Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám

POLITIKAI HETILAP s Megjelenik hétfőn reggel \ másfél—Itót nagy Íven. \ Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár \ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­, gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 l hasábos ki8DetJty[^^ JS&u; Második évfolyam. 1866. ,Citius enim emerget veritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. \ Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét \ \ illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez í (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, rcklamatiók és : \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) 5 intézendök. 2. szám. Pesten, Január 8. Pest, jan. 7. Kevés nap múlva törvényhozásunk az ünnepi szünet után újra megkezdi üléseit, s habár a tárgy, mely napi rend­jére tétetett, kevésbbé érdekesnek látszik, senki nem vonhatja kétségbe a nagyfontosságot, melylyel a verificatio kérdése, főkép jelen körülményeink között, bir. Azon őszinteséggel, melyet az időszaki sajtó első köte­lességének ismerünk, mondjuk ki: hogy az utolsó választá­sok alatt több helyen előfordult visszaéléseknek még azon lelkesedés sem szolgál mentségül, melylyel egyesek saját po­litikai nézetökhöz, vagy bizonyos személyekhez ragaszkod­nak. S miután ebben az 1848-ban megállapított democrati­kus intézmények, sőt egész alkotmányos szabadságunk leg­főbb veszélyét látjuk, s annak egyik hathatós ellenszerét je­lenleg csak azon szigorban kereshetjük, melylyel a képvise­lőház a verificatio egyes kérdéseinél, a választási törvények pontos megtartása felett őrködik: alig ismerünk tárgyat, mely ennél fontosabb. Azon esetben, ha a hiányokat, melye­ket az 1848-iki választási törvényben észrevevénk, megjaví­tani a jelen törvényhozásnak nem állna is hatalmában, a ve­rificatio egyes eseteiben hozott határozatai kétségen kivül a legnagyobb befolyást fogják gyakorolni a jövő képviselő­ház választásaira, s főkép ezen szempont az, melyből a kép­viselőház határozatait e kérdéseknél tekintenünk kell. A törvényhozás feladatai között talán a legnehezebb egy oly választási törvénynek alkotása, mely minden köve­telésnek eleget tegyen. Maga a szabadság, mely alkotmá­nyos országban minden választásnak első kelléke, magával hozza a visszaéléseknek lehetőségét, s ezért alig találunk al­kotmányos országot, melynek választási törvényei ellen egyes, és sokban alapos panaszok nem emeltetnének, s hol azoknak megváltoztatása majd a rend, majd a szabadság vagy egyenlőség nevében nem követeltetnék. Ellenben biz­ton állíthatjuk, hogy a leghiányosabb választási törvény sem idézi elő mind azon rosz következéseket, melyek — ha azt csak theoriában elemezzük — abból következni látszanak. Ha valahol, ugy itt igen sok nem a törvénytől, hanem an­nak végrehajtásától függ, s a törvény hiányai az emberek jó tulajdonai által javíttatnak meg, mi részünkről pedig erősen meg vagyunk győződve, hogy azon eszközök közül, me­lyek által a választásokra hathatunk, s melyeknek egyike czélszerű s részletes törvény, másodika a verificatiónak czél­szerü elrendezése, az utóbbi sokkal hathatósabb, már csak azért is, mert talán csak ez áll rendelkezésünkre. Tegyünk bármit, soha oly választási törvényt nem fo­gunk alkotni, mely minden visszaélést lehetlenné tesz. Vala­mint a census a választónak függetlenségére s képességére nézve soha teljes biztosságot nem nyújthat: ugy bármily részletekbe ereszkedjünk, a megvesztegetés és terrorisalás minden, módjait még sem meríthetjük ki, s az egyes eseteket, melyekben a választás érvénytelenné válik, soha nem értelmezhetjük oly szabatossággal, hogy az által a meg­vesztegetés lehetlenné váljék, a nélkül, hogy ez által a pol­gárok szabadsága szerfelett ne korlátoltassék. De ugy ren­dezni az igazolást, hogy azoknak, kikre az egyes esetek megitélése bizatik teljes függetlenségök, s mégis morális fe­lelŐsségök biztosíttassák: az kétségen kivül a törvényho­zásnak hatalmában áll, s ez az, miért a választási visszaélé­sek elleni garantia főkép ebben kereshető. Mint más alkotmányos kérdéseknél, ugy itt is, a legtöbb tapasztalást Anglia nyújtja, s ezeknek nyomán a parlament többször változtatta még ebbeli eljárását. 1770 előtt az ösz­szes alsó-ház itélt az egyes választások felett. Miután azon­ban e rendszer mellett a verificatio kérdései pusztán párt­kérdésekként tekintettek, melyeknél azok erejöket kisérlék meg, s miután, mint Grenvill e rendszer módositását indítvá­nyozva mondá : „a helyett hogy az ügyek eldöntésénél az igazságot tartaná szeme előtt, mind a két párt ugy járt el, mintha szabad volna ugy cselekednie, mint neki tetszik, s mintha az igazság elvei sokat nem köteleznének, hanem min­denki vakon kénye s kedve szerint követhetné hajlamait, s miután némelyek ugyanazon ügyben, mely fölött a legszi­gorúbb részrehajlatlansággal kellene itélniök, mint részes felek keveredtek a vitába" : az angol képviselőház az emiitett évben azon jogának gyakorlatát, a ház tagjaiból álló külön törvényszéknek engedte át. —Az ülésben jelenvolt tagok kö­zül 33 név húzatott ki sors által, melyek közül a két félnek mindegyike 11 nevet törölhetett, s az ily móclön 11 tagra leszállitott bizottmány határozólag itélt a tárgy felett. Mint­hogy azonban ezen eljárás sem felelt meg a várakozásnak s e mellett is a párt, mely a sorshúzás napján nagyobb szám­ban voltjelen a bizottmányban, tulsúlylyal birt, s igya párt­szellem ezáltal sem záratott.ki; 1839-ben uj rendszer állítta­tott fel, mely szerint a verificationalis ügynek vezetése egy bizottmányra bízatván, a garantia nem a sorsban, thanem a résztvevők nagyobb felelősségében kerestetik, s e rendszer, többször javítva s kiegészítve, mostanig használtatik, és tel­jesen megfelel az czéljának. Anglia nem theoriák, hanem a szükség szerint alkotja törvényeit s ha az institutiók tökélye azon logikai követke­zetességtől függne, melylyel azokban bizonyos elvek alkal­maztatnak : azon ország alkotmánya nem mérkőzhetik azok­kal, melyek a franczia forradalom után a kontinensen oly sza­porasággal készíttettek. így az angol választási törvények sem felelnek meg a tudomány követeléseinek, s maguknál a választásoknál is sok fordul elő, mit oly országokban, hol a szabadság a rendőrség felügyelete alatt gyakoroltatik, bot­rányosnak mondanak. És hogy a választási törvények hiá­nyai s azon visszaélések daczára, melyekre az utolsó válasz­tások is alkalmat nyújtottak, mégis senki nem állíthatja-, hogy a parlament nem az angol nép törvényesen választott képviselőiből áll, kiknek nagy többsége nem megvesztege­tésnek, hanem hontársai bizodalmának köszöni helyét: ez kétségen kivül főkép azon eljárásnak köszönhető, mely ott a választási igazolásoknál alkalmaztatik. Ez biztosítja a nem­zetet, hogy legfontosabb jogai felett olyanok őrködnek, kik eskü s becsület által lekötve, az egyes kérdések elitélésében nem pártérdekeiket, hanem birói kötelességöket'tartják szem előtt, s ez az, mi azoknak, kik parlamenti székeiket a tör­vény által tiltott utakon akarnák keresni, üdvös fékül szol­gál; mert kétszer is meggondolja mindenki, mielőtt a meg­vesztegetés költséges és bizonytalan eszközéhez nyul, ha tudja, hogy ügye egy igazságos biró elé fog kerülni, kire pártállás vagy más eszközök által hatnia nem lehet, s ki min­den fáradságának s költségeinek gyümölcsét megsemmisítheti. Es vajon nem gyakorolhátja-e képviselőházunk is ugyanezen befolyást? Nem állítjuk, hogy az eljárás, melyet* -a ház szabályai az igazolási kérdések tárgyalására nézve felállítottak, czél­szerű. — Rendszerünk, mely mellett az osztályok a sors ál­tal alakulnak, s az oly választások iránti határozat, melyek ellen okadatolt kérvények nyújtattak be, az összes képviselő házat illeti, bővebb megfontolás után, talán nagyon hiányos­nak íog találtatni, s lesznek, kik annak átalakítását sürgető^

Next

/
Thumbnails
Contents