Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám - Iparszabadság és védvám

63 Gróf BloOHIC. Ausztria müncheni képviselője gróf Bloome, kit mintegy két hét előtt hittak haza Bécsbe, különös megbízással, f. hó 26-án érkezett Gasteinba, hol a porosz király által már fogadtatott is. Gróf Bloome, ö felsége a császár személyes megbízásával ment a porosz királyhoz, komoly előterjesztéseket teendő, s bizonyos tekintetben a reichsráthot bezáró trónbeszéd azt a részét magyarázandó , mely a schleswigi kérdésre vonatkozik. E külön küldetéstől nem sok ered­ményt várnak. Egy karlsruhei újság bécsi levelezője azt irja: „azon esetre, ha Bloome-nak nem sikerül Poroszország és Ausztria közt a transactiót létrehozni, ez utóbbi, a berlini udvar irányában tett minden korábbi engedményeit visszavonja s a dolgok tovább fejlődését, a né­metszövetség megújított közrehatása mellett elvárja. Ha a császár Gasteinba nem megy, fel lehet tenni, hogy a kísérlet nem sikerült s az elhatározó fordulópont az osztrák politikában bekövetkezett." Weimarből írják á „Wiener Abendpost" nak : Ausztria, Porosz-, Bajor- és Szászországok fejedelmei Salzburgban találkozni fognak. A berlini munkásegylet (Lassalle-féle) községe, az egyesületi tör­vény 8 és 16 §§-ai alapján rendőrileg bezáratott s gyülésezése további í endelkezésig betiltatott. A kiéli újság két óvást tartalmaz Halbhuber bárótol: egyiket May elfogatása másikat Freese kiutasítása ellen. A franczia lapok Poroszország ellen kezdenek támadni. A „Con­stitutionnel" komoly jelentőséget tulajdonit annak, hogy a „schleswig­holsteini újság" szerkesztőjét May urat; a hgségekben vezénylő porosz tbnok parancsára fogták cl. „Miután — úgymond — a hgségek ostrom­állapotban nincsenek s miután egyedül a polgári törvényszékek hi­vatvák az elfogatások elrendelésére a kérdés a körül forog, vajon Ausz­tria és a herczegségek polgári kormánya, a porosz katonai hatalom e fel­lépését miként fogja fel." Az „Opinion Nalionalc" a német kérdésről így ír: „Ugy tetszik ne­künk, mintha a franczia kormány Vilmos király bekeblezési terveit csak bizonyos feltételek alatt támogathatná. E politikát oly szükség parancsolja, mely nem engedi meg Európában a sulyegyen kárunkra szolgáló megzavarását. Ha mi Poroszország terjeszkedését és ereje nö­velését megengednök, magunk csak a régi ponton maradnánk, ugy ez saját gyöngitésünk volna, pedig sokkal erösbeknek kell lennünk, mint valaha, hogy az 1789. elvek győzelmét Európában biztositsuk, mert a két elv közti nagy tusa rémítő összeütközésekre foga jövőben vezetni. Nem kell elfelejtenünk, hogy egyik bekeblezés a másikat vonja maga után és hogy Poroszország a keleti tengertől a Majnáig akar uralkodni, minden áron kötelességünk annálfogva nekünk is annál igényteljeseb­ben lépnünk fel, kivált miután Poroszország, Oroszországnak igen ra­gaszkodó szomszéda." A „N'OI'dd. alig. Zlg." mely Bismark közlönye, irja: „a May elleni rendszabály sajtóvétség következése; van azonban egy párt a hgségek­ben, mely a felségá'ndási kategória alá esik. A belga király egészsége annyira helyreállt, hogy Ostende-ba me­neteléről alig kételkedhetni. Olaszország elismerésének Spanyolország által, a ,.Constitution­nol" teljes elismeréssel adózik. Hosszú czikkében kiemeli azt az előnyt, mely mindkét országra ebből háramlik. Mi Spanyolországot illeti, ki­mutatja, hogy eddig egyátalán semmi befolyással nem birt a római ud­varra, s miután Victor hlmanuel királynál sem vala képviselve, Olasz­országra sem birt semmi behatással. Most, midőn a bevégzett tényeket Olaszországban elismeri, mind a római udvar, mind az olasz kormány irányában megváltozik állása, mely csak előnyére szolgál." A czikk igy végződik: „így igazolják az események Francziaország politiká­ját, mely elveiben rendithetlen és sem az ultramontanok ellenállása, sem forradalmi kihívások által magát megijesztetni nem hagyva, ezt a kettős czélt követte: függetlensége a szentszéknek, függetlensége Olaszországnak J NcAY-yorkbÓI írják : a charlestoni polgárok lefegy vereztettek. Az utczákoni gyülekezés az esti órákban betiltatott. Egy itt tartott meeting rokonszenvet nyilvánított Juarez mellett. Mexieóbol jelentik, hogy Mejia tbnok a konföderáltak fegyvereit kiszolgáltatta az Egyesült Államoknak. •-w JiWoióélál.^iaia ínnit tündén;t&4íi t?Mü ifóisd űnat & Un A . X Iparszabadság: és védvám. Midőn „Ausztria kereskedelmi politikája" czímü czik­künkben kimutatni iparkodtunk volt a szükkeblüséget, mely a kereskedés és ipar terén uralkodván, az uj vámszabályzat­ban nyilatkozott, — még nem tudtuk, hogy nézeteinket né­met szempontból is oly hamar igazolni fogják. Csak ama czikk megjelenése óta került kezünkbe Irö­bel Gyula, „Oesterreick und der Freihandel" czímü röpirata, melyet minél inkább forgatjuk, annál jobban sajnáljuk, hogy teljes fordításban nem adhatjuk olvasóink kezébe. Szerző, a lajtántuliak ítélete szerint, politikai tekintet­ben nem tartozik azon tisztavérü szabadelvűekhez, kikhez gyanúsítás nem fér, kiknek semmiféle ingadozást, nézetvál­tozást szemökre lobbantani nem lehet. Széles ismeretei azon­ban, mély gondolkozása, független nézetei s az őszinteség, melylyel kifejti, a nemzetgazdaság terén mindamellett tekin­télylyé teszik. E téren tehát szabadelvüsége is — mely pe­dig a politikaival közel rokon — kétségbe vonhatatlan. „A szabad kereskedés — mond szerző röpirata elején — az iparszabadság nemzetközi alakja." S ez áll; mert a mily kevéssé állja ki valamely ország a versenyt más nem­zetekkel iparszabadság nélkül, ép oly kevéssé elégítheti ki az iparszabadság az ország szükségeit, ha a kereskedelmi szabadság segítségére nem jön s a szabadabb iparos moz­gásban a határokon belől nyert előnyöket külfelé érvénye­síteni nem engedi. A régi czéhrendszer megszorításai s a határvám szigorú kezelése egy forrásból, önkényből származnak. Ha az ezer­féle rendszabályokat a belföldi iparra nézve nyűgnek ismer­tük el, melyet el kellett törülni, hogy szabadabb mozgás és fejlődés a belföldi ipar virágzását előmozdítsa, ugy kétsze­resen érezzük a nyűgöt, mely a felszabadult ipar tömege­sebb termelésére a határon nehezedik. Minek az ipargyárt­mányait szaporítani, ha elkelésöket a kivitel meggátlása által akadályoztatjuk? vagy miként vegye az iparos hasznát az iparszabadságnak, ha a gyártásra szükséges anyagok be­szerzésében korlátolva van ? Oszhangzás a nemzetek gazdasági életében mindaddig nem képzelhető, míg a kormányok csak saját felfogásuk szerint mérik ki népeiknek a szabadságot, s a korlátozást és fékezést egy téren lehetetlennek látva, vele felhagynak ugyan; de más téren csak annál szigorúbban ragaszkodnak a száza­dokon át megszokott gyámkodáshoz, mig a szabadság előre törekvő szelleme végre innen is ki nem szorítja. „A két rendszer, mond Frőbel, mely a szabad kereske­désben és védvámban a nemzetgazdasági mozzanatok ez ér­zékeny területén egymással szemben áll: egy részről a nem­zetnek önmagában s a természetben bízó szabad tevékeny­sége ; másrészről, követelő és czélszerutlen sokatkormányzás, mely az államháztartásra s a nemzetgazdaságra nézve egy­aránt káros." Valóban, ha elgondoljuk, mily szövevényes szervezet a nemzetek gazdasági élete, mennyi összefüggés, egymásba kapcsolás, érdekközösség és ellentét működik a természet törvényeinek hódoló anyagi életben, el kell bámulnunk az államok önámításán, melylyel azt hiszik, hogy bármily esze­sen kiokoskodott vámrendszerrel s tarifával egyensúlyba hoz­hassák a lakók milliói ezerféle érdekeit! El kell ismernünk, hogy a szükség az, melyben a gaz­dasági tevékenység serkentője foglaltatik s az állam beavat­kozása, bármennyire eleget akar tenni a közérdeknek, min­dig csak néhány egyesnek önző érdekeit mozdítja elő. Csak ha a társadalomban mindenki azt müveiheti, mire a természet feljogosította; csak ha egy-éb korlátok nem fog­ják az iparos tevékenységét gátolni, mint a melyeket, társada­lomba lépvén, önként vállalt, s a melyek egyébből sem áll­hatnak, minthogy mások (természetes s nem képzelt vagy mesterkélt) jogaiba ne vágjon; csak, ha az állam, mint a tár­sadalmi rend és biztosság főfelügyelője, gyámkodásában arra fog szorítkozni, hogy az egyes jogait tisztelve, minden túlkapást, bármely oldalról jöjjön, visszautasít; — csak ak­kor remélhetjük, hogy az egyes jóllétével az összes társada­lom is jóllétnek fog örvendeni. S ha kérdi valaki: mi köze a jogegyenlőségnek a nem­zetgazdasághoz, vagy nem épen ez egyenjogúság ismerte­tett-é el az iparszabadság által V — annak bátran azzal felel­hetünk, hogy látszólag igen, de tényleg nem; mert az ipar­szabadság kereskedelmi szabadság nélkül csak félszeg intéz­kedés s nincs értelme a gyártási szabadságnak, ha a gyárt­mány elkelése számtalan föltételekhez van kötve, melyek, lehet, jó hiszemben állíttattak fel az államhatalom részéről, sőt alacsony fejlődési fokon talán helyén is lehettek, de a társadalmi fejlettség mai állapotában többé se jogosultaknak, se czélszerüknek el nem ismerhetők. Mindnyájunk előtt nevetségessé váltak már azon kor­mányintézkedések, melyek egy részére legalább, még sokan emlékeznek, sőt melyek némely része maiglanfenáll. Többé alig érthetjük, hogy valaha törvények léteztek, melyek sze­rint némely vargának csak csizmákat, másnak csak topá-

Next

/
Thumbnails
Contents