Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám

19 tekintetbe vételével elintézzék, s közreműködjenek az államjogi kérdések megoltTásában. Az erdélyi országgyűlés közvetlenül elnappltatik. &z Erdély és Magyarország közt kötendő unió szeritesitését Ö Fölsége azon időre tartja fenn, a melyben egyszersmind az államjogi kérdések megoldása is teljesedve lesz. Ugyan e leiratra vonatkozólag Erdély képviselői Pestre hivatnak meg. Az unió ügye a magyar országgyűlés, az e kérdésre nézve egyedül illetékes testület kebelébén fog eldöntetni. Erdély részvéte a magyar országgyűlésen egyik előfeltételé annak, hogy a közjogi kérdések az országgyűlésen tárgyaltathassanak. Hogy a királyi leirat az erdélyi néptörzsek nemzetiségi s vallásbeli jogaik föntartását, az unió keresztülvitelénél, előfeltételezi, csak helyeselhető. Magyarország, a sz. István koronájához tartozó minden néptörzsnek a lehető legnagyobb autonómiát s teljes jogbiztonságot akarja meg adni. A mely napon az erdélyi országgyűlés feliratára leérkezett királyi leiratot Kolozsvárit felolvassák a magyar országgyűléssel is fog egy arra vonatkozó királyi izenet közöltetni. Bgyedárüsi hajlamok. A szomszéd osztrák sajtó egy, s nem épen legszabadelvűbb részében még mind gunynyal kísérik a jelen kormány intézkedéseit, melyek lemondva az egyes kiváltságosaknak nyújtott*.védelemről, mindinkább az egyéni s testületi szabadság korlátlanabb kifejlését akarják lehetővé tenni. A különféle alakban jelentkező monopóliumok még mai napság is sok védőre találnak, s szomszédaink közt ma is vannak, kik — mint régen széltiben hitték — úgy vélekednek, hogy valamely kereskedelmi ágat virágzóvá tehetni az által, ha egyeseknek kizáró jogot adnak üzésére, mi az egyed áruság eszméjét állapitá meg. Úgyde ily egyedáruság a fogyasztók veszteségével gazdagítja meg a kiváltságosokat, megbénítja a vállalkozó szellemet és visszatart sokakat oly tízlet folytatásától, mely általok nagyobb kiterjedésben s a közösre nagyobb haszonnal volna kezelhető. A termelőket megszorítja termékök elkelésében; legnyomasztóbb pedig akkor, ha maga a kormány veszi kezébe az oly ipar- vagy kereskedelmi üzletet, melyet minden rendelkezésére levő nagy előnyökkel csupán a kincstár meggazdagitására, és mindenkor a polgárok szabad mozgalma s keresete rovására tíz. Az egyedáruság átka a szabadabb iparos életnek s mig az államháztartás oly rövidlátó intézkedéseket tesz, hogy a közvetlen fiskális haszonnak feáldozza a nemzet vagyonosságában rejlő, sokkal biztosabb, tartósabb s egyre fokozható anyagi erőt, melyből az állam szükségletei fedezésére, mint kiapadhatlan forrásból meríthet : mindaddig nincs kilátás javulásra s mindaddig értelme, de lehetősége sincs oly szabad mozgásnak, mely a forgalmat meg nem akasztva, a nemzetnek is előnyös, az államoak is hasznos j mert a mig egyedáruság tárgya lesz akár a föld egyik terménye, akár az ipar valamelyik ága, mindaddig kivételeket kell szabni az egyes czikkek kivitele és behozatalára nézve, mindaddig el nem törülhető a költséges és a közönség sanyargatására szolgáló roppant ellenőrködési rendszer. Régen elismert, dönthetlen elv. hogy kormányok részéről nem okszerű és bölcs eljárás, ha saját fizetett személyzetökkel földmivelést, ipart vagy kereskedést tíznek. Ezen, kizárólag polgári teendőket csakis a polgári rendre kell bízni s a legjobb, a mit kormány e tekintetben tehet az, ha az akadályokat elhárítja, a közlekedést előmozdítja, az iparosok között a szabad versenynek tért enged, nem pedig saját beavatkozása s tevőleges munkálkodása által a verseny üdvös eredményeit kizárja s lehetetlenné teszi. Ha régebben, ugyanez elvből kiindulva, mégis felismertek néhány iparágat, mely felvirágzása esetén az országnak nagy előnyére vagy dicsőségére szolgált volna, s ezekre nézve az állam kezdeményezését sürgették, gyárak felállításában stb., —ma már ily engedményeket sem tehet többé a tudomány s legfelebb arra kivánja szoríttatni az állam, befolyását, hogy az iparos miveltség növelésére, ismeretek gyarapítására s terjesztésére az iskolaügy előmozdításával, reál- és kereskedelmi iskolák felállításával, mtíködjék közre. E körön túl aligha terjed az állam feladata, csak e téren mtíködjék buzgón, s a tágabb ismeretek folytán fölserkent egyéni vállalkozó, a szakértő iparos és mivelt kereskedő jobban pótolja a helyet, semhogy a kormány visszavonulása hézagot láttatna. Különben, bármint okoskodunk az egyedáruság elméletéről, annyi tagadhatatlan, hogy az egész rendszer már a mult homályába vesz vala, ha egyes kormányok erőszakosan fön nem tartják a jelen korig. De bármint erőlködjenek viszont a kormányok , hatalmuk nem terjed annyira, hogy az elavult rendszert a jövőbe is átvigyék, mely közel jövőnek egyedül gondolható kereskedelmi és politikai rendszere a szabadság; az egyesek és nemzetek iparűzése s közlekedése csakis a forgalmi szabadság alakjában képzelhető. Nem először mondjuk itt, sőt jobban is elmondták már előttünk, hogy a politikai szabadsággal együtt a kereskedelmi szabadság is érvényre akar jutni. Valósulva ugyan még vajmi kevés helyen van e törekvés , de mint törekvés szerte föltalálható Európán kívül a többi világrészben is. A jelen korban majd mindenütt eltűntek a középkor kell magyarázni az avatlannak, mint az idegent, s ez utóbbinak azon felül az az előnye, hogy nem sérti a nyelvet, sem a hallgató érzékét és ízlését. Ha ezen akadályok nem állnák utunkat , azt kellene hinnünk, hogy nálunk a tudományos tárgy hamar megtalálná az érdekgerjesztö és ligyelemre kényszerítő formát, hogy nálunk a népszerű tárgyalás gyorsan virágzásnak indiúhatna. Mert hiszen tudjuk, mily könnyen foly nálunk a beszéd, mily nagy bővében vagyunk mi a minden rendű szónoklatoknak, felköszöntéseknek. Elég alkalmunk nyílik gyönyörködni benne, mily lelkesen , mily ékesen lehet előadni a semmit —• hátha még igazán van valami mondani való, mily elragadón, mily meggyőző erővel mondható az el, ily képesség mellett. Azonfelül már maga a nyelv is sok előnynyel kínálkozik: nemcsak a különböző tájaknak, hanem, a mi még lényegesebb, a különböző osztályoknak beszédmódja, szólásformája csak kevéssé tér el egymástól. Nálunk általán véve a müveit osztály nyersebben, a köznép pedig választékosabban beszél, mint másutt, ugy hogy beszéd dolgában egyes osztályaink közé erős válaszfalak nem igen emelkednek. Az irodalmi nyelv is, ha helyes útón jár, nem válik el erőszakosan a köznépi nyelvtől, csak megnemesíti formáit, mozgékonysággal ruházza fel a tagokat, szabatossággal a mozdulatokat. Ez irányban tehát elég okunk van bízni, hogy a tudomány népszerűsítése nálunk jó földet talál, melyben erős gyökereket verhet. Természetesen megkívántatik még hozzá egyrészt a közönség fogékonysága, másrészt a tudomány képviselőinek komoly iparkodása, hogy az érdekeltséget ne csak felköltsék, hanem mindinkább fokozzák. Ha a hegy tetejére akarnak fölvezetni, ne válaszszák a legrövidebb , de meredek utat, mely edzett tagoknak való, hanem válaszszanak kies, árnyas ösvényeket, jobbra-balra pihenőkkel, mutassanak útközben mind szebb meg szebb kilátásokat, fokozatosan táguló láthatárokat —• akkor majd a bérez derekán, fölizgatva, de el nem lankadva; inkább föl a tetőre kívánkozunk, mint vissza felé. Legyenek szigorú, de kedves kalauzok; gondolkozzanak a mi módunk, szóljanak ami szájunk íze szerint, és ugy tanítsanak, hogy minél kevésbbé vegyük észre, különben megresteljük. A tervezett előadások jó gyakorlatul fognak szolgálni mind a két félnek, s rövid idő múlva üdítő hatását mind a két fél meg fogja érezni. Amott lassan-lassan fölenged a merevség, s az értelem tüzével megtanulnak nemcsak világítani, de melegíteni is , emitt fegyelemhez szokik a gondolat, s megtanulnak fölhevülni oly dolgokon is, melyek nincsenek a köznapi élet keretébe foglalva. A szabad közlekedés, mint a levegő fuvalma, elhajtja a dohos szagot és felkavarja az álló vizeket. Mind a kettő nagyon egészségünkre fog válni. De íme, kétfelé is prédikálok, tudósoknak és nem-tudósoknak, a helyett, hogy megmagyaráznám, voltaképen mi köze mindehhez a böjti prédikáczióknaki Ennek két kapcsolata van. Az egyik nagyon egyszerű s könnyen felfogható: a szóban forgó előadásokat a böjtben fogják tartani, egymásután hat szombaton, az esti órákban. A másik kapcsolat valamivel bonyolodottabb. A böjti prédikáczióknak, ugy tudom, az a feladata, hogy gyarló voltunkra emlékeztetve, alázatossághoz szoktassanak, de egyúttal megszilárdítsák a lélek hatalmát a test fölött, meggyőzzenek a felöl, hógy a szellem uralkodik az anyagon, s hogy az erkölcsi lényt lehetőleg felszabadítsák a külvilág nyűge alól. No már az én felfogásom szerint ama természettudományi előadásoknak, ha sikeresen oldják meg feladatukat, más uton és más eszközökkel, de utoljára mégis ugyanazon végeredményhez kell vezérelniök. Amott a vallás gyújtja meg szövétnekét, emitt a tudomány ; amott az érzéshez fordulnak, mely aztán gondolkodásba ejt, emitt a gondolathoz, mely aztán érzelmeket költ — de ép elméjű, romlatlan lelkű embernél a véghatás ugyanaz. A mi ösmeretlen, az rémít, az ránk nehezedik, az uralkodik fölöttünk ; a mit mégismertünk, az már többé-kevésbbé hatalmunkban 3*