Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 4. szám

52 latainak egyenességét és loyalitását el kell ismerni; de semmi érez­hető dolgot nem tett az osztrák birodalom újraszervezésére. Nem nyerte meg a széthúzó nagy nemzetiségeket s a dolgok ez oldalról kétséges állapotban maradván, sem a sereg leszállítását, sem a pénzügyek javí­tását nem lehet vala eszközölni. A statu quo, veszedelmessé és nyug­talanítóvá vált. Nem vagyunk meglepetve e bukás által. Hogy ily poli­tika sikerülhessen, arra eyy század kísérlete lett volna szükséges. Néz­zük Angliát: másfél század óta van vele egyesülve Skóczia, több mint hatvan éve, hogy Irlandot magához kapcsolta, és e két unióból csak az egyik sikerült napjainkig. Különben is nem élünk oly időszakban, mely­ben a fusio müve a különböző nemzetiségek közt, melyek eredetiségö­ket állandóan megtartották, befejezhető volna. Ausztriának tehát, ha valami gyakorlati dolgot akar megkisérleni, arra kell törekednie, hogy okos engedmények rendszere s alkotó elemei közti compromissumok által éljen. A Magyarországgal való kibékülésnek kell, e szintoly ember­séges, mint okszerű politika alapjának lenni. Ha a bécsi udvar rosz lábon áll Magyarországgal, a belső bajhoz valóságos gyöngeség is járul a külfölddel szemben. Nehéz Ausztriára nézve, kívül, határozott politi­kát követni, midőn benn szétszaggatva érzi magát. Láttuk is az utolsó időkben, hogy Schmerling ur politikájának, mely belölre nagyon is né­met volt, nem vala ereje, hogy eléggé német legyen Poroszországgal szem­közt, és kielégitöleg pártfogolja, a herczegségek kérdésében a német közép államok ügyét, Poroszország túlkapásai ellenében. Ellenkezőleg temélenünk szabad, hogy azon a napon, melyen Magyarországgal kibé­kült, a bécsi udvar képesebbnek fogja magát érezni, egész tekintély­lyel visszaszerezni természetes szerepét a német conföderatio ügyeiben. Ausztria szövetsége a közép államokkal. A „Frankf. Postztg." sze­rint: „Oly szövetség,mely a fegyverben erős császári birodalmat, a pén­zes és erőteljes közelállamokkal közös cselekvésben szilárdul egyesí­tené : a legerősb hatalom fogna lenni a szárazföldön, képes Poroszor­szágot nemcsak legyőzni, de meg is semmisíteni. Vajon Poroszország most biztosabban számíthat-e külszö vétségre ? A nagy államok mind békét óhajtanak, leghatározottabban a francziák uralkodója, ki jól tud­ja, hogy egy roppant áldozatokkal alapított birodalom tartósságát csak Európa egyetértése és nyugalma biztosíthatja, valamint Anglia állam­férfiai is belátják, hogy egy uj háború csak súlyos sebeket ejthetne iparán. Németország bizalma, a porosz hatalom fő alapja, nagyon meg­rendült és nem terjed tovább, mint a vár falain levő ágyuk." A porosz képvisesók Ünnepének július 22-én kellett volna Köln­ben megtörténni. A rendőrség, az ünneprendezö bizottmányt, mint „politikai társulatot" betiltotta. Ez azonban nem gondolva a betiltás­sal, folytatá készületeit. S noha a főpolgármester Bachem ur, a Gürt zerich-teremre nézve kiadott tilalmat visszavette, az ünnep megnyitása reggelén a terem bezáratott. A lakoma-bizottmány képviselője Klassen­Kapelmann biró elé idéztetett, de nem találták. Az országos bíróság a rendőrfőnöknek a bizottmány feloszlatására vonatkozó határozatát megszüntette. Ez ellen az államfőügyész tiltakozik. Osztrák válasz. Karlsbadból írják: hogy "egy osztrák, Bismark ur ellenében — midőn ez 10,000 porosz katona Schleswigbe küldeté­séről szólott, hogy ott rendet csináljanak — olyan formán nyilatko­zott, mint XII Károly, ki a svéd államtanácsot azzal fenyegette, majd csizmáit küldi Stockholmba, az elegendő lesz. Olaszország lefegyverzése. A íranczia diplomatia Olaszország le­fegyverzésén buzgólkodik. A lovasság és tüzérségbeli elbocsátások, a lovak eladása stb. bizonyítja Victor Emánuel elhatározását, hogy Ausz­triának, ez üdvös rendszabály követésében segédkezet kiván nyújtani. Malaret ur, már hetek előtt Lamarmora tbnoknak azt a nyilatkozatot tette, hogy Ausztria, serege létszámát lejebb fogja szállítani; hát Olasz­ország nem volna-e hajlandó hasonlót tenni? Rómában Örömest látják a béke e jeleit és elgondolható a király, mint a pápára nézve uj biztosí­tékhoz, adta beleegyezését a sereg leszállításhoz. Uj évkor Victor Emá­nuel még nagyon harczias kedvében volt és midőn egy év előtt Ponza de San Martino a lefegyverzésről szólott, az udvarnál siket füleknek beszélt. Miniszter-tanács KegenSÜIirgban, Juj, 22-én a porosz király elnök­lete alatt, melyre az összes porosz minisztérium meghivatott s a párisi porosz követ Goltz gróf is megjelent. Kliza, egészségi szempontból fürdőkre utazott. Távolléte alatt a minisztertanács kormányoz. III. Napóleon, f. hó 19-én érkezett Plombiéresbe. A császár 1858 óta nem volt itt, a midőn a Cavour-ral való hires találkozás történt. A COllgressiiS tervet megint felmelegíti a londoni „Pall-Mall Ga­zette" : „A franczia külügyminiszter, Goltz gróf és Metternich hg közt — úgymond — ujabban nyilatkozatok történtek, melyek szerint Drouyn de Lhuys ur kijelentette, hogy különféle függő európai kérdések, igy a schleswig-holsteini, a római kérdés, congressus nélkül meg nem oldható." Jcfl'ei'SOn Davis, ujabb bizonyítékoknál fogva, melyek bünrészes­ségét árulják el Lincoln meggyilkoltatásában, katonai törvényszék elé fogna állítatni. Közintézetek és Társulatok. Magyar Akadémia. A mai ülésre, mely a bölcsészeti, törvénytudo­mányi és történelmi osztályok ülése lesz, három érdekes előadás van bejelentve. Első lesz Urházy György lev. tag székfoglaló előadása; „A jelen­kori szabadság, tekintettel a magyar alkotmányra," A második Kőnek Sándor lev. tag jelentése a magyar kir. Kúria statistikai működéséről. A harmadik Toldy Ferencz rendes tagé: „A lebédiai köemléke­ken előforduló övcsészékröl." A nyelv- és széptudományi osztályok mult hétfői ülését csak egy fölolvasás töltötte be: Budenz József lev. tagé, ki néhány magyar ige­képző, nevezetesen a -t, -ít, -szt, -tat, v. -tet származását fejtegette, te­kintettel e képzők párjaira a rokon cseremisz, mordvin és finn nyelvben. E fölolvasás után — próba-fölolvasások következtek. Az oLvasó­asztalt ugyanis mostani oldalhelyéröl a terem közepére, az elnökség elé állították s egy tag onnan olvasott. Innen csakugyan jobban és több felé hallik a hang, ennélfogva ezentúl itt lesz a fölolvasó aaztal. Csak az a baj, hogy a fölolvasónak a fél akadémia, s maga az elnökség is, háta mögé esik. A Szt.iStváll társulat f. hó 20-án tartott választmányi gyűlésében a nagygyűlés napjának meghatározása iránt abban állapodott meg a választmány, hogy elnök gr. Károlyi György hgprimás ő eminentiájá­val fogja kitűzni azon napot, melyet az egyházi fejedelem legalkal­masabbnak talál, hogy a nagygyűlésen maga elnökölhessen. A hgprimás elhatározására levén hagyatva az is, vajon a társulati alelnök Somogyi Károly, ki tisztjének viselésében többé akadályoztatva nincs, Pesten lakjék-e ezentúl állandóan, vagy pedig Esztergomból intézze a társu­lat ügyeit — a hgprimás fel fog kéretni arra, hogy az alelnök Pesten maradhasson. Az Encyclopaedia szerkesztése ügyében abban állapo­dott meg a választmány, hogy a mult évi nagygyűlés által kiküldött encyclopaediai bizottmány, Török János úrral érintkezésbe lépve, ha a további szerkesztést elvállalja, vele a szerződést az adott utasítások szerint megkösse. Végre a titkár bemutatta ö Eminentiája mult hó 2-ról kelt levelét, melyben a m. kir. Helytartótanács tudatja a társulattal, hogy néhai nemeskéri Kiss Sándor végrendeletében örökösödő unoká­jának, a kiskorú Zsigray Aloyzia grófnőnek kiskorában történhető halála esetére csőszi birtokát felszereléssel együtt a Szt.-István-Társu­latnak hagyományozza. A pesti iparbank f. hó 22-dikén tartott választmányi gyűlésében a választmány elé terjesztett jelentésből a következőket véljük kierae­lendöknek: Az utolsó tanácskozás óta, melyet a jelen gyülekezet tartott, már 3 hónap folyt le, és az igazgatóság számára többnemü indok kelet­kezett, hogy az alapszabályok 81 §-ában érintett közös tanácskozást a tisztelt választmánytól igénybe vegye. A legfőbb rugó azonban ezen ülés megtartására az első üzleti félév lejárata, mely legtermészetesb alkalmat szolgáltat, hogy az Első Magyar Iparbank működéséről a tisztelt választmány lehetőleg legjobb tájékozást szerezhessen. E czélra az igazgatóság hármas kimutatást terjeszt elő, t. i. a for­galmi , — a jövedelmi, — és a vagyon kimutatást, a melyekhez maga részéről néhány észrevétellel járul. A forgalmi kimutatás, mint a 9 hónapi összes befizetések sommá­ját, az iparbanknál kitüntet 1699,907. 31 kr. az összes kiadások 1685,598. 90. krajezárra rúgnak, minél fogva a második félév kezdetén 14,308. 41 kr­nyi pénztári készlet mutatkozik. A bevételek közt legelső sorban fordulnak elő a részvényekre való befizetések, melyek f. é. június végéig 199,540 frtra. rúgtak és mint­hogy valamennyi 1000 darab részvény urára talált, még csak 460 ftból álló hátralékot adnak. Az iparbank legfontosabb üzletágául a hiteltulajdonosokkal foly­tatott üzletet kell megismernünk. Az alapszabályok 40 § értelmében, azon összeg, mely a hiteltu­lajdonosok váltóinak leszámítolására fordittatik, az alaptőkére történt befizetések összegét tul nem haladhatja; ez tehát a részvénytőkének 200,000 forintja volna, — de minthogy ez utóbbi csak részletenkint fizettetett be, az igazgatóság oly eljárást volt kénytelen követni, misze­rint a hiteltulajdonosoknak kezdetben a nekik nyitott hitel csak 70— 80%-at engedményezhette a censuráknál, később minden hitteltulajdo­nosi váltó 1000 forintig dijaztatott, jelenleg pedig minden egyes hitel­tulajdonos a neki nyitott hitel egész összegét minden megszorítás néi­IpJ élvezheti, és valósithatja. Az igazgatóság sohasem kétkedett abban, hogy a 200,000 ftnyi részvénytöke távúiról sem elegendő a hiteltulajdonosok igényeinek ki­elégítésére ; ezért törekvése folytonosan oda is volt irányozva, hogy a 40 § további tartalmának is megfeleljen, a takarékpénztári betétolek­böl mindig annyit fordítván a hiteltulajdonosok szükségeire, a mennyit más érdekek veszélyeztetése nélkül tenni lehetett. Ily módon átalán mindig mintegy 25,000 ft a takarékpénztári betételekböl, továbbá a biz­tosítási alap 16,192 ft 50 kr ja álltak a hiteltulajdonosok rendelkezésére. A hiteltulajdonosok viszonyainak megitélhetésére szükséges meg­jegyezni, hogy egyletük működésének első korszaka, lényegesen a ké­sőbb bekövetkezendöktöl különbözik. Az első korszak a már végrehaj­tott első részvénykibocsátvány által határoztatik meg. Ezen időszak­ban alakult a felvételi bizottmány, biráltattak meg ez által az iparosok folyamodásai, kik az egyletbe fölvétetni akartak, és fogadtattak be vagy utasitattak vissza a folyamodók. Az intézetnél nyilván tartott jegyzetekből kitűnik, hogy az első félévben 1500 iparos jelentkezett felvételért a hiteltulajdonosok egy­letébe. Azonban csak 996 folyamodás tárgy altatott, ugy, hogy azok

Next

/
Thumbnails
Contents