Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány

20 hűbéri maradványai; az osztályokat elválasztó védfalak lerontattak, a földbirtok bilincsei széttörettek, a mfívesség korlátai lehulltak — s csak a kereskedés maradna lenyűgözve? De vajon mi értelme van a jobbágy felszabaditásának, ha szabad birtoka terményeivel szabadon nem rendelkezhetik? Mi következménye van a fokozott termelésnek, ha eredményének, a szintén fokozott termeivényeknek elkelési helyek nem akadnak? Mit használ az iparszabadság, ha az ipartizők gyártmányaikat ott és ugy nem árulhatják, a hol, és a mint azt magukra nézve legelőnyösebbnek találják? Mi értelme van végre a szabad versenynek, a nemzetgazdasági fejlődés e fő rugójának, ha tilalom, vagy ehhez hasonló magas védvámok által ki van zárva a külföldi iparos jobb, olcsóbb gyártmánya? Valóban hiában szabadítjuk föl a röghöz kötött parasztot s adjuk szabad rendelkezésére .áz eddig földesúri jogokkal terhelt birtokot, hiában serkentjük szorgalmát bővebb termelésre, ha elvonjuk tőle a módot, hogy terményein előnyös föltétek alatt túladva, ugyancsak előnyös föltétek alatt jusson azon czikkek birtokába, melyeket gazdasága ki nem állít, melyeket csak kereskedés útján szerezhet meg. Méltányosságot követelünk,'jusson ki mindenkinek a mi megilleti, egy osztály se legyen a másiknak terhére, egy se gazdagodjék meg az által, hogy a kormány kedvezése által mesterkélten megdrágított termeivényei árában a fogyasztó rovására nyerészkedjék. És a szabadelvű kereskedelmi politika épen a méltányosságon alapul, igazságos, mert nem csupán egyesek, vagy egyes osztályok érdekét veszi szemügyre s nem pártolja csupán az iparos termelőt, a gyárost, vagy az egyedárusággal dicsekvő kereskedőt, hanem tekinti az ország összes lakosságát, őrzi főkép a túlnyomóan nagyszámú fogyasztót, s ezek érdekét mozdítván elő, hasonlót cselekszik magukkal a termelőkkel is, mert minden egyes árúczikk, vagy gyártmány készítője, fogyasztója egyúttal számtalan más tárgynak s azok jutányos beszerzésében talál kárpótlást az egyedáruság elvesztéseért, melylyel a magas vámtételekben, ezer meg ezer honpolgár rovására birt. Különben az annyiszor s oly sokaktól rettegett szabad mozgalom és kereskedés koránsem olyan, mely nivellálni akarván a világ valamennyi országát, eltörülni a természet alkotta külön jellemet, Összeolvasztani vagy megsemmisíteni a nemzetiségeket s az egész mindenséget oly zagyvalékos egészszé gyúrni, melyben többé se nép vagy ország, se egyén vagy vidék külön jelleggel, felsőbbséggel vagy előnynyel nem bír. Nem, a szabad kereskedés nagyon is elismer is van. A tudomány felszabadít. Minden igazi felszabadulás pedig abban áll, hogy a vak igavonástól és vad féktelenségtől egyaránt megmenekülve, önkényt, öntudatosan helyezkedjünk a törvény alá — koránsem a törvény fölé. Bölcsebbeket a természet törvényeinél nem ismerünk, föléjök emelkedni nincs erőnk, de józan vágyunk sem lehet; ámde, megismerkedve e törvényekkel, öntudatosan alkalmazkodunk ahhoz, a minek különben vakon meghódolnánk, vagy esztelenül ellene szegülnénk. Ily értelemben oldozza fel az embert a természettudomány az anyagi világ kötelékei alól. S midőn az embernek sikerül félrerántani a leplet, mely megszámlálhatatlan évek óta borított valamely rejteket, midőn nyomról nyomra kiséri egyazon erő munkálkodását a guruló homokszemtől az óriás gömbökig, melyek képzelhetetlen messzeségben keringenek; midőn fölfedezi a finom szálazatokat, melyek egymástól merőben elütő tüneményeket közös gyökérhez fűznek; midőn kutatásai annyira jogosítják, hogy elbizakodás nélkül nyilváníthat véleményt a föld, a naprendszerek történetéről, keletkezése módjáról; midőn életet födöz fel a végtelen kicsiben és világokat a végtelen távolban ; midőn ellesi az állat- és növény-élet titkait, és már-már azon kapukon kopogtat, melyek alkalmasint örökre zárva maradnak előttünk : nem kell-e elismernünk, hogy mind ebben a szellem felsösége mutatkozik az anyag fölött? Avagy a testek elemeit tetszésünk szerint ezerféle használatra szétválasztani, vagy összevegyíteni; befogni a gőzt, és munkát végeztetni vele rohanó gyorsasággal, fáradhatatlanul; szolgálatunkba fogadni a kis delejtüt, hogy mutasson irányt sivatagon , tengeren és sötét aknákban ; rákényszeríteni a fénysugárt, hogy abban a sötét kamrában tartós nyomát hagyja perczenetnyi jelenlétének; villámot gyártani, s hírmondóul a táviró huzalain a világ minden tája felé szerte röpíteni; oda vinni a dolgot, hogy szemünk itélje meg a hang tisztaságát fülünk egyes országot, vagy államot, a benne lakó nemzetet s nemzetiségeket képes fölfogni s felsobbsége a védvám irányában épen abban áll, hogy a honpolgárok összes érdekét az egyes termelők külön érdekének eléje állítja ,• egyformán gondoskodik a mezei és gyáripar, a müvesség és kereskedés előmozdításáról s ismét feliette áll ebben is a védvámnak, a mennyiben ez inkább csak az iparos osztály érdekeit tolja előtérbe s azok jelen állapotával gondolván leginkább, kevésbbé jövő felvirágoztatásukat, mint inkább jelen jövedelmezőségűket tartja szem előtt. Egyik legroszabb érva szabad kereskedés ellen az, melyet az egyes iparágak mellett hoznak fel, t. i. hogy segiteni kell őket, természetesen védvám által, nehogy a külföldi verseny elölje. E néhány iparág, vagy inkább a velők foglalkozók segélyzésénél pedig meg nem gondolják, hogy az a nagy többség rovására történik. A nagy többség Magyarországon még mind földmivelő és a kivitelünk szerezte legtetemesb őszietek földmivelési termékek kiviteléből származnak. Úgyde hogy ez uton gazdagodjunk, kikerülhetlenül megkívántatik, hogy tömegesebben termeljünk. Ajánlják is azt szomszédaink, épen azok, kik a védvámok fenntartásaért — ha lehetséges volna — emeléseért leginkább buzgói kodnak. Pedig lehetséges-e mindez, ha minden egyes gyártmányt roszabbul is, drágábban is kénytelenek vagyunk megszerezni; drágábban a beviteli vámmal, mely az öszszesség kárával azok javára esik, kik még mindeddig meg nem* erősödtek, és, ha rajok hallgatunk, soha se is fognak megerősödni eléggé, hogy ezen annyira rettegett külföldi versenyt kiállhassák, Pedig ezen mindnyájunkra rótt adó nem csekélység. Sokakban közülünk, még többekben lajtántuli szomszédaink közül még mind hiányzik azon közszellem, mely saját jóllétét nem a közjóllét fokozásában, hanem személyes testületi vagy intézeti kiváltságokban keresi. A legkevesebb éri be azzal, hogy saját vagyonosodását öszhangzatba hozza a nemzet s ország gyarapodásával. Az egyes osztályok még folyvást kiváló jogokban, előnyökben keresik jóllétök megvetése alapját; pedig csak sok egyesnek mérsékelt vagyona, nem néhány ember dus gazdagsága teremt országos jóllétet. X Az állandó hadsergek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány. Európában, mely jelenleg hat köztársaság, negyven alkotmányosés öt absolut-monarchiából áll, a haderő kiállításának következő nemei vannak gyakorlatban: 1. Összeírás, helyettesithetéssel, 133, 6 milliónyi né' a rezgés gyorsaságát — nem a legnemesebb uralkodás-e ez, a szellem uralma az anyag fölött ? Ide vezet az igazi természettudomány, nem pedig, mint sokan aggódnak, az anyag mindenható uralmának dicsőítéséhez. Ezt azok hirdetik, a kik megállnak félúton, a kik jobban eltelnek önmaguk parányiságával, mint a teremtés nagyságával, mert mig ebből .minden felsőbb ^lvet kitagadnak, magukat oly magas polczra helyezik, a honnan beláthatják, megmagyarázhatják mindennek kezdetét és végét, sőt a végetlent is. Kitagadják a világegyetemből a gondolatot, mely őket, ez egyetem parányi töredékeit arra képepíti, hogy ezt tehessék. tA {természet helyes ismerete megjelöli a határt, melyen az emberi ész büntetlenül túl nem csaphat, és szerénységre, alázatosságra tani t bennünket. De másrészt föl is emel és megnyugváshoz vezérel, mert mindinkább megérleli, megszilárdítja bennünk azt a meggyőződést, h ogy ez anyagi világban, mint testben a lélek, egy felsőbb erkölcsi rend l tükröződik, s törvényeik ennélfogva összehangzók; hogy nem a tünemény a hatalmas, hanem a törvény, a melynek hódol; hogy nem az anyag előtt kell leborulnunk, melyen saját magunk gyönge erejével is oly'sokféleképen uralkodunk, hanem a szellem előtt, melynek egy-egy parányi szikrája bennünk is életre gyul, s már is — ily töredékes, gyarló létére fölmagasztal és hatalmassá teszen. De ime, másod izben is beleestem a prédikáló hangba — ezúttal azonban utoljára. Ha e sok szóval sem sikerült kimutatnom, mily nagy rokonság van — vagy legalább lehet — a böjti predikáczió, meg a természettudományi előadás között, az utóvégre nem nagy baj; bőven megelégszem, ha ez irányban figyelmet gerjesztenem sikerült. Azon biztos reménynyel kecsegtetem magamat, hogy e kísérletes előadások érdekesebbek, tanulságosabbak, népszerűbbek lesznek, mint az én előadási kísérletem, s ennélfogva nem kétlem, hogy a magasabb ig ényü^köI zönség részvétét fel fogják költeni s tetszését meg is fogják n yerni.