Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

164 fensöbb tudományos érdekeknek meg nem felélő alkalmaztatását, s családi nyomoruknak a főváros drágaságával küzdelmét, melyben nem lenne csoda, ha a legjelesebb képességek is a folytonosan ringatott re-, mények miatt elcsüggednének. Ez kényszeríti egyenesen a csupán tudományok iránti szeretetből ide szegődött, saját vagyonnal nem biró j tanárok legnagyobb részét — társadalmi állásuk s rangjuk megmentése végett — az intézetbeni túlterheltségen kivül, még más némi jövedelmet is nyújtó magántanításhoz is folyamodni; mennyire viszás végkövetkezménynyel függ ez egybe, mindenki könnyen felfoghatja! Másrészt pedig e tények bebizonyítják az intézet taneszközeinek elégtelenségét s annyira kisszerüségét, hogy e tekintetben a magyar birodalom, vagy szorítsuk még kisebb tére a 3896 • mértföldnyi s 9 millió 870,436 polgárral biró legszorosabb értelembeni Magyarország, egyetlen műegyetemével, több város által felállított felreáliskolák is bátran vetélkedhetnek. Ehez járul még ama sajnos körülmény, miszerint a bécsi, prágai s grátzi műegyetem saját tágas épülettel birván, és e két utóbbinál szükségelt ujabb építkezés nagyszerűen mielőbb foganatosítatván, a budai műegyetem által a tanerők s eszközöknek megfelelő s felmutatható szerény eredmény is a kibérelt egyetemi nyomda épületének elégtelensége, czélszerütlen berendezése miatt, úgyszólván egészen eltörpül. Ugyanis tekintsük: akár a magyar tanítási nyelv behozatala óta évenkint átlag 250-en felül jelentkező műegyetemi hallgatók részére kijelelt 5 kis előadási termet, melyek közül a nyomda udvarára néző vegytani s építészettani terembeni előadások, a működő gőznyomda zúgása által igen gyakran megháboríttatnak; akár a 3 rajztermet, melyeknek szűk volta, sötétsége, ez ifjaknak alapos, a tanár által eltűrendő kifogásokra mindig kész alkalmul szolgálnak és ez által a fegyelem fentartása, a rajzbani előmenetel nagyobbrészt lehetlenítetik • akár a földszint egy zugába szorított kis mintázó szobát, hol felhős időben a két ablakhoz közel lehető négy tanuló is inkább tapogatózik, mint dolgozhatik; akár az előadási termektől messze fekvő s használatukat nehezítő 8 gyűjtemény tárt (névszerint a phisikai, gyakorlati mértani, technológiai, mechanikai, chemikai, mezőgazdasági, építészeti s természetrajzi tárt) melyek a csekély dotatio folytán is megszaporodott tárgyakat, példányokat sem képesek már befogadni; végre tekintsük^ akár hogy igy az egész épület alkatrészeit elmondjam, a 2 szobából álló igazgatósági irodát, az egy szobát elfoglaló könyvtárt s házmesteri lakást 3 pinczével, mindezek fájdalommal igazolják, miszerint a véletlen sors egyetlen műegyetemünkre nézve- mindent összehalmozott, a mi csak azt, általunk fent kifejtett közgazdasági hivatásában, feladatának hü teljesítésében megakadályozhatja. E szánandó helyzetet még súlyosbítja a fentnevezett műegyetemeknek újjászervezése által a többi műegyetemek közt támadt egyenlőtlenség, különösen pedig azok joga, hogy a mérnökség, építészet, gépészet stb. szaktudományokból meghatározott szigorlatokat kiállottaknak, mindennemű politikai jogok élvezetében részesítő oklevelet (diplomát) adhatnak ki, mely jogosítvány szerint nagy mértékben növeMár aztán hogy a beszédet minden megszokott hibától és tájiság- | tói meg lehet-e tisztítani e g y év alatt, sőt hogy az illetőt lehet-e csak öntudatára is hozni az eféle hibának : arra feleljen magának Sz. K. s azok, a kik például csak a magyar közép é hangot sem bírják elsajátítani s helyesen használni, tiz, husz év alatt sem. Ha tehát az első éves növendékek a vizsgalaton próza helyett is verset adtak elő : fazzal nem azt akarták megmutatni, mikép tudnak szavalni, vagy épen játszani, hanem hogy mikép tudnak bes z é 1 n i; az az : mennyire haladtak a tiszta kiejtés, szabályos accentuálás és hanglejtés tekintetében s látszanak-e érteni, s némilég érezni, a mit beszélnek, stb. Hogy pedig a versszavalás legnehezebb része volna ajszavalatnak : azt kereken tagadom. A drámai előadásnál én a szóló művészet körében sem nehezebbet, sem magasabb fokút, sem egyetemesebbet nem ismerek. A versszavalásnak egyetlen sajátsága sincs, a ini a drámai előadásban benn ne foglaltatnék, mint ennek egyik eleme. És igy a versszavalás, épen ugy benne van a drámai (élő) dictio művészetében, mint a rész az egészben. Megjegyzem egyébiránt, hogy én e szót „szavalás" soha sem szerettem, és csak is kénytelenségből használom, a mennyiben nincs más szavunk, mely helyesen ábrázolná azon tényt, a mit e szó ki akar fejezni. Mert e tényt én nem tartom oly mesterkélt, olv csinált, oly üres és ál valaminek, mint a mit ez a szó velem éreztet. Azonban ha már az epikai és lyrai költeményt' egyáltalában „szavalni" akarják: ám legyen isten hírével; de a drámai művészet teréről én e műszót csakugyan számüzendönek tartom; mert „la vraie diction dramátique consiste justement a ne pas declamer," — mondjá Deschanel, és igen helyesen. lendi a technikai pályára lépők számát: ugy tagadhatatlan, miszerint sokkal nagyobb mérvben fogja ez csökkenteni e jogosítványt nélkülöző, különben is korlátolt intézetünk hallgatóságát. E következmény nem szorítkozik j csupán az illető intézet virágzására, vagy hanyatlására, hanem közvetlen az ország technikai miveltségére is viszszahat; már pedig minden ép társadalmi erőkkel biró, észszerű szabadságát szerető nemzet, a mint általában szellemi miveltség, igy különösen a technikai miveltség tekintetében sem függhet idegenektől, sőt még ugyanazon birodalom szomszéd országaitól sem. Miért is ezen egyenlőtlenség megszüntetése, e jogosítványnyal a magyar műegyetemnek is felruházása a technikai miveltség meghonulásának egyik főfeltételét képezvén, közgazdasági érdekeinket felkaroló jelen kormány bölcsessége, sőt annak mielőbbi megadását biztosan annál is inkább elvárhatjuk, mivel — hiszszük az egész nemzet meggyőződésé szerint — Magyarországnak ez egyetlen műegyeteme, ha a bécsi s prágai müegyem előtt nem, de mindenesetre utána sem állhat. A belszervezet hiányait főbb vonásaiban megismertetvén, pillantsunk egy kevéssé a magyar birodalom egyetlen műegyetemének székhelyére, ős Budavárára, s igy a mi még a rajzból hiányzott, értekezésünk czéljához szükséges volt, némileg ki lesz egészítve. Tekintsük ime e helynek főrendeltetését (vár), vagy elszigeteltségét, vagy Pest központjától legkevesebb 3/& órányira eső távolságát, . vagy a gyakorlati tanításokhoz mulhatlan szükségelt ipartelepeknek, gyáraknak s tudományos gyűjteményeknek sajnos nélkülözését, vagy a szegény ifjaknak mellékkeresetére itt alkalom hiányát, vagy a nagy távolság miatt igen gyakran gyorsított hegymászással egybekötött egészségveszélyeztető tulajdonát, meg kell győződnünk, hogy az bármily tanintézetnek, de különösen egy műegyetemnek felvirágzására teljesen alkalmatlan talaj; miután felvirágozhatásának — a czélszerü szervezeten kivül — épen egyik főkelléké . az intézethez könnyű gyors s olcsó hozzáférhetés. Ez egyetlen magyar műegyetem szereltessék bár fel . Budán a kor igényeinek teljesen megfelelőíeg, jutalmaztassék bár meg a tanárszemélyzet társadalmi állásához s fáradságához képest illőn, emeltessék bár ott számára egy nagyszerű épület is, mégis csak azt kell megvallanunk, hogy a jelen viszonyok közt Budán ama sikert, melyet attól Magyarország technikai miveltsége fejlesztésére s megvalósítására nézve méltán megvárhatunk, — legtávolabbról sem leend képes felmutatni. Miért is csak ott fog ily műegyetem feladatának megfelelhetni, felvirágozni s gyümölcsözően működhetni, hol kifejlődött ipar s élénk forgalomnál fogva, a tanár tanítványait az adott elméleti oktatásról gyakorlatilag is meggyőzheti; hol tehát az építészetet tanuló, az ujabb rendszerben folytonosan emelkedő tanulságos építkezéseknek; a vegyészetet, gépészetet s gazdaságot hallgató a különféle vegy- s gépgyáraknak s közlekedési eszközöknek; a kereskedő osztályba járó pedig a legnagyobbszerü kereskedési üzleteknek gyors, erömegfeszítés nélküli megtekintése öntapasztalata által győződik meg az elmélet mikénti alkalmazásáról, mely körülmények magának a tudományos el Ha pedig valaki tőlem azt kérdi, hogy a kiejtés gyakorlata, s általában a beszéd szabályozása végett, a prózai müvek mellett miért használok én mindjárt az első évben verseket és szerepeket is ? annak ezt felelem: gazdálkodásból. Oszpontositom s egy czélra irányzóm a különbféle tudnivalókat. Mikor a növendék verseken gyakorolja beszélő műszereit, ugyanakkor egyúttal alkalma van a.vers sajátságaival is megismerkedni, mint hangos előadásának a versekre vonatkozó kellékeivel. Es miután remek prózai müvekben nem igen bővelkedünk: szeretném tudni, mért ne adhassak én a drámai növendék kezébe inkább szerepet mint más prózai müvet? De igenis, épen azt adok, hogy igy a képezésnek különböző ágazatait itt ismét öszpontositsam, s hogy tehetségeinek több oldalú fejlesztését szüntelen ugyanazon czélra irányozzam. Avagy a növendék mindjárt az első évben miért ne tudi hassa, hogy én öt nem pappá akarom nevelni, hanem szinészszé. Sz. azt is későbbre halasztandónak tartja, hogy a növendékek a darabokból kivonatokat készítsenek; akkorra, t. i. mikor már a drama- turgiából is tudnak valamit. Sz. nem tudja, hogy az első évesek valamit már a dramaturgiából is hallottak Gyulai úrtól is, tőlem is. De ha nem hallottak volna is: miért ne kezdhetnék meg azt épen az ily ki3 vonatok készítésével, gyakorlatilag ? Ha valaki szabályosan akar olvasni, nem természetes-e, hogy tárgyával előbb meg kell ismerkednie ? s Növendékemnek tehát számot kell adni az elbeszélés tartalmáról, a s vers alapeszméjéről, és a szerepnek, mint résznek, viszonyáról az egésza hez. íme a kivonat. Ez által hármas czélt értem el: tanítottam beszél- ni; lelki tehetségeit szinészeti irányban foglalkoztattam; s egyúttal megismertem azok fejleményi fokozatát. s ; EGRESSY GÁBOR. I • ff'JFt.-'^ ; ''V ' i:<.•».>•;.. ' * '"•'í^5*aM?* -V >>v ;...w <• J