Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

177 nak. Miniszter volt s mint ilyen, szabadelviiségéröl ismeretes. 1864. május 2-án visszalépett minden államhivatalból, s mint ilyennek kitünö -szerepe volt Kuza megbuktatásában. Ma az ideiglenes kormány el­nöke s ezt kitünö erélylyel folytatja. Gyika János — Juonu Gyika — vulgo Janku kokosát azaz púpos János; mivelt egyéniség, született) 1817-ben. Goleszkunak tanuló­társa volt a bukuresti sz. Száva tanodában s később Párisban a mű­egyetemben, hol három évig tanult. Innen hazatérvén, a későbbi évek­ben megyei szolgálatokat viselt nagybátyja védelme alatt. A Kampi­nianu által szervezett szabadelvűek táborában egyike lön a legkitű­nőbbeknek. 1843-ban Jászvásárra ment és tanár lett az ottani egye­temben s egyszersmind jeles dolgozótársa volt az Alexandri és Kogal­nicsánó által megindított Progressul czimü szépirodalmi lapnak, melyet Kuza herczeg, politikai iránya miatt később betiltatott. Jászvásárról Bukurestbe jővén, a forradalmi párthoz csatlako­zott s fontos szerepet viselt ennek szervezésében. Bibesko herczeg le­mondása után 1848-ban Konstantinápolyba küldetett s ott is maradt több éven át Számósi herczeg név alatt. Kuza alatt két izben volt mi­niszterelnök, egyszer Bukurestben, máskor Jászvásáron. Nem régen irta „Gazdászati beszélgetések" czimü jeles röpiratát, mintán Ő is visz­szavonult Kuzától, kinek eltakarítatását és a vér nélkül keresztül vitt forradalmat egyenesen neki tulajdonítja a közvélemény. Ma mint mi­niszterelnök szerepel és a tegnapi Ronianulban megjelent azon kör­irata, melyet a külföldi román ügynökökhöz intézett, kitűnő talentu­máról teszen bizonyságot. Kogalnicsánó Mihály — Mihailu Gogalnicianu — mol­dovai történész és publicista, született 1806-ban, Iturio herczeg alatt 1822—28-ig a történelem tanára Jászvásáron, 1838-ban elhagyván ha­záját, körutazást tett Német- és Francziaországban, adatokat gyűjtvén hazája történelme megírásához. Előbb a Dacia literariat, azután az Archiva román a-t s később Gyika Jánossal és Alexandrieval a Progressult szerkeszté, e szabadelvű lap legtöbbet hatott arra, hogy Sturza herczeg a czigányokat 1843-ban felszabadította. Kogalni­csánó szorgalmas dolgozótársa volt még ezen lapoknak is: Árpa, Al­binaés Románia literara, mely utóbbit Alexandrie Vazul ala­pított volt. Mint szerkesztő utoljára a Steava Duneriit Dunacsil­lagát alapította, melyben az Uniót a legmelegebben pártolta. E lap be­tiltatván Jászvásáron, később Brüszszelben jelent meg franczia nyelven. 1857-ben a moldvai adhoc Divánba követnek lön megválasztva­Kuza alatt az ő befolyása mindinkább növekedvén, végre 1860-ban miniszterelnök lett. Románia történelmén kivül — Istoria Romanici 1837 Berlin 8°, franczia nyelven — sok érdekes történelmi adatokat adott ki azon ere­deti okiratok után, melyeket a zárdákban fedezett fel. Irt a czigányok eredetéről és nyelvéről is egy értekezést. Az ipar meghonosítására is befolyt, egy posztógyárt állítván Nyámcz városában. Az Unió után Bu­kurestbe jött s mint követ, mindig a baloldalon állott, később miniszter­elnök lett s ö alatta hajtotta végre Kuza 1864. május 2. s 4-én azt az államcsínyt, mely neki ez évben trónjába került. Teli Keresztély — Christian Teli — román forradalmi tá­bornok, született 1808. Erdélyben, Brassóban. Előbb a darabantoknál százados, azután 1830-ban a rendes hadseregnél ugyanaz. 1848-ban Teli őrnagy volt s a forradalmárok által megnyeretve, zászlóalját ezek rendelkezésére bocsátotta, aláírván Heliád és Goleszkoval 1848. jun. 9/21-én a forradalmárok kiáltványát az Izlár mezején Bukurest mellett. Az ideiglenes kormány őt tábornoknak nevezte ki. Az oroszok bejövetele után Szmyrnába vonult s a Portától tábornoki rangjában és fizetésében megerősíttetett. 1857-ben haza jőfa s az ad hoc Divánban kö­vet és irodafőnök lön. Ezután is több izben volt követ s egyszer kul­tuszminiszter is. Ma is a szabadelvűek pártjához tartozik. KOOS FERENCZ. Bécsi levelek. xv. Bécs, april 7. Fehér karácsony, zöld húsvét; ezt tartja a közhit és megfordítva, ha karácsonykor szép az idő, húsvét körül zord napok járnak. De honnan van az ? — kérdi fájdalmas han­gon a bécsi ember — hogy nekünk mindig és mindig csak zord időnk van ? Karácsonykor is, húsvétkor is és pünkösd­kor szintén! Honnan van az, hogy itt nincs három derült, szélcsendes nap egymásután és hogy hideg is van, eső is esik, szél is fú! Iparunk hátra maradt, kereskedésünk pang, pénzviszonyaink szétziláltak, a belpolitika terén igy sem amúgy sem tudunk boldogulni, most pedig még háború is legyen?! Ezen „lamentatiók^-at lehetett hallani nemcsak a nagyhét alatt, hanem a kellemetlen időjárás által elrontott resznye, a másik pedig oly későn, mint az őszi gyümölcs. Az óvatosság tehát nemcsak a felvételnél szükséges, hanem az elbocsátás körül is. Egyébiránt hogy a hívatlanokon oly nagyon kapnánk, s hogy az ilyenek közt professorkodni valami kellemes élet volna: azt ugy gon­dolom senki sem hiszi. A tanfolyam hosszasága, vagy rövidsége, a pénzalap kérdésével van kapcsolatban. De bármily hosszú legyen a tanfolyam: az előkészü­let, melylyel a növendék onnan kilép: elég soha sem lesz. A jó színész holtig tanul. Kérdezzétek csak a Talmákat, Seydelmannokat és Clairo­nokat, hogy csak egyetlen lelki mozzanatnak hányszoros gyakorlatra van szüksége, hogy tiszta és szép kifejezéssel léphessen a nyilvá­nosság elé. Hogy legszükségesebb tantárgyaink közöl egyetlen egy sem hiányzik, s hogy ezek beosztásában a legészszerübb rendet és legter­mészetesebb fokozatosságot tartottuk szem előtt, kitetszik azon tanter­vünkből, melyet egy év előtt a lapokban is közöltünk, s melyet én itt ezennel ismétlek: „Drámai szak I. osztály. Magyar nyelv és verstan. Költészettan. Az aesthetika és lélektan általános része. Tanítja Gyulai P. — A kiej­tés szabályozása, fölolvasás, beszéd- és hanggyakorlatok; a szavalat, arcz- és tagjáték elemei, melyekhez anyagul az első félévben müpróza és költemények használtatnak, később szerepek. Tanítja Egressy Gábor és Szigeti J. Amaz főtekintettel a tragoediára, ez a vígjátékra. II. osztály. A drámai költészet elmélete. A magyar történelemből a kü­lönböző korszakok jellemzése s a jelesebb magyar színmüveknek ala­pul szolgáló történelmi események magyarázata. Tanítja Gyulai P. — A színművészet elmélete és gyakorlata együtt. Tanítják Egressy G. és Szigeti J. ül. osztály. A legkitűnőbb drámaírók főbb munkáinak ma­gyarázata, kapcsolatban a hazai és külíöldi drámai irodalom történeté­vel. A világtörténelemből a főbb korszakok jellemzése, s a legkitűnőbb szinmüvéknek alapul szolgáló történelmi események magyarázata. Ta­nítja Gyulai P. —» Színmüvek előadásának begyakorlása. Tanítják Egressy G. és Szigeti J., az főtekintettel a tragoediára, ez a vígjátékra. Ezzel kapcsolatban: Jelmeztan. és egyéni áleza. Tanítja Egressy G. A hazai és külföldi színészet története. Tanítja Szigeti J." Következik az operai szak. E tervet a „Koszorú" 1865-ki 2-ik száma a többek közt ily ész­revételekkel kisérte: „A szinészeti tanodáról már is sok balfelfogást tapasztalhatni. Sokan azt hiszik, hogy a szinészeti tanoda kész művé­szeket küldhet a színpadra. Vajon kinek jutott eszébe valaha, azt kö­vetelni nem egy lyceumtól, hanem egyetemtől is, kogy kész tudósokat adjon a világnak? Hol az a gazdasági iskola, mely kész gazdákkal árasztja el az országot ? A szinészeti tanoda három éves tanfolyama csak alap, csak előkészület, melyet még hosszas tanulmánynak kell kö­vetni. A szinészeti tanoda eléri czélját, ha a növendék fejlődésének jó irányt ad, ha tájékozza művészete elméletében és gyakorlatában; ha megtanítja, mit és hogyan tanuljon; ha megismerteti művészete fensé­gével és nehézségeivel, s átalában tehetségének önerején való fejlődé­sét könnyitni vagy hathatósan előmozdítni törekszik. S még akkor is csak fél sikert vivhat ki, ha növendékei közt nincsenek kitűnő tehet­ségek, mert az iskola csak fejtheti és képezheti a tehetséget, de nem teremtheti." A mi eljárásunk ezen terv, és a fentebb előadott elvek nyomán történik. A közönség mindezekről kedvezöleg ítélt; mert hogy a nö­vendékek nagy része többet tudott, mint a mennyit tőle a legelső év­ben jogosan kívánni lehet: azt a vizsgálatok minden elfogulatlan hall­gatója elismeri. Igen, mert elég méltányos nem feledni, hogy egy ily in­tézet előállításához a pénzalap maga nem elég, sem a szállás, sem a bútorok; hogy a testbe lélek is kell. A tantárgyak hosszú sora ott volt a papiroson, de ki adott a tanárok kezébe csak egyetlen tankönyvet ? oly tankönyvet, mely egy művészeti iskola sajátszerű feladataihoz lett legyen alkalmazva ? Senki. A tanórák betoppantak, és folytak egy­másután ; tanítani kellett, és ugyanakkor teremteni elő s foglalni rend­szerbe a tudományt. Az idő repül, s im egy rövid év után egy ifjú nemzedék játszik a nemzeti színpadon, a meglepett hallgatóság tapsai között. Hogy épen egy színész, a nemzeti színháznak egy igen érde­mes tagja volt az, a ki e vizsgálatokból nem bírt egyéb tanulságot ki­vonni, mint a tanodái eljárás, rendszer és beosztás roszaságát, és azt, hogy a növendékek előadása nem volt egyéb, mint ügyesen betanított bábjáték, és szemkápráztató majmolás: azt igen sajnálom, s még in­kább azon kellemetlen kényszerűséget, hogy állításainak alaptalansá­gát és méltatlanságát nekem, társának, kellett kimutatnom. EGRESSY GÁBOR.

Next

/
Thumbnails
Contents