Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 1. szám

12 lenség csupán egynémely irodalmi vállalatunk által közrebocsátott je­lesebb mümellékletek s a k. m. társulat idei albuma említhetők, mely utóbbi a kölföldön ily társulatok által nyújtatni szokott évlapokat ki­váló mübecse által határozottan fölülmúlja. (E lapok elkészültek s a közelebbi hetekben fognák szétküldetni a társulat tagjainak.) Képes lapjaink illustrátiói, a mennyiben eredetiekről van szó, kevés előmenetelt mutattak. A művészet ezen fejlékeny ágát a helyzetből folyó különös átok terheli minálunk; szabadabb felvirág­zásának akadályai irodalmunk terjeszkedésének gátjaival azonosok. A változatosság és technikai tökély hiányát egyébiránt oly körülmények is okozzák, melyeken változtatni nem volna lehetetlen. Hyen a kiadá­sok túlzott takarékossága s a silánynyal való könnyelmű megelé­gedés. Művészeti irodalmunk egy-két kisebb jelentőségű kí­sérleten kivül — melyről annak idejében említést tettünk — nem gaz­dagodott. Egy a festészet történelmét tárgyazó pályamű megjelenésé­től bennünket az akadémiának — lehet hogy túlszigoru — bírálata fosztott meg. A kritika terén is csekély volt a mozgalom. A „L1 o y d" és a m. k. m. társulat évkönyvén kivül, talán csak a „N a p 1 ó"­ban, a „F ö v. Lapok"-ban s az „Uj korsz aku-ban jelent meg szórványosan néhány a bírálat körébe vágó czikk; többi lapjaink egy szóra is alig méltatták a hazai művészet ügyét. Ama czikkekben az ügyszeretet, a méltányosság, szigor és irodalmi illem hangja jótékony ellentétet mutat a korábban divatozott ledér és indokolatlan dicsérge­tések tirádáival, s ennyiben határozott haladásról lehet szó. A társulati téren egyedül a m. képzömüv. társulat az, mely komolyan, és a lelkesültség félremagyarázhatlan erélyével for­dítja, és fordította a mult évben is, igaz, hogy nem felette bő segély forrását a hazai művészet előmozdítására. Működését szakadatlan ügye­lemmel kisértük e rovatban s azért nem ismételjük a többször mondot­takat ; — a közönség rokonszenve és elismerése különben is mind ha­tározottabban fordul ez intézet felé, mit magában már a tagok folyton szaporodó száma is bizonyít. — Nem ugy a mütárlat, mely erejéből és buzgalmából mindinkább kifogy és feladatának csak már igen cse­kély mértékben tud megfelelni. Hanyatlása feltartóztathatlan, s ez ok­ból a művészet igaz barátai már is hangoztaták, és pedig a siker re­ményével a két társulat összeolvasztását, a mely lépés, a művészet ér­dekében igen üdvös eredményűnek fogna bizonyulni. A „nemzeti képtáregylet" — a lefolyt évben — ha nem csalódunk — semmi jelét nem adta létezésének, a nemzeti múzeum képtára csak igen kis mértékben nyert gyarapodást. Időszaki fontossággal bírt a mult nyáron, Pozsonyban az orvosok és természettudósok gyülekezete alkal­mával rendezett kiállítás, mely a hazában eddig rejtve őr­zött, nem egy műkincset juttatott felszínre. Az egész kiállítás részletei­ről mingamellett csak lajtántuli német lapokból nyert némi tudomást a hazai közönség. Nem mellőzhetjük itt azon fájlalható körülmény följegyzését sem, hogy a Böli m-f éle gyűjtemény kilátásba helyezett országos költsé­gen leendő megvásárlása meghiúsult. Igen valószínű, hogy mire az ily gyűjtemények alakításának szükségét élénkebb közérzület lógja sür­getni, az ár, mit értté adnunk kellend, még nagyobb áldozatokat fog igényelni. Uj tehetségek első fölléptével is találkozunk. A szobrászat terén Aradi Zsigmond, a festészetén Munkácsi Mihály adta jeleit hivatásának. Amazt, hir szerint néhány mübarát, ezt a m. k. m. társulat segíti czéljaihoz. Legvigasztalóbb eseményét a mult évnek mégis az Eszter­házy képtár Pestre szállitása és iménti megnyitása képezi. E fé­nyes műcsarnok s vele a gazdag rézgyüjtemény kimondhatatlan áldást és sok szép gyümölcsöt rejt méhében, melyeknek jelenleg még csak bimbóiban gyönyörködünk. A másik nem csekélyebb fontosságú esemény, melynek villany­hatásii befolyását a hazai művészet termékenyítésére túlbecsülni szinte •ehetetlen volna :az akadémia belsejének művészi díszí­tésére illetékes helyről történt lelkes felszólítás a nemzethez, mely­nek máris szép eredménye volt, s még többel biztat. E kettő — s miután három a jó — netalán az 1867-dik évi párisi világtárlat által támasztandó munkaíbkozás, a meg­indult év folyamában élénkebb sürgelmet igér a hazai képzőművészet terén is, — koronázza legszebb siker! — ez leghőbb óhajtásunk. *) * Épen az év utolsó napján vesszük azon örvendetes hirt, hogy Madarásznak a mütárlatban oly soká kiállítva volt „Zrínyi és Frangepán" czimii t örténelmi festmönyét gr. Teleky Mihály — Garay Camilla k> a. tájkepét pedig gr. Károlyi György vette meg. Ugy szintén arról is értesülünk, hogy valamint a nádor­.nnlék, ugy a Petöfy-szobor ügyében is némi mozgalom támadt legújabban, mely si­kert igér. Zene. Rózsavölgyi s társa mükereskedésében megjelent Liszt Ferencz zongorára irt legendái közül: „La prédication aux viseaux" azaz: Assisi Szent Ferencz prédikácziója a ma­darakhoz. Ara 1 frt 20 kr. Liszt apát egy egész külön lapot szán az épülni akaró közönségnek, s elmondja a predikáczio történetét olasz és franczia nyelven; sőt elmondja magát a predikácziót is, melynek fő pontja, hogy ők, t. i. a madarak, nem szántnak, nem vetnek, nem fonnak, nem szőnek... de hisz az olvasó ismerheti a bibliának erre vonatkozó helyét. Felszólítja aztán a szárnyas dalnokokat, vagyis dalló szárnyasokat, melyektől az ember dalnokok abban különböznek, hogy szintoly gond nélkül, könnyelműen dalolnak, de a predikáczió szavaiba nincsenek befoglalva, — azaz, a gondviselés nem terjeszti ki rájuk is szárnyas testvérüknek adott kegyét; felszólítja a szárnyas dalnoko­kat: repüljenek a világ négy pontja felé, keletre, nyugotra, éjszakra, délre, vagyis olyan alakban, mely a kereszthez hasonlítson. Ez a tár­gya Liszt apát zongora programm-zenéjének. Ujabb időben a megtá­madott programm-zene védői más erősségekből kiszoríttatván, azzal bizonyítják be a programm érvényességét, hogy a programmköltő nem eseményeket, nem a szoros értelemben vett programmot, hanem az ez által felébresztett hangulatot öntik zenéjökbe. Nem vitatva ennek he­lyességét, vagy hangzatos ürességét, csak azt jegyezzük meg, hogy je­les művel szemben ily szempontból nem indulhatunk ki. Mert először is meg kellene határoznunk: milyen lehet a hangulat, melybe egy se­reg tarka madár s egy ezeknek prédikáló szent ejthet ? Ha az egészet betű szerint vennők, ugy nemcsak a természet idyllei tárulnának fel előttünk, hanem Immoros színben látnók a gyermeteg öreget, ki a cse­vegő madaraknak prédikál. Ámde Sz. Ferencz a madaraknak prédikál ugyan, de csak azért, hogy az emberek vegyenek belőle tanúságot, s igy tekintve, a helyzet komikuma egészen elenyészik. Az így kikeresett hangulatnak azonban jelenleg semmi hasznát nem vennők, mert Liszt müve nem a hangúlatot, hanem magát a dolgot tartalmazza. Ezer meg ezer könnyelműen éneklő madár repdes a költő képzeleté* ben, ide értve a hely regényességét is; majd megjelen a prédikáló szent égre emelt fővel, félig lezárt szemmel, átszellemült arczczal; a tarka ze­nészek elnémulnak ; figyelnek — miként Liszt nevezi — az i 1 g 1 o­rioso poverello di Christo tanítására, s e szónoklat után vi­szont a maguk nyelvén csippegve, fütyölve s énekelve szétrepülnek a világ négy tája felé. Igaz, zeneileg háládatos momentumok; mert hogy prozailag szóljunk; az első tétel (t. i. a madarak) mellé meglepően jö­het a középtétel,( a predikáczio) s innen viszont kibontakozva vissza­térünk az elsőre, s némi kerekséget adva a műnek elhozhatjuk a zár­ütenyeket. Liszt is ezt teszi, s eljárása felett csak azt jegyezzük meg, hogy ámbár nyolcz oldalon át minduntalan a madarakat foglalkod­tatja, de madár sereget sehol sem hallunk, s arra is erős hit kell, elhinnünk, hogy egy két madár csakugyan szól. Még akkor is erős hit kell e műben épen azt élvezni, a mit a szerző akar, ha a czimlap mellé nyomott programmot könyv nélkül megtanultuk. Azok pedig kik e hitben még gyöngélkednek, vagy netalán elvesztették, legfeljebb az egészet egy meglehetős száraz trilla tanulmánynak tekintik. Mért ha nem vonjuk is kétségbe, hogy a programmzenében, mindamellett hogy feladatának nem tud megtelelni, s legtöbbnyire olyan, mint egy arczkép, mely alá mind azok nevét Írhatjuk, kiknek sas orruk, fekete szakálluk, s hosszú hajuk van, sok képet találhatunk ; de Liszt jelen képében, a technikát kivéve, kevés momentum van, mely a költői su­gallatnak köszönheti lételét, s ha még' a csinos kiállítástól és prog­rammtól is megfosztjuk, nem lehet egyéb, mint trillák rögeszméje, csu­dálatos modulatiók, melyek Wagnerre emlékeztetnek. Kayll-Hellmesbcrgcr hangversenye. — Szerdán január 3 ; pénte­ken január 5; és hétfőn január 8-kán, a vigadó kis termében esti hét órakor fog megtartatni. Ugyanis Khayll Antal (zongorász) Hell­mesberger tanár vonósmegye (1 -sö hegedű Hellmesberger J. tanár, 2-ik hegedű Hofímann Károly, mély hegedű Dobyhal Ferencz, gor­donka Röver Henrik urak) közreműködése mellett kamarai zeneesté­lyeket rendez, mely zeneestély elsejének műsora a következő : 1. „Vo­nós négyes (D. dur.) Haydn J. 2. „Hármas" zongora, hegedű és gor­donkára (E. dur. uj) Hiller F. 3. „Vonós négyes" (Es. dur.) Beethoven L. — A második zeneestély műsora : 1. „Vonós négyes" (G. moll.) Volkmann R. 2. „Sonáta" (E. dur.) zongora ós hegedűre itt először adatik Bach. Seb. J. 3. „Vonós négyes" (A. dur.) Schumann K. — A har­madik zeneestély műsora. 1. „Vonós négyes" (E. moll.) Mendelssohn F. 2. „Hármas" zongora, hegedű és gordonkára (F. dur) itt először adatik. Gade N. 3. „Vonós négyes" (C. dur.) Beethoven L. Mind a há­rom előadásra bérleti jegyek válthatok Rózsavölgyi és Társa müke­reskedésében és pedig egy körszék 9 ft., egy számozott szék 6 ft. és egy belépti jegy a terembe 3 ft Egyes előadásra jegyek válthatók szintén a nevezett mükereskedésben vagy az előadás napjáu este a pénztárnál. Arak : körszék: 4 ft. Számozott szék: 2 ft. 50 kr. és belépti jegy: 1 ft. 30 kr. ÖAZDASÁG, IPAR, KERESKEDÉS. Visszapillantások, azon pházisokat, melyeken az ipar és kereskedés átment, valamint különös vizsgálat alá fogni jelen helyzetét is. Szokás az év végével a lefolyt esztendő iparos és ke- Egy neme ez a mérlegezésnek, hasonló ahhoz, melyet reskedelmi mozgalmaira visszapillantani s szemügyre venni az év végével minden iparos tenni kénytelen, hogy vagyon-

Next

/
Thumbnails
Contents