Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

163 juthatni, ha a törvényhozás vagy ennek bizonyos jóváha­gyása reményében a kormány, addig is felhatalmazna a ma­gyarföldhitelintézetigazgatóságát, hogy egy telek vételére, s egy saját czéljaira építendő ház építési költségeinek fede­zése végett e telekre s házra, mint biztos jelzálogra legfel­jebb félmillió forint erejéig, zálogleveleket bocsáthasson ki. Szerző ekként fejezi be az emlékiratot: „Előadók azon kivánatokat, melyeknek megadása által a törvényhozás a m. földhitelintézetet oly helyzetbe emelné, a melyben a földhi­tel kifejtése körül, az eddiginél, bárha körülményeink közt ezt sem lehet épen kicsinyleni, kétségtelenül nagyobb erővel, több eredménynyel működhetnék. „Az elsorolt, s ugy hiszszük, kellőleg indokolt kérelmek előadásában ugyanazon érdekek vezérelnek bennünket, me­lyeknek a nemzet törvényhozása előtt nem kevésbbé irány­adóknak kell lenniök, tudniillik a hazai földbirtokos osztály sorsának javítása, földmivelésünk emelése, a real hitel s köz­vetve az ország hitelének kifejtése és megszilárdítása. „A magyar földhitelintézetet, mely egészen önzetlenül fáradozik e nagy érdekek szolgála ában, távol vala tőlünk czélul s központul tüntetni fel, mely egyedül önérdekeit ve­• heti számba követelései formulázásában. A m. földhitelinté­zet csupán eszközül kívánja magát tekintetni az érintett or­szágos feladatok előmozdítására, s csak annyi kedvezményért esedezik a nemzet törvényhozása előtt, a mennyi nélkülöz­hetlen, hogy az emlékiratunk folytán kifejtett irányokban a közvárakozásnak, súlyos közgazdasági és pénzviszonyaink közt, mindinkább megfelelhessen. „Vétenénk azon tisztelet ellen, melylyel az ország képvi­selőinek háza iránt viseltetünk, ha egy perczig is kétkedni mernénk, hogy e szerény kérelmek oly kedvező fogadtatás­ban fognak részesülni a törvényhozás részéről, a minőt azok a nagy érdekek, a melyeknek előmozdítása végett alakítta­tott a magyar fötdhitelintézet, minden hazafi részéről, párt s véleménykülönbség nélkül érdemelnek." Az emlékiratban kifejtett nézetekben tökéletesen osztoz­ván, azon kedvezményeket, melyeket a földhitelintézet az or­szággyűléstől vár, teljesen igazolva találom s csak azon pont­ra nézve, mely az alapítványi kölcsönök conversióját illeti, még pedig nem is a dolog lényegéhez, hanem gyakorlati ki­viteléhez van észrevételem. Valamint az alapítványokra, ugy az alapítványi tőkék adósaira nézve kívánatos. hogy a ja­vasolt conversio megtörténhessék — a kivitelben azonban a hitellevelek árkelete némi nehézséget fog képezni. A követ­kező példa fogja illustrálni véleményemet. A-nak van 200,000 frtra becsült birtoka. Van rajta betáblázva 50,000 ft, az ala­pítványok részére, utána jön a bécsi bank kölcsöne szin­tén 50,000 fttal; de, miután az alapítványok az emlékirat mint a tanítás rendszeréről és alapelveiről általában. Oly tárgyak fel­vételét ajánja, melyek tanrendünkből nem hiányzanak ; habár ez évben nem mindenike taníttatott is oly terjedelemben, hogy belőle vizsgát le­hetett volna tenni; a legszükségesebbek némelyikét fölöslegesnek tart­ja, a magyar nyelv tanulását mellözhetönek, az angolt és francziát pe­dig tanitandónak véli.' Az egyik legfőbb ok, a miért színházunk van: a magyar nyelv; művészetünk legfőbb eszköze: a magyar nyelv. Minden szinmü, min­den szerep nem meganynyi uj feladat-e nyelvi tekintetben is: mint művészeti alak és anyag, mely a mü szellemével a legszorosabb, a leg­bensőbb kapcsolatban van ? mint a kedély hangjának anyagi része s mint egyénivé módosult kifejezés? Nem a legnehezebb feladat-e gyak­ran, az aesthetikaillag szép és lélektanilag igaz magyar hangnak kiegyez­tetése a.szórend ingatagságával? nem vetünk-e ilyenkor latra minden szótagot'? s tekintve hangbeli kifejezésünk accentusát, erélyét, gömbö­lyűségét, zenei mozgását: nem jön-e nálunk szoros számításba minden szónak egyénisége, specificus értéke és elhelyezése ? Meg lehet-e mind­ezeket tanulni a gymnasiumokban ? És ha attól, a ki a mi tanodánkba kiván belépni, nem ily művészi nyelvtudományt, hanem csak azt a tö­kélesitett mondattant, azt a latinismus és germanismus bilincseitől meg­szabadított tiszta magyar" syntaxist követelnék, a mi csak néhány jele­sünk müvében él, de rendszeresítve még csak ezután fog megszületni: vajon akkor Szerdahelyi Kálmán, és jó magam, és még egy sereg nyelvész és író, eléggé qualificáltak lennénk-e, hogy bennünket a sziné­szeti tanodába növendékekül bevegyenek ? A magyar nyelv a magyar színésznek épen ugy legfőbb, legszentebb és holtig tartó tanulmá­nya, mint a magyar irónak. Az angol és franczia nyelvek pedig várja­nak sorukra, midőn az intézet pénzereje megengedi tanithatásukat. Az szerint a földhitelintézet zálogleveleit csak 90%-al fogad­hatják el, s az illető birtok értékének fele betáblázásokkal terhelve van, miként fog a conversio történhetni? Mondhatni, hogy az adós készpénzzel teheti az exequatiót. De sok esetben az adós nem képes azt tenni, s tíz percenttel növekedik minden esetre az adóssága. Kell tehát módokról gondoskodni, hogy a conversio készpénz nélkül történhessék. Ez könnyen eszkö­zölhető, ha ily conversiók keresztülvitelére a zálogleveleknek egy külön kategóriája alapittatik. Nem fog ez az üzletben semmi zavart okozni, miután az alapítványoknak kiadandó záloglevelek a pénzvásárra nem jönnek. Ily conversiók tehát történhetnének 6% záloglevelekkel, melyeket az alapítvá­nyok al pari fogadhatnának el. Az emlékiratban részletezett okokon kivül vannak még általános politikai s pénzügyi okok, melyek löldhitelintéze­tünk működését zsibbasztják s értékpapírjai kelendőségét nyomják. Az elsőkhöz tartozik hazánk s a birodalom zilált, provisorius állapota, az utóbbiakhoz főleg a tőkehiány vagy inkább a tőke aránytalansága a szükséglethez képest, mely főleg az amerikai háború kitörése óta mindenütt nagy mér­veket vett fel. De valamint a viszonyok kényszerűsége, füg­gő közjogi kérdéseink megoldását fogja előmozdítani, ugy sok nagyvállalat befejezése ismét folyóvá fogja tenni a tőké­ket. Miután azoban nekünk a tőkéket nem a lajtántúli orszá­gokból, hanem külföldről kell szereznünk, a földhitelintézet­nek ezüstre szóló zálogleveleket kellene kibocsátani a kül­föld számára.*) De hitelintézetünk zálogleveleinek kelendő­ségére magánál az ezüstnél is jobban fog hatni a normális állapotok helyreállítása túl s innen a Lajtán. Tisztában va­gyok ez iránt, hogy nem fog rögtön jóllétet szülni, mert idő kell oly sebek gyógyulásához, minőket a lefolyt 17 év köz­gazdasági állapotunkon ütött, de hogy ez ügyek jobbra for­duljanak s hogy különösen hitelünk emelkedjék, annak első föltétele közjogi kérdéseink megoldása. Hogy az országgyű­lés a megoldás szükségét érzi s elismeri, tanúsítják felira­taink, melyekben ki van mondva, hogy politikai lehetlensé­geket nem követelünk, hogy pedig mások tőlünk ilyeket követelnek, az nem a mi hibánk. TREFORT ÁGOSTON. A budai kir. műegyetem. Ezek után — hiszszük — nem kívánja senki a különbséget bő­vebben megmagyaráztatni, a tények elég világosan beszélnek s tanú­sítják egyrészt a budai kir. műegyetemben keresztül vitt munkafelosz­tás korlátoltságát, hiányát, igy az egyes tanerőknek túlterheltségét, a *) Ily müvelet megindítása iránt, ha jól vagyunk értesülve, folyt is már tanács­kozás az intézet kebelében. S z e r k. idegen nevek helyes kiejtése alkalmi szükség, melyen a rendező is se­gíthet. E részben nem is annyira a pedáns hűség a feladat, mint ( inkább a kiejtésnek azon conventionalis egyformasága, mely szerint a Mas­ham nevét nem mondja az egyik Masámnak a másik Messemnek, a harmadik pedig Mesémnek, hanem mindenki ugy, mint a rendező meg­állapítja. A szónoklat-, vers- és költészettan, a nyelvtudománynyal épen oly szoros kapcsolatban van, mint a színész foglalkozásával. És midőn Gyulai ur a növendéket a szónoki és költői előadás sajátságaival, a trópusokkal, figurákkal és lyrai alakokkal, mint az élő szózat tárgyai­val, szinészeti irányban ismerteti meg; midőn alakérzésöket írásbeli feladatok által gyakorlatilag is műveli, s öntudatra ébreszteni törekszik: ez eljárás által a növendék lelkét épen a drámai [tanárok keze alá készíti elő, s ezek munkáját végtelenül megkönnyíti. Sz. a vers-szavalást a szavalat legnehezebb részének mondja; s ezt az első éveseknek tanítani, szerinte, korán van; elég úgymond, ha az első éves növendék türhetőleg tud prózában beszélni. Hát a ki verset mond, az nem beszél ? Ha Szerdahelyi fáradságot vesz vala magának eljárásunkkal jobban megismerkedni, mielőtt biráló szerepében fellépett, tudni fogná, hogy az első éves növendék igen is, épen beszélni tanul, prózában szintúgy, mint versben ; s hogy e gyakor­latok fő czélja épen a kiejtés szabályozása, s tisztítása a tájiságtól szint­úgy, mint minden idegen vegyülettől és rosz szokástól; továbbá a ma­gyar accentus szabályainak ismerete s öntudatos alkalmazása; a hang emelkedéseinek és eséseinek a mondatok értelme és alakja szerinti be­osztása ; a szünetek alkalmazásában a kellő arányok megtartása; szó­val az átértett, érthető, folyékony, s különbféle időmértékek (tempó) szerinti beszéd. 27*

Next

/
Thumbnails
Contents