának a csehek, a kik a csoportrendszert pártolják ugyan, de csak nemzetiség szerinti csoportok rendszerét, olyat, mely Cseh-, Morvaország és Sziléziának külön képviseletet ád1, de ezen képviselet fölé közvetlenül a birodalmi képviseletet helyezi? Mit mondanának ők, kik a birodalom közös ügyei felett is csak Prágában akartak tanácskozni és engedménynek tartották volna már azt is, ha egy birodalmi képviseletben résztvesznek ? A cseh lapok alkalmasint nemsokára felelni fognak e kérdésre, és nem hisszük; hogy feleletök a kormányra nézve nagyon kielégítő leend. Egyelőre e megjegyzésekre szorítkozunk, még csak azon hirről tevén említést — hitelességéről természetesen nem kezeskedünk — hogy Stroszmayer püspök minapi ittléte ugyancsak a szóban álló terv megállapításával függött volna A hét fő eseményei egyébiránt nem a politikai, hanem a pénzügyi téren keresendők. Első helyen állott az 1866-diki budget. A bécsi embernek az a természete, hogy minél fontosabb valamely dolog, annál inkább siet, arra — élczet csinálni. Igy most is szájról szájra jár azon bonmot, hogy kávéházban egy valaki, Larisch gróf előterjesztésének átolvasása után, e szavakkal tette le az újságot: wir habén nichts