Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám - Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika

190 szednék és gyümölcsöző elhelyezéséről gondoskodnának; akkor annyi volna, hogy veszély idején nem kellene a hallgatás aranyáért koldulgatni. (Fk) Külföld. Pest, april 14. Az osztrák porosz viszály. A hét politikai eseményeinek legfontosabb) a az osztrák-porosz viszály, mint mult számunkban emiitök, a kard csörgése elöl a diplomaták Íróasztalai mellé vonult vissza; azonban a jegyzékváltás élénk és a jegyzékek éles, különösen a márcz. 3-iki osztrák jegyzékre marcz. ő-én kelt válasza Poroszországnak oly hangon van tartva, hogy épen nem lenne váratlan dolog, ha egyszerre csak hirét vennők annak, hogy a diplomatiai okoskodások helyét az uralkodók „ultima ratió"-ja, az ágyuk dörgő érvei váltották fel. Bismarck emiitett jegyzéke gunyoros hangon az osztrák jegyzéket másolja, s midőn Ausztriára hárítja a béke megzavarásának [szándékát és az osztrák fegyverkezéseket folytonosan előtérbe tolja, átveszi az osztrák jegyzék szavait, s mint ez mondá, ismétli „ő felségének a porosz királynak legtávolabbról sincs szándéka Ausztria ellen támadó háborút kezdeni." Megjegyzendő azonban, hogy mig az osztrák jegyzék a fentebbi pontban csak „támadó fellépéséről" szól, a porosz jegyzék már háborúról beszél. Biztosítja továbbá az osztrák császárt porosz király Ő ílge arról, hogy ö flge iránt táplált barátságos érzelmét el tudja különözni a politikai viszonyoktól." Itt tehát csak a személyekről van szó; a politikáról, a két állam viszonyáról hallgat a krónika. Végül pedig gúnyosan azt mondja, hogy „egyébiránt majd lesz módja a császári kormánynak tettekkel kitüntetni, milyen jó szándékkal viseltetik Poroszország iránt." E jegyzékre Ausztria határozott hangon irt válaszban kijelenti: Poroszország azon nyilatkozatának, hogy nem akar Ausztria ellen támadó háborút viselni, szükségképeni következése az, hogy szüntesse meg tehát a csapatok mozgósítását, mert Ausztria megfelelő intézkedé<seket tőn. Erre csak határozott igen-t, vagy nem-et lehet felelni. Ha pedig Poroszország ennek eleget nem tenne, akkor világos, hogy Ausztria ellen készül, s miután ez által azon esély bekövetkezett, mit a márcz 31-iki jegyzék előrelátott, Ausztria jogával élni fog, s a szövetségi okmány XI. czikke alapján igénybe veszi a szövetségi beavatkozást. Poroszország nem késett e jegyzékre válaszolni, s az april 10diki minisztertanácsban megállapított s Bécsbe indított jegyzékében azt feleli: Poroszország határozottan megtagadja a mozgósításra vonatkozó rendeletének visszavonását, minthogy e készülődések csak védelmi természetűek. Utána teszi pedig: azon körülményen okulva, hogy Ausztria saját fegyverkezését tagadja, Poroszországnak e készülődéseket támadóknak keli tekintenie. Tehát sem igent, sem nemet határozottan nem válaszol a porosz kormány, hanem mint a czivakodó gyermek ugy válaszolj: hazudsz, mert te akartál engem elébb megütni. Czélja e kitérő válaszokkal ugy látszik időnyerés. Időt akar t. i. nyerni arra, mig kellőleg kitapogathatja, minő hatással volt legújabb sakk-vonása, melyet a német szövetséggyülése elé terjesztett reformjavaslatával tett. E javaslat más német kormánytól jőve, sőt más viszonyok közt Poroszországtól is, fellármázta volna nemcsak Németországot, sőt egész Európát, de a mostani körülmények közt mindenki tudja, mire kelljen magyaráznia Poroszország azon javaslatát': a német szövetség állapota reformot szükségei, ennélfogva javasolja Poroszország, hivassék össze egy később meghatározandó napon oly parlament, mely egyenes választások és általános népszavazat kifolyása legyen, és e testület tanácskozzék a német kormányok által előterjesztendő izövetségi reform-javaslatok felett. A gyűlés összeülése előtt pedig vitassák meg a német hatalmasságok egymás közt a benyújtandó javaslatokat. E fellépéssel Poroszország nyilván az osztrák kormány fennebb említett beavatkozásra való felhívására akart egy kis port hinteni a német kormányok s a német nép szemébe. Ezek azonban jól tudják már kivel van dolguk, jól ismerik azon parlamentaris kormányt, mely a porosz képviselőház kezei közül a költségvetés jogát megszavazásának kicsikarni törekszik, s csak azért hivja össze a parlamentet, hogy ismét haza kergethesse. Még egy más horgot is vetett ki Bismarck ur, ezzel Bajorországot akarja megfogni. Közölteti t. i. lapjaival, hogy a szövetségi reformra vonatkozó javaslatai, melyeket a német kormányoknak elébb megkellend vitatniok, a szövetségi had szervezését foglalják magokban, e> terv szerint pedig az éjszak-németországi hadsereg vezérlése Poroszországé, a déli hadak vezérlése pedig Bajorországé lenne: — ezenkívül e javaslat az elbei herczegségek kérdésének megoldását is magában foglalná. Valószínű, hogy Bajorországgal előleges szóbeli értekezletei voltak már Poroszországnak; mert a bajor kormány mintegy bevezetőjéül netaláni későbbi teendőinek, jegyzéket intézett marczius 31-kén mindkét német nagyhatalmassághoz, melyben őket a békés kiegyenlítésre inti. Erre a viszálkodó felek válaszoltak és kijelenték, hogy remélik a békés uton való kiegyezkedhetést. A mi az egyes hatalmásságok magatartását illeti: A n g 1 i a ez ügyben, mint látszik, semleges lesz. Francziaország közlönyei szintén semlegességet hirdetnekE semlegesség, mások szerint titkos szövetség árát a Rajna mellék képezi. A „Morning P." levelezője szerint ugyanis, Bismarck egy alkalommal, — melyet a levelező túlságosan regényes színben ád elő, viharos éj, villámok sat; mind szerepelnek benne — Compiegneben megigérte Napóleonnak bizonyos feltétel alatt, a Rajna mellék átengedését. E feltétel pedig az, hogy Francziaország Poroszország németországi foglalásait csendben mozdulatlanul nézze végig, s ha épen mozdulni akar, tehát legyen segítségére Poroszországnak: A „Memóriái dipl." szerint azonban semmi kétség nincs arra nézve, hogy Francziaország ezúttal határozottan semleges ne maradna. Olaszország ugy látszik nem idegen a porosz-olasz szövetség eszméjétől s attól ^em, hogy a háború kitörése esetén ezt a maga részéről szintén felhasználja egy kis ádriai kísérlet által. E tekintetben azonban a sok ellenmondásos hír, még nem nyújt tájékozhatási pontot. Oroszország kijelenté, hogy e viszályt európai jellemünek tartja. Hírlapi tudósítások szerint Oroszország a birodalom délnyugati részén összpontosítandó seregei által akarja viszafizetni Poroszország azon jó szolgálatot, melyet ez az utóbbi lengyel felkelés alkalmával a határok őrzése által tanúsított. Oroszország őrködése a poseni lengyelek sakkban tartására volna intézve. Flórencz, april 8. Rattazzi Nápolyt látogatta meg, s nejével a San Carlo színházba ment, a közönség ráismert s kifütyölte, a felsőbb körök nagy botránkozására ; — hiába! a nép nem felejti el oly könnyen A s p r omontét, a mint a hivatalos világ szeretné. Ricasoli, Minghetti ésPeruzzi sajtópert kezdtek aBardiera del Popolo felelőse (Gerente) ellen, minthogy a klerikális lap azzal vádolta őket, hogy az államot meglopták, még pedig nem figurative, rosz gazdálkodás által, hiszen ezt sokan mondták már rólok büntetlenül, hanem materialiter, sikkasztás által. Ezt természetesen nem lehetett bebizonyítani, mert nem igaz, s igy a szerencsétlen felelős börtönbe fog vándorolni, a nélkül, hogy a czikkiró vagy szerkesztő lakolna, mert az itteni törvényhozás következtében minden lap fizet egy felelőst, kinek havi járuléka megdupláztatik, ha bezárják, hogy a szerkesztőség bűneit magára vegye. A Nuova Európa e részben legügyesebb volt, felelősül egy mellbeteg csizmadiát fogadott, ki miután valami husz sajtóvétségért perbe keveredett volt, a mért a lap kitűzte a köztársasági zászlót, a királyi flscus nagy boszuságára 'meghalt, mielőtt a felsőbb törvényszék helybenhagyta volna a sok évre terjedő fogsági büntetéseket. A mi a nagy politikát illeti, La Marmora nem ment ugyan Párisba találkozása után a franczia herczeggel, hanem csak Turinba, hogy a királyt Milanóba kisérje, hol a piacz kiépítésének alapkőletételét nagyban ünnepelték, s a király, szokása szerint sok mindenfélét mondott, miért a miniszter nem vállalná el a felelősséget, a lapok az ily beszédeket nem szokták közleni. Ellenben gróf A r e s e, ki most Flórenczben lakik, rögtön megemlékezett arról, hogy egykori pajtását a száműzésben, Napóleon császárt meg kellene ismét látogatni, sőt a király egyik segédtisztje, Marchese Lajatico, a Corsini családból, szintén kedvet kapott a bécsi képtár remekmüveit tanulmányozni, és különös, hógy ugyanakkor Gavone tábornok visszahivatott Berlinből,s hogy a félhivatas lapok vagy épen nem szólnak Ausztriáról, vagy pedig nagyon mérsékelt hangon, mintha bizony arról lehetne szó, hogy Ausztriával ki is lehetne egyezkedni. Hogyha tehát a bécsi lapok csakugyan azt hiszik, hogy szövetség létezik Berlin és Flórencz közt, nagyban csalatkoznak; hogyha azonban ugy veszik fel a dolgot, hogy mi-