Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

96 azon iránnyal, melyet követnie kell. Most kell a decentralisatiónak többnek lenni üres szóvirágnál, a .megyék helyreállítása teszi egyedül lehetöv é az eszmék tisztázását az országgyűlés előtt és alatt. Igen, zendüljön meg a szó, ha lehet minden faluban, hallgassuk ki egymást nyugodtan, türelmesen, hogy megismerjük egymás óhajait, legalább nem mondhatja senki sem ellenünk, hogy nem állott előtte minden út nyitva igényeinek érvényesítésére. Becsületes törekvéssel, őszinte jóakarattal végre meg fogjuk egymást érteni, a felhők eloszlanak, az értelem és igazság előbb utóbb győzni fog. A megyerendszerben sarkallik nálunk végre is minden; ez volt a nemzetnek legdrágább vagyona, legféltettebb kincse; ezer éven át tartá ez fenn a magyar alkotmányt, mig körülöttünk hatalmas népek vesztek el, és minden alkotmány porba dőlt. Nem volt oly viszontagság, melyben e rendszer be nem bizonyítá életrevalóságát, és most csalódnánk benne, most dobnók el magunktól, mint avult öltönyt, melyből már kinőttünk ? Az lehetetlen. A kormány fel akar hagyni az „eddig követett, rendszerrel, mely csak romlásnak volt kútfeje. Őszintén óhajtja a kiegyenlítés müvét bevégezni, hogy előmozdítsa népeinek jóllétét. De bizalom és férfias nyíltság nélkül ilyesmit elérni lehetetlen. Azon izgalom, melyet a politikai küzdelmek fövenyére kilépő szenvedélyek okoznak, kevésbbé veszélyes, mint az, mely elfojtatott s cselszóvényes fondorlatokkal táplálkozik, alattomos utakon haladva. Találkoznak sokan, kik nem győzik eleget kárhoztatni „das wüste Treiben der Comitate," mely szerintök 1861 óta minden bajnak okozója. Kétségtelen, hogy sok történt akkor, mi elmaradhatott volna, s az illetők is belátják, hogy epéskedés és azon kitörések, melyek a rekriminatiok terén keresnek fegyvereket, nem alkalmas tényezők a jövő épületete alapjainak letételére. De az ember mindenütt ugyanaz, és elfogult egyénnek tartanók azt, ki a chauvinismus éles formái miatt egész Francziaországot tenné felelőssé; nem fojthatnék el a mosolyt, ha ama lázas események után, melyek a chartisták, a repeal és a gabonaliga korában Angliát felzaklatták, valaki az angol nemzet politikai képességét vonná kétségbe; mint szintén hihetőleg a képviseleti tanácskozások hanyatlásaként sem fognók registralni azon személyeskedéseket, melyekkel Pitt Walpolet és DTsraeli Peel Robertet illették, mely czimek a „hazaárulótól" egy mákszemnyire sem maradnak el. E sajnálatraméltó kitörések előfordulnak minden időben és minden nemzetnél; de a ki a holnapi napnál tovább gondol, a ki nem veszté el hitét az emberiség nemesebb tulajdonai létezésében, az e tévedéseket fájlalhatja, de tudni fogja azt is, hogy a nyilatkozási szabadság egy nemzetnek se ásta meg sírját. Az országgyűlésen is csak azon elemek lesznek képviselve, melyek értelmiség és személyes tulajdonok tekintetében a megyékben legtöbb befolyással birnak. Ha tehát meg vagyunk arról győződve, hogy az egyéniségek elég higgadtak arra nézve, hogy életkérdések felett tanácskozhassanak, nincs mit tartani a csekélyebb tárgyakat intéző megyéktől. De a „Sürgöny" is elismeri, hogy oly szellem leng mindenfelé, mely jobb napok emlékét költi fel, s mi is ugy véljük,, hogy a szenvendélyek lezúgtak s azon komoly hangulat bir túlsúlylyal, mely a politikai transaktiok kivitelére szükséges. A kormányon ülő férfiaknak magasztos feladatuk van. Annyi sebet kell behegeszteniük, annyi borús emléket kitörülniök. Emelkedjenek hát az államférfiúi bölcseség legmagasb színvonalára. Nézzenek bátran szemébe a kísérteteknek, melyek az igaz útról le akarják téríteni. Akkor a nemzet segélyükre leend, bizalom fogja követni lépteiket s övék lesz a legszebb jutalom : a polgári hála. De emlékükben legyen folyvást Macaulay megragadó hasonlata: „A szabadság ama tündérhez hasonlít, melyet Ariost leir. Gyakran undok szörnynyé kellé változnia. Kik ilyenkor üldözék, örökre kizárvák jótéteményeiből. De kik szánakozva rajta, nem tasziták el maguktól, egy napon végre megláthatják bájainak teljességében, elhalmozottan ajándokaitól. Ilyen a szabadság istennője. Gyakran ő is ijesztő rémmé változik. Jaj azoknak, kik iszonynyal eltelve, meg akarják semmisíteni. De boldogok ; kik szánakozva befogadák, az ö jutalmuk majdan eljövend, pazar szépsége és dicsőségének napjaiban." BEÖTHY ÁKOS. A íőispánságok Ügyében a kormány hajlandó volna, valamennyi főispáni hivatalra új egyéneket nevezni, ha valami expediens találkoznék, a jelenlégi adminisztrátorokat, kik hivatalba lépéskor fizetéseiket illetőleg Forgách által kivétel nélkül biztosíttattak, egy vagy más helyen alkalmazni. Mert ha néhányat közülök a helytartótanács vagy más közigazgatási testületbe be is osztanak, még mindig fönnmarad 25—30, 5000 frtévi fizetéssel bíró adminisztrátoraik közttán egy sincs, kinek kedvező anyagi viszonyai megengednék, a praesumtiv főispánok példájára hazafiságból ingyen szolgálni. — A pesti hivatalos lapok szerint f. hó 9- és 12-dikéröl kelt legf. elhatározással Lánczy József abaujmegyei, és Bezerédy Kristóf Veszprémmegyei főispán hivataluktól felmentettek. Somssich Pál pedig, több lap összevágó híre szerint már a napokban alkanczellárrá fog kineveztetni. A magyar alapítványi javat az uj tárnok és főkanczellár szorgalmazása folytán már legközelebb a magyar kir. helyt, tanács igazgatása alá bocsáttatnak. Az erdélyi főkormányszék aug. 9-ki ülésében hivatalosan ki lön jelentve, hogy a kormányszék e hó végén megszűnik Szebenben működni, s legközelebbi gyűlését már septeinber elején Kolozsvártt fogja megtartani. A horvát országgyűlés, mint a hivatalos „Wiener Ztg." jelenti, f. hó 28-ára határozva volt megnyitása, october 9-ére halásztatott. Filiméban Szt. István napjára a Magyarországgal való unió értelmében nyilatkozványra készültek. A közrakhelyek. A közrakhelyeket vagy docksokat, a magán raktárakkal szemben, olcsósági tekintetek ajánlották vala kezdetben. Ehez járult a hitel-eszközök szaporításának szüksége s a raktárakban elhelyezett áruk mozgósítása, vagy más szóval folyóvá tétele. A docksokkal a közrakhelyi ügynökség jogérvényes téritvényei az elhelyezett árukról, vagy az úgynevezett warrant-ok is életbe léptek; mi által a kereskedelmi hitel uj lendületet nyert, s a deponált áruk nem tekintettek többé holt tömegeknek. Az olcsó termelést, a termény magán-raktári elhelyezése és kezelése igen gyakran megdrágította; mi által á forgalom középszerűvé lem, vagy épen pangás alatt állott. A gyáros, vagy kereskedő' t. i. kedvező' idő beálltáig elhelyezte árúit ilynemű raktárakban. A kedvező eladás, melyre számított, legalább is 20-%ot igért. Azonban mig e kellő idő megérkezett, kezelés és raktárolás felemészték a kínálkozó hasznot; s ha a kereskedő az árfolyam hirteleni felemelésével akart magán segíteni, még az is megtörtént, hogy portékája senkinek sem kellett s ő maga egypár előleg megkísérlése után kölcsönhöz nem juthatván, ugy kellé czikkeit potom áron elvesztegetnie. A közrakhelyek nem szüntették ugyan meg a kezelési és raktárolási költségeket; de tetemesen alábbszállitották. Angliában, mely a docksok eredeti hazája, kiszámították, hogy a közrakhelyek 18 % -ot takarítanak meg közép számítással, az ipar és kereskedelem javára. Mennyire megy ez összeg évenkint, a többszöri áru-elhelyezések után! így például, általános elv a jDénzvilágban, hogy a pénzt nem szabad hevertetni, sőt mennél többször forgatják, annál több jövedelmet hajt. Egy forint, melyet egy évben százszor megforgatnak, ép annyi jövedelmet hajt, mint száz forint, melyet csak egyszer helyeznek el. Vegyük most, hogy valamely kereskedő, olcsó árfolyam mellett, 20,000 frt áru ezukrot bevásárol s azt a docksokban elhelyezi, időközben azonban igen jutányos vételt tehetne gubacs- vagy gyapjúra nézve. Úgyde minden pénze a ezukorban fekszik. Előveszi tehát értéktéritvényét, melyet a docks-ügynökségétől kapott s melyek az elsőbbségi kötvények erejével s átruházási joggal vannak kiállítva, ezt valamely bankárnál 5 °/0-tólival leszámítoltat)'a s megvásárolja a gubacsot vagy gyapjút, és ismét a docksokban helyezi el. Már e műtétei által két izben forgatta meg eredeti 20 ezer forintját s a kezelési és raktárolási költségeken kétszer nyerte meg a fentebb jelölt 18% hasznot, — mig a magán raktárakban nemcsak hogy a 18% kezelési megtakarítása egyszer sem marad; de ezukra is az eladásig holt áru-tömeg marad, a melybe fektetett pénzét kétszer meg nem forgathatta volna. Mert ha előleget vesz fel rá, a legjobb esetben % előleget kap, természetesen uzsorás kamatra, s még akkor is ezukrát jelzálogképen le kell kötnie; mig az a docksokban elhelyezve, azután is sajátja marad s eladásáról tetszése szerint rendelkezik, midőn az arra kibocsátott warrantok valamely bankház által leszámítoltattak. Már a rövid vázlatból is sejthető, hogy a közrakhelyek az állam felügyelete és kezessége mellett állanak fen; hogy a köztörvények a docks ügynökségét minden tekintetben felelőssé teszik, hogy az ily közraktári engedélyért folyamodók biztosítékot tartoznak letenni stb. Különben jógérvényes hitel-leveleket, warrant-okat nem adhatnának ki; sem azzal az előjoggal nem bírhatnának, hogy a közraktárakban elhelyezett áruk után a vámot, fogyásztási- vagy másnemű adót csak akkor fizessék, ha már az eladás megtörtént.