Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

95 tisztviselők, kik egy más rendszer támogatására neveztettek ki, hivatalos állásukkal a választásokra befolyást ne gyakoroljanak. Feltesszük, miszerint el fog követni mindent, hogy a polgárok választási jogának szabad s mentől czélszerübb gyakorlata biztosíttassák. Az utóbbira nézve pedig kötelességünknek ismerjük a kormányt azon tényre figyelmeztetni, hogy az ország több törvényhatóságaiban még a mult holnapban is rendeletek adattak ki, melyekben a poLgárok a követválasztás iránt tartandó tanácskozásoktól eltiltatnak. Mi is csak az előbbi rendszer utóhangjait látjuk e rendeletekben , melyeknek kiadása egyes alsóbb tisztviselők elkésett buzgóságának eredménye; de épen azért azt hiszszük, a kormánynak érdekében fekszik, hogy ezt kinyilatkoztassa. — Mert miután alkotmányos kérdéseink megoldását s a törvényes állapotnak helyreállítását csak törvényhozásunktól várhatjuk, valóban semmi nem ingathatná meg inkább azon bizodalmat, melyet a jelen kormány az ország minden pártjainál talált, mintha azon szándéka iránt, hogy a polgárok szabad választási jogát teljesen biztosítsa, valaha komoly kételyek támadhatnának. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Hlye, aug. 14. A rSürgöny" múltkor kétségbe vonta a megyék feltétlen visszaállításának lehetőségét. Bármiként álljon is a dolog, nem lehet ez alkalmat elmulasztanunk, hogy ki ne jelentsük, mennyire szükséges jelenleg a megyék autonómiájának életbeléptetése. E sorokat nem ellenmondási viszketeg mondja tollba, e felszólalás indoka egyes egyedül az, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy minden fontosabb és kényesebb kérdés közelebb jut megoldásához, ha minden oldalról tartalék nélkül megvitatják, mire nézve még févfogalmak felállítása is hasznosnak tekinthető, a mennyiben, — ha ugyan érdemes arra, — okvetlenül meggyőző czáfolatot vonván maga után, megkönnyebbíti az igazság kiderítését. Mai időben, minden ember könyv nélkül el tudja mondani az önkormányzat, a municipalis rendszer előnyeit. A közéletben való részr vét a nemzet minden rétegeiben politikai képességet és érettséget teremt , 8 különösen megkönnyíti a törvényhozás müvét. Minden valamire való politikai reform, minden lépés, melyet egyes nemzetek a hakenységet fejtett ki, s jelen ünnepélyét sem tekinthetjük egyébnek, mint az alkalom felhasználásának, alaptökéje nevelésére. Ezért a budapesti zenede ünnepe egyszersmind az egész nemzeté, mit hogy mindenki felfogott, bizonyítja az első előadás nagy számú közönsége, melynél nagyobbat a vigadó terme nem képes befogadni. Maga az előadás is, kivált az ének és zenekarok tömegét tekintve, oly nagyezerü volt, minőt Pest még eddig nem látott. Az előadást megnyitotta Er7cd Dózsa czímü dalmüvének hymnusza. A mellett tanúskodik e részlet, hogy ámbár a nemzet egyik legjelesebb s legtevékenyebb fiának fürtjei már megőszültek, költői tehetsége még teljes erővel bir, s képes a korral együtt haladni, kiválasztván az uj irány vívmányai közül azt, a mi szép, s jóra vezet. Felekiné asszony egy prologot olvasott fel, mely az igazgatóság részéről, a zene lelkes pártoló tagjainak köszönetet mond, s végre Lisztnek nagy áldozatkészségét érintve, előkészít a nagy mester felléptére. Valóban nagy hazánkfia, a legnagyobb áldozatot hozta, ez ünnepély fényes sikerét illetőleg. Nemcsak utolsó nagy egyházi müvét adta a zenede rendelkezése alá, hanem Rómából —• nem tekintve az utazás fáradalmait — eljött az előadás személyes vezetésére, sőt küzdött a szóval le nem irható próbák nehézségeivel s kellemetlenségeivel elannyira, hogy az előadhatás sikere egyedül neki köszönhető. Liszt fellépte ma is a hajdani varázshatás&al bir, minek folytán a meleg zajos fogadtatásnak nem volt hossza vége. Oratóriumát szintoly melegséggel s részvéttel fogadták, mint büverejü személyét, s nem ok nélkül, mert e mü kitűnő karaival s más zenei szépségeivel, genialis ötleteivel, a nagy mester egyénisége nélkül is el tudja a hallgatót ragadni. Kimondván feljebb, hogy a nap a budapesti zenede örömnapja, az olvasót is zenedénk pártolására szeretném buzdítani. Ily körülmények közt nem haladhat ugyan sebesen a czél felé; de haladása biztos, s évenként nagyobb sikert mutat. Adja az ég, hogy körülményeink változtával eddigi czimét megváltoztatva, országos zenedévé nöhesse ki magát. BARTALUS ISTVÁN. A „jövő zenéje" elnevezéssel nálunk sok visszaélés történik, általában guny, nevetség , satyra kifejezésére használtatott, csak kevesen fogták fel e szó valódi jelentőségét; csak kevesen voltak áthatva, 8 Meggyőződve attól, hogy egykoron ezerek s milliók fogják megérteni ladás ösvényén előre tesznek, csak ugy lehet üdvös hatású és állandó, ha a közvélemény nemcsak istápolja, hanem útját előkészíti, oktatásához hozzájárul; ha az utolsó napszámos is belátja a változás szüksé< gét; ha elmondhatja azt a kivívott diadal után „et quorum pars magna fui." Angliában az úgynevezett „voluntary system" ez elveket minden következményeivel átviszi az anyagi és szellemi tevékenység minden ágaira, s eredményeire talán szükségtelen hivatkozni. Ez irány felismerhető hazánkban is. Eddigelé minden törvény nálunk a szó legszorosabb értelmében az egész ország közreműködésével jött létre, az utasítások következtében már előre minden kérdés a megyékben meg volt vitatva, fény és árnyoldalai ismeretessé lettek bárki előtt is, és minden vélemény tevőlegesen sorakozhatott ama nagy pártok valamelyikéhez, melyek azon időben léteztek. Ez eljárásnak lehettek hátrányai, de birt azon pótolhatlan tulajdonsággal is, hogy nem lehetett kétség az ország valódi hangulatáról; a közvélemény előtt nem létezett semmi akadály, sőt felbátorítva levén a nyilatkozásra, minden uj intézvényröl el lehetett mondani kisebb nagyobb mértékben azt, hogy csakugyan létező bajoknak orvoslását kisérti meg, el lehetett mondani azt, — természetesen kivételével annak, hogy 1848-ig csak a kiváltságos' osztályok voltak hivatva politikai jogok élvezetére, mi itt különbséget nem tesz, — hogy azon elvek, melyek valamelyik uj törvényben érvényre emelkedtek, a nép jogéletéből, állambölcseletéből erednek; megfelelnek a polgárisodás azon fokának, melylyel a nemzet bir; nem ignorálják a tények hatalmát és a létező viszonyokat; s végre, mi a legfőbb, a nemzet akaratának kifejezései. Felesleg akár hazánkban, akár más államokban példákra utalni az iránt, hogy az alkotmányosságnak valódi garantiái nem holt betűkben, nem theoretikus nézeteken alapuló alkotmányokban találhatók, melyek praegnans definitiókban tűzik ki ahatárvonalt a törvényhozó és végrehajtó hatalom között, hanem azon pezsgő részvétben és érdekeltségben lelhetők, minélfogva a közügyek a lakosság által mintegy háziügyeiknek tekintetnek, melyeknek elintézésére minden polgár magát hivatva érzi, s e jogosultsággal tényleg bir is. Már most összeül az országgyűlés: ez országgyűlésen a nemzet végzetei fognak eldőlni, és évszázadokra lesznek kihatok. És majdnem két évtized telt el, mióta közéletünk nem volt. Megrázó események vonultak el felettünk , még a föld is mintegy más alakot nyert lábaink alatt, és egy uj nemzedék serdült fel, mely előtt azon jelvények, melyek alatt az apák küzdöttek, majdnem ösmeretlenek, s mely kíváncsian tolong a sorompók közé, hogy részt vegyen amaz uj életben, melyet csak a történet fényes lapjairól ismer. E körülmények között ki mondhatja el, mellőzve az alkotmányos önállás és függetlenség kérdését, mire nézve hihetőleg mindnyájan egyetértünk, hogy ismeri tulajdonképen az ország óhajait; hogy ismeri azon népet, mely évek hosszú során át hallgatott, egymással nem érintkezett, nem jött tisztába azt, mit most egyesek éreznek. A dallamok szaggatottsága, a dissonantiák összhalmaza, azok szabályszerű, de merész feloldása, meglepő átmenetek, nem várt fordulatok, lárma-chaos, melyeket talán csak egy jövő nemzedék ehez idomított füle és érzéke lesz képes élvezni: ezek voltak a fogalmak a „jövő zenéjéről." — Hallottuk,„Erzsébetet", hallottuk „Dante" — fájdalom csak első részét. A szűnni nem akaró tapsvihar, azon általános lelkesülés, melyet egy zenemű, mint olyan, — a világon tán még soha sem idézettt elő, azon mély meghatottság, mely a hallgatóság ezrei szemébe könnyeket csalt: bizony ítá, hogy megértettük mindannyian nagy zeneköltő hazánkfia szózatát. Játszadoztunk és futkostunk a gyermekekkel, mintegy harezra készültünk a keresztes vitézekkel, nemzeties önérzetünk és büszkeségünk fölébredt a magyar főúr erélyes felléptével, s Erzsébetet szent honleányunkat nem a leggyöngédebb ihletteljes részvét kisértéke? s nem láttuk-e őt, mintegy angyalok karjain az égbe emelkedni ? és nem kiséré e oda forró imánk, hogy szegény hazánk sorsát pártfogolja ? A költő szive csordultig telve lön, és a legenda „szentrózsája," hervadatlanul marad meg kebelén, mig a zenész lelkesülve hallá az öszhangzat tán legnehezebb tételeit bámulatos könynyüséggel, megragadó magasztossággal s érthetőséggel megfejtve. — Igen, „Erzsébet" a jövő zenéje., mert a jövő kor századok múlva is lelkesülten, és meghatva fog csüggni dallamain, és áldani fogja a keblet, mely azokat teremte. A napisajtó összes Ítészei majdnem egyhangúlag kimondák, hogy augusztus 15-dike „Erzsébet" ehő előadása, hazánk zenetörténetében epochát idéz elő. — Liszt Ferencz e nap kibontá a lobogót, mely körül hazánk zeneköltői lelkesülten csoportosulnak, egy magasztos czél, egy szebb jövő felé haladva, a magyar zene magasztosabb dicsőbb kifejtésére törekedve. — Hazai lantunk, mely mintegy bimbó szunnyadozott, rozsává nyílott ki; felébredt gyermekkori álmából, melyben a jövőt mint egy sejté, álmodá: ez aug. 15-én valósággá lőn. A magyar, ki Európa nemzetei előtt eddig mint hazafi, bátor liarezos, 8 vendégszerető lovag dicsőén ösmervevolt, ösmert lesz mint művész. Üdv tenéked nagy férfiú, nemzeti zenénk ébresztője, vezére! Egy német zeneitész, ki azon hiszemben jött hozzánk, hogy nagy közönségünk meg nem értendi, képtelen lesz felfogni Liszt zenéjét, az előadás után, midőn a közönség lelkesültsége és meghatottsága tetőpontját érte, megindulva e szavakra fakadt: „A magyar nemzet büszke lehet fiára, s fia anyjára." ROSTI PÁL. 15*