Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

T65 méletnek is nagyobb buzgalommal hallgatására, alaposabb, mélyebb felfogására is mulhatlan visszahatnak ; hol az országos múzeum, egyéb tudom, társulatok, tanintézetek, könyvtárak közelsége által, nem csupán a tanulóknak nyilik alkalom kiterjedtebb ismereteket könnyen s biztosan elsajátítani, hanem még az általános miveltség terjesztésére hivatást érző tanároknak is rendkivül megkönnyíti, a különféle tudományos vagy országos érdekű egyletekben tevékenyen közreműködhetni ; tehát ott, hol mindezek folytán Franklin helyesen kifejezett mondata: „az idő azon anyag, melyből az ember élete alkottatott", gyakorlatilag is érvényesíthető; mert valóban, minél több időt kiméi meg az ember, annál nagyobb, hatalmat nyer, annál nagyobb tehetsége lesz önmagát mással is elfoglalni, s igy az emberiségnek is többet használván, tovább is élni. E kedvező viszonyokat egyesítő hely jelenleg Magyarországban nem más, mint Pest, tehát ugyanazon város, hová Magyarország egyetlen műegyetemét gróf Széchenyi István is elhelyezni kívánta. Műegyetemünknek a budai várba helyezése az oka legföképen, hogy annak általában kevés, de különösen a fensobb szakképzést nyújtó kereskedelmi osztályának, évenkint alig van több 2—3 hallgatója, holott ez utóbbit Pesten a kereskedelmi testület, kereskedelmi akadémia név alatt dicséretes elismerést érdemlő nagy áldozattal (1860/61. év 21,000 fttal) tartja fenn. Innen van, hogy Bécsben 1857-ki adatok szerint 1228 hallgató közül 350, tehát majdnem y3 része magyar birodalombeli volt. A természetszerű érdekekkel ellenkező helyzetéből magyarázható az is, hogy daczára a várba feljárással egybekötött nagy fáradságnak s idő vesztegetésnek, mégis az 1864/65-iki iskolai évben volt 269 műegyetemi hallgató közül, csak 25—30 lakott a várban, 127-en lent Buda többi városrészeiben, 117-en pedig Pesten szállásoltak, s igy végleg 25 hallgató miatt 244 volt kénytelen e hegyet napjában kétszer is megmászni, és a pestiek mindegyike, különben önképzésükre fordítható évenkint 17 ft hidvámmal adózni. E viszás arány Budán létezett mindig, s ugy látszik, uralkodni fog még ezentúl is, miután a tanárok közül is csak 7-en laknak fent a várban, 7-en lent Buda város többi részeiben, a többiek pedig a tanítókkal s a tanársegédek egy részével Pesten székelnek. Innen van ama csodálatos s nem ritka tünemény, hogy igen sokan, még Pesten sem tudják, van-e Budán politechnikum? Innen fejthető meg a technikai miveltségnek hazánkban kellőleg nem méltányolása, s annak eléggé sújtó nélkülözése. Mindezekből eléggé kitűnik, hogy műegyetemünknek Pestre még alkalmas bérházba is át- s visszahelyezése, mind a tanárok s tanulók érdekében, mind a technikai miveltségnek megfogamzása s üdvös kifejlődése végett, már valóságos szükséggé válván, a mint lehangolva fogja olvasni az utónemzedék művelődésünk történetében Magyarország egyetlen műegyetemének Budavárába helyezését, s tovább egy évtizednél ott veszteglését: ugy örömmel emlékezik majd vissza, s hazafiúi büszkeséggel fogja elmondani gyermekeinek az 1865/66-iki magyar országgyűlés ama nagyszerű tettét, hogy felfogván technikai mivelődésünk nagy horderejét, annak Pestre visszahelyezését azonnal elhatározta, és számára a magyar nemzet méltóságának, bőkezűségének s a kor követelményeinek megfelelő országos épületet emelt. A helyiség elégtelenségét s igy az építkezés szükségességét maga ö cs. és apóst. kir. felsége 1865. júniusban ittlétekor egy tekintetre kinyilvánította, érezte a volt s hiszszük, meg van győződve erről a jelen, előrelátó kormányunk is, de ugy látszik, a végrehajtásra szükségelt pénztöke hiánya miatt kell a leghasznosabb, gazdaságilag legfontosabb czélnak mellőztetni, holott e költség, mint a lehető legproductivabb fogyasztás, rövid idő alatt kiszámíthatlanul megtérítetnék Magyarország közgazdaságának, kimutatott emelkedése következtében. Ez egyetlen műegyetemünk sorsa, ugy látszik, csak akkor fog a jelen nyomasztó pénzügyi viszonyokon diadalmaskodni, ha maga a nemzet, egyesülve közgazdasági érdekeinket figyelemmel kisérő Jkormánynyal karolja fel s rendezi ezen országos ügyet, ha szemeink előtt fog lebegni a gazdasági jóllétnek ama alap-, de igen gyakran félreismert feltétele, hogy szükségleteinket észszerüleg elégítsük ki, azon előbb a nélkülözhetetlen, utána a hasznos s végre a kényelmi s fényűzési szükségeinket fedezzük, mert e természetes rend felforgatása nemcsak zavart « szükséget, hanem magának az egész* gazdaságnak is tönkrejutását idézi elő. Hála az égnek, Ausztriában, s részben már Magyarországban ia a gazdaság terén a kormányi gyámkodás alól felszabadulás a kiskorúság megszűnése, valamint a szép jövőt biztosító önállóság, önsegélyezés és társulás már-már lassan feléled s mindinkább nagyobb tért foglal el. Világos példa erre épen az oktatás pályáján 1856 óta létesült prágai, utána a pesti s bécsi kereskedelmi akadémiák, melyek a kereskedelmi testületek, intézetek összegyűjtött adományaiból tartatnak fenn. Ha tehát egy főváros kereskedelmi testülete, helyesen felfogott érdekében semmi nagy áldozattól vissza nem rettenve, de a társulás által megkönnyítve sietett ily szakiskolát felállítani s kellőleg felszerelni : ugy bistosan reménylhetjük, hogy a midőn Magyarország veendi kezébe közjogi viszonyaink rendezése mellett s alatt, a mindig utolsónak maradt közoktatást, akkor ez ügy, mint közgazdaságunk égető kérdése, a kor szelleméhez, elhanyagolt, bár talán egészen tőlünk nem függő gazdaságunk emelésének szükségéhez mérve, legelső sorban fog megoldatni, miután ez által mind közvetlen Magyarország, mind az egész birodalom anyagi érdekei érintetnek s ha valahol, ugy itt kiálthatunk fel Bastiattal: tous les int érets légitimes sont hormoniques, itt szólhatunk gazdászatilag (nem politikailag) közös ügyről. Különben nem lehet s nem szabad kételkednünk, miszerint ama nemzet, mely az európai egyetemek leggazdagabbikához tartozó, mintegy 6 millió ft értékkel, és 106209 kötetet s 11 ezer miscellát tartalmazó könyvtárral dicsekvő tudom, egyetemet bir, a technikai miveltség közgazdasági jelentőségéről sem felejtkezik meg. Ama nemzet, mely a tudományos akadémiát eddig 1,100,939 frtra 800 drb aranyra rugó alaptökével látta el, és számára 800 ezer ftba került fényes palotát emelt, a műegyetemek társadalmi hivatásának felfogására is eléggé megérett. Ama nemzet, mely 191,933'ft készpénz, s 17615 ft felett rendelkező nemzeti múzeum részére, még 1836-iki országgyűlés határozata folytán nagyszerű palotát épített, az a jövő Ezellemi s anyagi jólléte biztosítását eszközlö technikai tudományoknak is illő csarnokot fog emelni. Azon nemzet, mely az erkölcs és sziv nemesítésére közel 400 ezer ftnyi pénzalappal rendelkező nemzeti színházat állított fel, és az 1861/2-iki országgyűlés kiküldött bizottmánya által kimutatott 35,821 ft tőkehiány fedezése s évi javadalmazásának növelése végett az országgyűlés általi rendbehozásaig ő felsége kegyessége által az országos alapból 40 ezer s legújabban 50 ezer ft utalványoztatott, az a nélkülözhetetlen szükség kielégítését eléje tudja s fogja helyezni a hasznosnak és ezt ismét a fényüzésinek, s igy közgazdaságát biztosabb, észszerűbb alapokra is fektetendi. Végre a inely nemzetnek 1836-iki országgyűlése, a többi európai nemzetekkel vetélkedve, már felfogta anyagi érdekeink leghatalmasabb feltételét képező ipartanoda szükségét, ugyanazon nemzetnek 1865/66-iki országgyűlése nem lehet, hogy ne érezze egyetlen műegyetemének alázó helyzetét s a korszellem igényei szerint kellő szervezését. Szóval Magyarország képviselői s főrendéi nem fognak késni, — miután még szerb testvéreink is jól felfogott érdekökben szerb műegyetemi hallgatók segélyezésére 22,700 ftnyi Joannovits-féle alapítványnyal dicsekszenek — az ország egyetlen budai műegyetemének korszerű javadalmazását, virágzását biztosító természetes talajára, Pestre — ha máskint nem lehet még bérházba is — át- 8 visszahelyezését, és végre az intézet hivatása betöltésére nélkülözhetetlen s gróf Széchenyi István emlékezetét ismét örökítő saját épületnek emelését, a közoktatási reformok közt, a népnevelés mellett, a legelső életkérdések közé sorolni, s mindent a kormánynyal egyesülve a nemzet méltóságához képest mielőbb megoldani, annál is inkább, mivel ez leend önérdekeink felfogásának, vezetésére érettségünknek legfényesebb tanúsága, s multunk legmaradandóbb emlékoszlopa, mivel a magyar birodalom (vagy ország) technikai miveltségének fokmérőjét ez egyetlen műegyetem képezi, s mivel ez leend ama nagy nemzeti cselekvény, melyért a jóllétnek örvendő utókor leginkább áldani fogja elődeit! .. . Ha még tovább is kellene kedves hazánk e közgazdasági kórját feszegetnem, ezt élénkebb színekkel lefestenem, félek, hogy a nemzet múltjáért tartozó kegyeletet sérteném meg, miért is igazoltnak ismerendi el minden hü hazafi ama nemzeti óhajt, vajha a magyarral a közügyek iránti veleszületett lelkesülés, sok jóakarat még az országgyűlés alatt tetté válhatnék, s vajha aláirott lenne csekély személyében az utolsó, kinek Magyarország egyetlen műegyeteme korszerűbb szervezése érdekében, egész magyar nemzet előtt pirulva kellett felszólalni Dr. GERLÓCZY GYULA. Az elemi tanítók állapota. A hazai tanügy rendezése körüli nyilatkozatok mindinkább élénkülni kezdenek és az ügy annyi érdekeltséggel karoltatik fel, hogy bizton reméljük, miszerint a hongyülés melytől minden bajaink orvoslását várjuk, azt méltó fegyelembe veendi. De hogy ezt tehessék, ös-