Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám

61 Ha a miniszterek csak a látszatot akarnák meg-menteni, (den Schein retten), a nép feladata leend: e látszattal szembeállítani a valódiságot és reális garantiákról gondoskodni. Egyes rendszabályokkal nem lehet rajtunk segíteni; a mire szükségünk van („ezen sorokat már harmad fél év előtt aláhúztam" veté közbe a követ) az egy rendszer, melynek valósításában az összes életrevaló közlönyek közreműködnek, oly rendszer, mely bizalmat kelt és bizodalmat érdemel, ellátva tartósságának kellő biztosítékaival." Emondásra való hivatkozás — megengedem — nem épen feltétlen bizalmi nyilatkozat az uj kormány irányában, de ennek kezébe adja, a bizalmat kiérdemelni. A mit, elődeinek példáján okulva kerülnie kell, az az ál-alkotmányosság, mely nem képez magában befejezett rendszert, hanem csak „ellenmondásteli engedmények" halmazát. Vita lehet majd közte és a szabadelvűek közt azon határokra nézve, melyekig az alkotmányos szabadságot kitérj esztendőnek véli, de legalább is azt a tért, melyet elfogadott, egész terjedelmében meg kell nyitnia, nem pedig annak legélvezetesb részei fölé ezt a felírást aggatni: „tilos a bemenet" és mégis azt mondani: ime, mily tágas virányt nyitottam meg a népek előtt! Ezzel aztán talán nem lesz ugyan megadva mind az, a mit a szabadelvű párt kiván — és ez kétségtelenül fentartja magának a többnek alkotmányos uton kivivását — de meg fog kelleni vallania, hogy a mi megadatott, őszintén, becsületes szándékkal és teljesen lőn megadva. Akkor talán még az itteni centralista párt józanabb része is félig meddig kibékül azon miniszterekkel, kiknek neveit a bécsi újság alkalmasint holnap közé fogja tenni. Az „interregnum" sokáig tartott, de a birodalom azért még sem jutott tönkre, miként a lelépett jkormány hívei őszinte vagy szinlelt aggodalommal jósolták, ámbár ugyanezen kormány, melynek elbúcsúzását most alig várhatják, éveken át állott a birodalom élén, a nélkül, hogy azok a legújabb kassandrák ebben valami veszélyt láttak volna. De azért mégis jó, hogy vége szakad alamentátiónak, mely egy szellemdús irónak azon találó megjegyzésére emlékeztet, hogy az ember a legjobb kedvvel akár egész órán át sétál a legnagyobb eső közben, ha önszántából teszi, de kimondhatatlanul zsémbelődik, ha ugyan ily esős időben akár csak öt perczig zárt ajtó előtt kell várakoznia. (Fk.) A birodalmi tanácsot berekesztő trónbeszéd szövege imez: „Tisztelt tagjai a birodalmi tanácsnak! Azon megtisztelő föladat jutott osztályrészemül, hogy ö cs. kir. apostoli felsége nevében a birodalmi tanács jelenlegi ülésszakát ünnepélyesen bezárjam. Midőn e föladatot teljesítem, üdvözlöm önöket, főherczegek, herláttam. De hogy a fényűzés és kezdetleges állapotaink kellemeit egyszerre nem élvezhetjük, hogy felpiperézve magunkat s minden egyebet pusztán hagyva, magunk pusztulunk el, hogy ha a külföld fáradhatatlan tevékenységét nem utánozzuk, minden lépés, melyet a külföld divatját és életszokásait követve, előbbre teszünk, vesztünkhöz vezet, ez erős meggyőződésem; s talán hozzám hasonló kis emberhez illik azt kimondani, mivel e veszélyen, melynél nagyobb nemzetünket nem fenyegeti, csak mi kis emberek segíthetünk. Talán szebb napok közelgenek. Politikai láthatárunk elég ködös még, de ugy látszik, a nehéz vészt jósoló fellegek elvonultak. Nem hiányoztak e hazában soha olyanok, kik egész életöket, kik gazdag szelleműknek minden tehetségeit a hon nagy ügyeinek szentelték, s ha nagy áldozatokra vala szükség, elegen ajánlkoztak mindig, kik ezen áldozatokra készek valának. A mi ezt illeti, nincs semmi aggodalmom. Magyarország e tekintetben nem vált szegényebbé. Lesznek férfiaink, kik a haza jogai mellett bátran szót emelve, kijelölik az ösvényt, melyet a politikában követnünk kell, s a nemzet követni fogja őket, habár tudná, hogy^ a jövőnek biztosítását csak a jelen nemzedék jóllétének árán vásárolhatja meg. * Az országos politika mezején én nyugodtan nézek a jövő elé. Nem győzünk talán, de nem fogunk legyőzetni ; csakhogy ez nem elég, s legszebb alkotmányos törvények, s állami viszonyaink legkielégitöbb rendezése, magukban véve a nemzet jövőjét nem biztosítják. Ez csak ugy várható, ha a nemzet oly állapotban marad, hogy alkotmányos törvényeivel élni, hogy kedvező állami viszonyait felhasználni képes legyen; ez pedig nem egyes nagy embereknek, kiket törvényhozásunkban, s a kormány élén tisztelhetni reménylünk, hanem csak a mi, a kis emberek müve lehet. Egy szép értekezést olvastam egyszer a kicsinyek hatalmáról földünkön. Elöadatik ott, mi mindent köszönünk az infusoriumok észczegei a császári háznak, főtisztelendő, méltóságos és tisztelt urak a birodalmi tanács mindkét házából. Mindenekelőtt egy kellemes kötelességet kell teljesítenem, midőn a hazafias buzgalomért és fáradhatlan tevékenységért, mely a bizottmányokban ép ugy, mint oly sok fontos ügy tárgyalásánál mindkét ház kebelében nyilvánult, legkegyelmesebb urunk és császárunk teljes elismerését kell kifejeznem. Jól ismerve azon befolyást, melyet a közlekedés és ipar élénkülése az általános jóllétre gyakorol, tevékenységük nagyrésze oly.előterjesztvények tárgyalására volt szentelve, melyek belföldön az iparbeli tevékenység előmozdítását, az e ccélra megkívántató törvényes védelmet és az államhatalom részéről segélydús gyámolítást czéloztak oly vállalatok számára, melyek az ipar- és nyerstermelés, a kereskedés és kézműipar leghathatósb elősegítő eszközeiül tekintendők. A mely okok önöket, gondos és értelmes vizsgálat után, a német vám-kereskedelmi-egyleti államokkal kötött uj vám- és kereskedelmi szerződés elfogadására indították, ugyanazok vezették ő felsége elhatározását is annak aláírásánál; azon reménynek engedhetjük át magunkat, hogy az ország ipar-ereje és értelmiségének élénk és bátor megfeszítése és a szerződés által nyújtott előnyök gyors és óvatos fölhasználása mellett, e mü lényegesen be fog folyni a birodalom jóllétének növelésére. Mindkét ház elismerésre méltó kölcsönös előzékenysége mellett több, az államháztartás szükségleteinek födözésére szükséges törvény, névszerint az 1865-dik évi pénzügyi törvény létrejött. Teljes méltánylást érdemel az e törvény tárgyalásánál mutatkozott törekvés, hogy az államháztartás szükségleteire fönnálló eszközök alkalmazásában azon határig menő takarékosság követtessék , melyet nem lehet áthágni, a nélkül, hogy a birodalom belereje és hatalmi állása kifelé ne gyengüljön. Az általános európai béke fönntartása, mely mindenkor a császári kormány föladata volt, jövőben is komoly törekvéseknek tárgya lesz. A schleswig-holsteini kérdésben ő felsége, egyetértésben magas szövetségesével Poroszország királyával, törekedni fog azt oly megoldás elé vezetni, mely az összes Németország érdekeinek és Ausztria állásának a német szövetségben megfelel. Nyomós okok, melyek az összbirodalom érdekeit érintik s ép azért mindkét ház kebelében szintoly hazafias, mint ékesszóló kifejezést nyertek, a birodalom keleti felében lakó népek törvényes képviselőinek mielőbbi (beschleunigte) összehívását javasolják, miből önként foly annak szükségessége, hogy az 1866-diki pénzügyi törvény tárgyalásáról ez ülésszakban le kell tenni. Főmagasságu, főtisztelendő, méltóságos s igen tisztelt urak! Bármi megnyugvással időz is a gondolat az önök belátásteljes hazafias működése eredményeinél, — még sem képes azon mély és benső törekvést gyengíteni, vajha a valamennyi királyság- és országgal közös jogok, kötelességek és érdekek közös tárgyalása már a közel jövőben az egyesség erős kötelékét fonná e birodalom valamennyi népe köré. E törekvés a birodalom életföltételeinek fölismerésében gyökerezik ; gyökerezik a trón és az összes haza iránti hü szeretet és ragaszkodás nemes érzelmeiben. Hol a remény ily szilárd alapon nyugszik, az, mi most mint forró óhaj, erős kifejezést talál, Isten segélyével remélhetőleg nemsokára örömmel hirdethetendö sikerült ténynyé fog érlelődni." revétlen munkásságának; mennyi nagy szigetet s hosszú hegylánczokat' melyek egészen oly állatatocskák maradványaiból állnak, melyeket szabad szemmel nem is láthatunk. Ugyanezt tapasztaljuk a történelemben sőt a tapasztalás itt még általánosabb, s elmondhatjuk teljes biztossággal, hogy valahányszor lapjain egy igazán nagy nemzettel találkozunk, olyannak, mely állását hosszú időkön át megtartá, ez csak azon számtalan, a történelem lapjain soha elő nem forduló, még életökben is kevesektől ismert s most rég felejtett kis embereknek köszönhető, kik kis körükben mindennapi munkájokkal,' s kicsiny, de mindennapi áldozataikkal fentartották s észrevétlenül emelték a hazát, melyre az egyes nagy férfiú csak átalakítva hathat. Észreveszem, hogy prédikálni kezdek. Nem csuda, hisz vasárnap van, és olvasóim talán nem veszik rosz néven, hogy jegyszer elmondtam, a mi régen szivemen fekszik. Talán akadnak, kik velem egyetértenek, s osztozva azon meggyőződésemben, hogy a haza jövőjét nem egyesek nagy tettei és áldozatai, hanem csak milliók egyéni tevékenysége biztosíthatja, nem fogják visszautasítani a kötelességeket, melyek e meggyőződésből folynak. Nem nagy tetteket s áldozatokat, hazánk tőlünk csak azt kívánja, mi saját jóllétünk biztosítására szükséges. Jövőjének legjobb garantiája, hogy magunkat s birtokunkat tartsuk fen, ennyit pedig, ugy hiszem, csak elvárhatunk mindenki honszeretetétől. Kárpótlásul e hosszú és sokaknak talán unalmas levélért,Rückertnek néhány sorával fejezem be azt, mely eszmémet röviden és szépen kifejezi, s melyet egy szintén kicsiny, de nekem nagyon kedves em^ ber fordított le számomra: Ha virágot nyújt az ég, ápold azt örülve : Róaza ha magában szép, szép a kert is tüle.