Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám

I 18 szükségnek tartják; — de, miután az angol igazolási rendszernek fő tulajdona abban áll, hogy ott az igazolást nem politikai, hanem jogi kérdésnek tekintik, mely olyanok által döntetik el, kik birói hivatásukban a közvéleménynek őrködő szeme alatt állnak: tagadhatatlan, miként csak képviselő-házunktól függ, hogy a verificatio kérdéseiben követendő eljárása által a választásokra s általok egész alkotmányos életünkre ugyanazon befolyást gyakorolja már most is, melyet az angol eljárás eredményezett. Képviselőházunk feladata nehezebb; Anglia tapasztalása megmutatta, hogy közönséges körülmények között az egész képviselő háztól oly pártatlan igazság, minőt a birói eljárás kiván, alig remélhető. — A melegségnek magasabb foka, mely nagyobb tanácskozó testületekben mindig létezik s az, hogy a felelőség érzete azok számával, kik valamely határozatban részt vesznek, kisebbé válik: jelen rendszerünk ellen szól, s törvényhozásunk, ha majd e kérdésről a jövőre határoz, talán az angolhoz hasonló rendszert fog elfogadni. De mindamellett talán nem csalódunk, ha képviselőházunkról felteszszük, hogy a jelen körülmények között igazolási rendszerünk hiányait eljárása által jóvá fogjatenni; épen mert nem közönséges körülmények között élünk, s mert, midőn választási rendszerünk hiányait ismerve, az iránt, vajon azokat a jelen törvényhozás alatt kijavíthatjuk-e, teljes biztosságunk nem lehet: az egyes képviselő bizonyosan mélyen érezi kötelességét: hogy azon visszaélések megszüntetésére, melyekre választási törvényünk alkalmat adott, legalább annyit tegyen, a mennyi jelen körülményeink között lehetséges , s igy alkotmányunkat azon veszélyektől megoltalmazza, melyek, ha a választásoknál több helyen tapasztalt visszaéléseknek a jövőre eleje nem vétetik, azt a jövőben fenyegetik. A horvát Ügyekről legközelebbi számunkban közölt tudósításunk a szokott megtámadtatásra szolgált alkalmul — nem az erre illetékes horvát, hanem — az „Ostd. Post" és ,,Zukunft"-féle bécsi lapokban. Nevezetesen az „Ostd. P" azt mondja, „b. Eötvös kivánja, hogy a horvát követek a magyar országgyűlésen magyarul szóljanak, s e tekintetben a törvényre s a magyarok jogaira hivatkozik." Talán fölösleges újra elmondanunk, hogy b. Eötvös József semmit sem követelt, hanem egyik munkatársunk ismertette a „Pozor" egyik ujabbi czikkét, s erre vonatkozólag a szerkesztő sem a törvényre, sem a magyarok jogaira nem hivatkozott, hanam hivatkozott egyszerűen a Gl-diki feliratra, mely constatálja, hogy a horvátok beleegj ezésével hozatott a nyelvkérdést szabályzó törvény. Miután e helytelen idézés által elhomályosított észrevételeinket helyreigazítottuk, áttérünk á horvát politikai élet ujabb mozzanataira, melyek különben, a zágrábi országgyűlés szünetelése folytán, gyérebbek. A „Domobran" és „Pozor" közti polémia egyre tart. Az antifusionisták lapja Horvátországnak a pesti közországgyüléson való képviseltetéséröl semmit sem akar tudni, de azért mégis megnyugszik a közös koronázásban. Ugy látszik, hogy a koronázás lényegéről és közjogi értékéről téves nézetei vannak. Mert — a mint ezt a „Pozor" is igen helyesen megjegyzi — nem merő szertartásról van itt szó, melynek folyamát egy horvátországi küldöttség a karzatról is megnézhetné, hanem értenünk kell ez alatt a hitlevél megállapítását, és az erre vonatkozó parlamenti tárgyalásokat is. Már pedig ezekre be nem folyhatna Horvátország, a koronázási köz-országgyülésen való képviseltetése nélkül. A mi pedig Magyar- és Horvátországnak a közös koronázásnál szorosabb kapcsolatát illeti, a „Dornobran" szeptember 20-ka után is kételkedni látszik abban, hogy ez uniónak észszerű tárgya legyen. Horvátország ügyei, az ő észjárása szerint, vagy Ausztria minden népeivel közös, tehát velők közösen tárgyalandó ügyek, vagy Horvátország beléletére vonatkozók, melyek tehát önkormányzata körébe esnek. Nem igen tud meggyőződni arról, hogy a „közös ügyek" meghatározása még vita tárgya ; — hogy a közöseknek elismert ügyek Magyarországgal közös tárgyalását, magának Horvátországnak érdeke is megkívánja ; — hogy az Ausztriával közös ügyeken kivül is vannak e két nemzetnek egybevágó és ez okból lcgczélszerübben egymással közösen tárgyalandó érdekek, milyenek p. o. a nemzetgazdaságiak; — hogy végre Horvátországnak bei-önkormányzata is csak a Magyarországgal való organikus kapcsolatban talál biztos garantiát. — A horvát országgyűlés felirata a bizottmányi tárgyaláson máiátesett, és jelenleg a szószerinti szerkesztés stádiumában van. E tárgyalásokra nézve az „I. T.-"ja diakovári levelezője olyan részleteket közöl, melyek belső ellenmondásuknál fogva egész terjedelmükben meg nem állhatnak. Ugyanis a fusiopárt kétfelé oszlását hirdetvén, azt állítja a diakovári levelező, hogy e párt „magyar" része Racski kanonok urat a felirat szerkesztéséből ki akarta volna zárni. Miután pedig az országgyűlésen egynek kivételével általános szavazattal választatott Racski ur a felirati bizottmány elnökévé: a parlamenti illem szabályait szem előtt tartva, fel kell tennünk, hogy ez elpártolt töredék egyetlen egy emberből és pedig épen Racski úrból áll. — Megengedjük, hogy a fusiópárt kebelében egyes kérdésekre nézve véleménykülönbség létezik, de ez eltérések alig terjedhetnek túl a rég in egállá pít ott fusióprogramm keretén. Az erdélyi íigy csak annyiban változott, hogy az országgyűlési k, biztos által 4-dikére összehívott országos ülés, több országgyűlési tag kimaradása s a görög ünnepek miatt jan. 10-dikére halasztatott el. Az elnapolás előtt valószínűleg ez lesz az utolsó ülés. A gubernium előkészületeket tesz a pesti országgyűlésre történendő követválasztások iránt. A leirat tartalmáról, az eddigi közlemények után, annyit mondhatunk, hogy a tárgyalások csakugyan tényleges eredményt vívtak ki. Erdély képviselői, az erdélyi s magyarországi 1848-diki választási törvények értelmében, a pesti országgyűlésre meghivatnak, hogy ott az unió ügyét véglegesen, még pedig az erdélyi nemzetiségek érdekeinek TÁRCZA. Böjti prédikácziók. Farsangra virradunk s böjti prédikácziókkal állnak elö — mily idétlenség! Szószéket tolni előtérbe, mikor a zenekartól várjuk a hangot: leültetni, mikor a hullámzó mozgalom már-már megkapja tagjainkat ; csöndre inteni, midőn a csábító zajongás már megcsapta fülünket ; hamut tartani fejünk fölé, midőn hajporról s illatos kenőcsökről gondoskodunk: bünbánásra emlékeztetni, mikor még csak javában készülődünk, hogy legyen mit megbánni — ez csakugyan esztelen vállalat. E vádak ellenében föl lehetne ugyan vetni, hogy a jó szó tán foganatosabb a mámor előtt, mint a mámor után, midőn kiki úgyis magától neki keseredik s eszére tér, de nem úszom az ár ellen, inkább sietve kinyilatkoztatom, hogy a szóban forgó prédikácziók koránseni oly szigorú jellemünek, s elmondom, miben áll a dolog. A természettudományi társulat legujabbi közgyűlésében azt az üdvös határozatot hozta, hogy a természettudományok köréből kísérletekkel egyb lépcsőit népszerű előadásokat fog rendezni. A leszállított postabélyegtöl kezdve, mely a levelezést népszerűsíteni akarja, fel az országos és tudományos emberig, mind népszerű óhajt lenni. A mi szép hasznos, a mi jó és igaz, nem éri be saját érdemével nem zárkózik .uszkén önmagába be, hanem arra törekszik, hogy minél többen ismerjék el felsőségét. Bár e hirdetésekbe sok vásári hang vegyül, bár fenhéjázó czégérek alatt sok silány portékát árulnak, e törekvés egészben véve mégis haladásnak a jele, és azon meggyőződés kifolyása, hogy a megosztott kincs az osztatlan, kizárólagos kincsnél értékesebb. Napról napra gyérül a tudósok száma, kik lábuk nyomára sem méltatva a sáros földet falábra kelnek s úgy néznek le alant a tömegre, mely ho bámész hol gyanús|szenimel kíséri nagy esetlen lépteiket, ha ugyan észreveszi. Örömmel látjuk, hogy mind többen leszállnak, közénk vegyülnek, és ezerfelé szolgáltatják, a mihez közvetlen csak kevesen férhetnek. Nyugaton inár több ideje munkálkodik e szellem, s ennek köszönhető, hogy ott a népszerű tudományos előadások már szerte felkaptak csaknem minden városban, mely a műveltség középpontjául akar szolgálni. Minket is megérintett fuvallata — ne csodáljuk, hogy nem jóval korábban. Ha egyebet sem hozhatnánk fel okul, megmagyarázná az, hogy tudományos életünk még zsenge korát éli, s a hazai földön csak legkisebb részben találhatja táplálékát; az éltető anyag java részét a külföldön kell összekeresnie.Márpedig a tudomány népszerűsítéséhez, mint a szó maga is kifejezi, kettő kívántatik meg: tudomány, meg népszerűsítés. A magyar tudós, kinek tanulmánj'ai közben folyvást idegen nyelv, idegen műveltség termékeivel kell foglalkozni, azon kényes helyzetben van, hogy tudományát oly sajátságok rovására gyarapítja, melyek nélkül népszerűsíteni nem lehet. A gondolat önkénytelen idegenszerű alakba öltözködik, a kifejezés elveszti magyaros izét, s ha az ily beszédet halljuk, némi erőlködéssel tán meg is értjük, de nem érezzük, rokonszenvvel nem kisérjük. A szó magyar, de a színezet nem az; idegen szabású ruha gácsi posztóból. De magyar-e a szó ? itt a másik bökkenő. A tudománynak sok elnevezésre, műszóra van szüksége, s ezek nagy számmal, de sok esetben kevés szerencsével el is készültek. Az esetlenül gyártott szavak pedig a megkedveltető, könnyen felfogható előadást szerfölöttmegakasztják. Mintha szép kertben sétálnánk, ahol dús virágzó növények között faragott karók pótolják egy-egy virág vagy fa helyét. A dísztelen karó ki nem hajt, de hogy mégis ágas legyen mint a fa, botok vannak bele szurkálva — mind hazai termés. Ha már egyáltalában nem akad hazai törzs, melyet kellőleg ki lehet képezni, vagy a melybe az idegen hajtást be lehet oltani, mi nagy baj kerekednék belőle, ha az idegen szót befogadnék ? Hiszen helytelenül faragott műszót csakúgy m eg