Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám

62 Az uj minisztérium megalakult. A bécsi hivatalos lap szombati száma tizenhat császári kéziratot közöl, melyekben a kinevezések foglaltatnak. Gróf Belcredi államminiszterré neveztetett ki, a magyar koronához nem tartozó összes tartományok politikai közigazgatásával van megbízva, s a minisztertanács-elnökség és a rendörminiszterium ideiglenes vezetése is reá ruháztatott. Komers igazságügyminiszterré, gr. Larisch pénzügyminiszterré neveztetett ki. Belcredi kezdetben csak belügyi miniszternek volt kijelölve. Hogy a minisztertanács elnöksége is reá lett ruházva, mely tisztet régebben mindig a külügyér viselt, az mutatja, mekkora fontosságot tulajdonítanak a belkérdéseknek. Biztos hirek szerint a nemzeti követelések kielégítésére iparkodnak legelébb; határozott programmal azonban nehezen fog az uj minisztérium föllépni. A pénzügyi minisztérium szervezéséről is annyit hallani, hogy gróf Larisch nem akarja uj hitelmüveletekkel fedezni a szükséget. A minisztérium két osztályra fog szakadni, melynek egyike a közigazgatást és adóügyet, másika a kölcsön- és hitelügyeket kezelné. Ez utóbbi osztály vezetőjéül Beke tanácsost emlegetik. A régi minisztérium tagjai közt Schmerling a legfelsőbb törvényszék első elnökének neveztetett ki. Lasser, Reichenstein, Kalchberg állandón nyugdíjaztattak, az utóbbi a Ferencz-József-rend nagy keresztjével való kitüntetés mellett. Plener újra alkalmaztatásának fentartása mellett, ideiglenesen nyugdíjaztatott. Mecséry, Hein, Burger rendelkezés alá helyeztettek. A tengerészeti minisztérium feloszlattatott, a hadügyi tengerészet a hadügyi minisztérium alá helyeztetett. Gróf Mensdorff, kérelmére a minisztertanács elnökségétől, az öt megillető első miniszteri rang fentartása mellett, fölmentetett. Holzgethan a pénzügyminisztérium miniszterhelyettese államtanácsossá neveztetett ki. A kereskedelmi minisztérium feloszlatásáról keringő hirek alaptalanok ; e tárcza átvétele iránt Hübner báróval folynak az alkudozások. Külföld. Pest, július 29. „Mit olvassz herczegein?" „Szavakat Polonius, szavakat." Hamlet ez ismeretes kifejezése önkénytelen jut eszébe az újságírónak, ki alig jegyez föl egy fontosnak látszó hírt, a következő napon már „hívságos" szónak kell azt kijelentenie. így valánk a hét elején a regensburgi minisztertanácscsal , melyet a porosz király összes miniszterei jelenlétében tartott. Ez összejövetel kezdetben fenyegető alakban tünt föl a bécsi udvar ellen; majd rögtön rá azt hiresztelék, hogy Regensburgban kerülve lem minden oly határozat, mely a porosz király gasteini útját lehetlenné tette volna. Csakugyan az osztrák trónbeszéd is , melylyel a reichsrath jul 27-én bezáratott, szintoly csodálatos béke-szeretettel, mint erélylyel, egyfelől az általános béke meg nem zavarásába vetett bizalmát, másfelöl azon meggyőződését fejezi ki , hogy Ausztria fentartja Németország érdekeit és a maga szövetségi állását. E nyilatkozatból kettőre lehet következtetni t. i. vagy Ausztria vagy Poroszország enged. A bécsi udvar, egy emlékiratot küldött át Werther báró által a porosz királynak, melyben jun. 5-n formulázott engedményeit megtoldja. A kiéli kikötő használatán kivül megengedi Poroszországnak, hogy ott állandó tengerészeti telepet alakítson j Rendsburg szövetségi erőd megszállása helyett, a porosz kormány, a herczegségek védelmi tekintetéből, egy tetszése szerint jválasztott pontot megerősíthet és állandóan megszállhat (például Sonderburgot); a bécsi udvar azt sem bánja, ha a herczegségek a porosz vámrendszerbe lépnek; igy semmi kifogása az észak-kelettengeri csatorna, — csupán ennek végpontjai megerősítése ellen ; végre Ausztria, elvileg beleegyez, hogy a herczegségek és Poroszország közt, katonai konventio köttessék, á koburgi konventio mintájára. Mindez azonban nem elégíti ki Bismark urat, ki csak akkor fog kegyesebb. engedményeket tenni a nordalbingiai állam megszilárdulására, ha annak élére az oldenburgi hg. áll, ki több biztosítékot nyújt (a porosz bekeblezésre), mint az augustenburgi berezeg. Ilyen e pillanatban a helyzet, melyet hogy jobban megítélhessünk, Bloome gasteini küldetését, ki a bécsi udvar részéről ujabb felvilágosításokat visz, be kell várnunk. Hogy Poroszország részéről, meglepetést meglepetésre halmozva, azonnal cselekvőleges lépést várhatunk, mihelyt a porosz király — kivált ha az ausztriai császár ő felségével nem találkozik — az osztrák területet elhagyta, mutatja az a bánásmód, melyben Zedlitz, porosz polgári biztos ur által a herczegségekbeli democrata párt részesül. Kiáltó bizonysága ennek May ur katonai erőszakkal való elhurczoltatása, azért,mivel lapjában az augusztenburgi hg trónjelöltségi jogát védte. Nem kell mondanunk, hogy e cselekvőleges fellépés első mozzanata, az augusztenburgi hg elűzése s aztán Ausztriával való végképi szakítás volna. „Bismark urat — jegyzi meg az „Avenir National" sok bolondságra képesnek tartjuk, de még sem gondoljuk, hogy idáig fogna menni." S valóban ha idáig nem megy, annak nem Bismark ur, de inkább a párisi udvar dispositiója lesz oka, mely szerint a két német nagyhatalom végzetes meghasonlását eltávolítani óhajtja. Némi összefüggésbe hozzák e szándékkal, ama kevéssé valószinü hírt, hogyFrancziaország, Olaszországgal egyetértve, a congressus örve alatt az Ausztria és Poroszországgal való szövetséget keresné, ő maga a Rajnát, Ausztria Szerbiát és Moldva-Oláhországot, Poroszország meg az elbai hgségeket kapván. E hármas szövetség egyszersmind Anglia és Oroszország ellen volna intézve. E hírt kuriósumképen említjük; valamint azt a találkozást is, mely a genfi újság szerint, Karlsbadban Bismark ur és Grammont hg bécsi franczia követ közt történt volna. „Ha Ausztria — mondá itt Bismark ur — az augusztenburgi hget tovább is pártolja, pártfogolt]ával együtt kitakaritatom a hgségekből , nem törődve vele, háború lesz-e a dologból vagy sem." Erre Grammont azt válaszolá: „Ön merész játékot játszik. Ausztria megtámadása, ránézve éppen igen kedvező pillanatban jönne, a német szövetség karjaiba vetné magát s önnek egész Németországgal gyűlne meg a baja." „Előttem közönbös dolog volna -•- feleié Bismark — meg akarom ezeket az embereket tanítani." „Téved ön miniszter lir, nem csak Németország de egész Európa, maga Oroszország is ön ellen fordulna" — „Lehetetlen" —„Hát Anglia?" — „Nem igen aggódnám miatta" — „De Francziaország is ellene lesz önnek" — „Ezt nem hiszem, azonban majd elválik." A franczia követ elég érdekesnek találta e beszélgetést, hogy azt Párisba azonnal távirja; ott meg elég udvariasok voltak, a beszélgetés tartalmát haladéktalanul Bécsbe megírni. Elég az hozzá, hogy Párisban ez idő szerint Bismark ur politikáját nem helyeslik, mint a mely kivül a nemzetközi jogokat sérti, belül meg a nép szabadságát elnyomja. Mily nagy zajt ütöttek a kölni események magában Poroszországban, mutatja a junkerek lapja, a különben nagyon konservativ „Kreutz Ztg" „Megengedjük —úgymond e lap, hogy a képviselők ünnepélyének betiltása felől mások más véleményben lehetnek, de az mindenesetre kérdés, vajon a tilalom egyáltalán helyes és okos dolog volt-e? Ha eszélyes dolog nem volt, még kevésbbé vala szükséges." Berlinben épen a mai napon, a Lazalle és Schultze-Delitsch egyesült munkás testületek, „Monstre-Meeting"-re készülnek. Az alkotmány 29. pontja, megállapítja a gyülekezési jogot, melyet a kormány, kölni fellépése által megsértett. E jog érdekében akarnak a munkások felszólalni. Az elmúlt hét hirei és eseményei közt, ezúttal csak röviden említjük: egy nemzetközi szerződés közzétételét a csatatéren sebesült katonákra nézve; a francziaországimunicipalis választásokat, melyek politikai jellemmel ugyan nem birnak, de annyira érdekesek, hogy a politikai szellemet, az opposito egy-két győzelme által, mozgásba hozták; az angol követválasztások eredményét, mely a „Star" tory-lap szerint is, a szabadelvűeknek s igy a kormánynak 70- 80 szavazattöbbséget szerzett ; a posta és a Dunafejedelemségek közt kötött postaszerződést; Szerbia hadi készületeit, mely 125 000 ember létszámra emelte seregeit; s végre azt az amerikai hírt, hogy Sheridan 70,000. embere átlépte volna a Rio-grande-t 5 mi nyilt hadizen étnek lenne tekintendő Mexikó ellen.