Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 26. szám

232 természetes, hogy a magyar főkanczellár pártját fogják a né • met államminiszter ellenében. Ezen hangulat még inkább megszilárdult a decemb. 14-ki trónbeszéd óta. Nem hinnék önök, mily nagy érdemül róják fel itt a magas főkanczellárnak, hogy ily jóltevő gyöngédséggel tárgyalta a Lajtán inneni országok ügyét és az alkotmányosságot nem tekinti monopóliumnak, melyet csak Magyarország számára kell igénybe venni. E trónbeszédből kettőt olvastak ki itten: először azt, hogy az absolutismusra való visszatérésről egyáltalában nem lehet többé szó; másodszor pedig, hogy a magyar államférfiak nem tekintik az itteni alkotmányosságot res nullius-nak olyasminek, a mihez nekik semmi közük nincs, a mi ő tőlük lehet is, nem is! Azóta a hangulat tetemesen megváltozott és még a legkonokabb centralista lapok is jóval enyhébb diapasont fogadtak el, ha rólunk szólnak, hanem annál élesebben támadják meg az államminisztert. A prágai események e tekintetben még olajat öntöttek a tűzre. Lazansky gróf ügyetlen nyilatkozata, melyről minapi levelemben szóltamj utójátékot talált négy csehországi „gavallér"-nak kilépésében, kik, mint a reichsráth félsőházának tagjai, ama nyilatkozat által sértve hitték magokat. Ezen nagyúri érzékenységről nem akarok hosszasabban szólni; eljárásukat maga a prágai országgyűlés keblebeli német párt sem helyeselte, hanem másfelől mégis azt kellett várni, hogy Belcredi gróf legalább desavouálni fogja a hivatalnokot, ki őt minden szükség nélkül ily bajba keverte. Eddig azonban semmi ilynemű lépésről nem hallani. Az Ostd Post tapasztalván, hogy Belcredi gróf ez ügyben nagyot hall, nagy tromfot vetett az asztalra, nyilvánosan kihirdetvén, hogy Lazansky gróf 40,000 ftnyi fizetési előleggel tartozik az államnak. E hir nagy feltűnést okozott a közönségben, mely az utolsó évek financziai szorultságával nem tartja megférőnek ez eljárást, leginkább pedig a hivatalnokok köreiben, kik jól tudják, mily nehézséggel járt az, ha valami G00 ftos szegény ördög 50 ftnyi előlegért vagy segélyért folyamodott. Azt hitték tehát, hogy az „Ostd. Post" leleplezése után Lazansky gróf, ha már nem küldik, de maga fog menni, hanem bezzeg nem megy a gróf ur és ezzel valóban sem magának, sem főnökének nem tett szolgálatot. Meglehet egyébiránt, hogy a conflórenczi orvosok, Villari tanfolyamánál a positiv bölcsészeiről, mely Comte és John Stuart Mill tanait birálja s ismerteti, ott van Flórencz intelligentiájának virága, A 1 e a r d i felolvasásait a szobrászat feladatáról a művészek s nők látogatják inkább, mert az előadás nála szintoly művészi mint a tárgy, melyről szól. Ferrari lángeszű habár excentrikus elméletei a történet bölcsészeiről magához vonják ugy a fiatalságot mint a férfiakat, s különösen az angol nőket. Amarinak arab irodalmi története kevésbbé vonzó, alig vagyunk ott tizenöten. Ezen felolvasások befolyása a flórenczi társaságra a legüdvösebb; ideje volna Pesten is ilyesmiről gondoskodni, csakhogy a száraz tudományosság nem elégséges az ily felolvasások népszerűsítésére, szükséges, hogy az előadás alakja is vonzó legyen, mert nem arról van csak szó, hogy a tudomány népszerüsitessék, hanem arról is, hogy ez érdekes módon történjék, s a tudvágyat ébreszsze. Az olaszok e részben nagy haladást tettek két három év óta, s kiállják a versenyt a franczia és angol felolvasókkal. Amerikában a mint tudva van, a statusférfiak is tartanak felolvasásokat a nélkül, hogy méltóságuk s tekintélyük csorbulna. Garibaldiról is különös hirek jártak. O ugyanis előre látta az ügyek fordulatát az olasz kamrában s ezért sem a szárazföldre jönni, sem követi széket elfogadni nem akart. Igaz ugyan, hogy egy vendéglős a hoszszu Fabbrizzy skót plaidjét éjjel Garibaldi délamerikai ponchójának nézte^ a kormánynak bejelentette, hogy a tábornok megjött, mire La Marmora s Cambray Digny mindjárt kerestették mindenütt, mert nem tudták mire magyarázni ezt a váratlan megérkezést, de csak hamar átlátták, hogy a hír alaptalan. Nem igy a kölni s ágostai német lapok levelezői; hiszen ők németek, s a világért sem vallanák be, hogy olyasmit irtak, a mi be nem bizonyult. Ugyanazért még most is állítják, hogy Garibaldi titokban itt volt, s tudja Isten minő combinatiókat kötnek ezen látogatáshoz. Ezen fogás nem uj, ez mindig ugy volt, még most is emlékezem, miként resteltem harmincz év előtt, hogy báró Cotta miért tart oly ügyetlen és hazug levelezőket a magyar dolgokról, sőt neki gyürközve, be is rontottam az ellenség táborába, s az „Allgemeine" hasábjaiban czáfolgattam levelezőjét. Mióta azonban külföldön lakván, észrevettem, hogy a német újságok tudósítása Angol-, Franczia- s Olaszországból szintén nem birnak több hitellel, mint -azok á magyar tudósítások — mindig kivéve Szarvady Frigyes silium abeundi már alá van irva, hanem most még nem akarják kiadni, nehogy — a közvélemény diadalmaskodjék ! Sajnálnók, ha ezen' furcsa elv még most is divatban volna. Csak a közvélemény nyomásának nem engedni, vagy —T a bureaukratiai jargon szerint — csak nem terrorízáltatni magát, ez vala az elébbi kormányok jelszava; mintha a közvélemény oly buta volna, hogy, ha az általa elitélt személyiség pár hét múlva mozdíttatik el, ne tudná, miszerint mégis ő ásta az illetőnek sirját j — e mellett pedig nagyon ki érzi azt is, hogy az elhalasztással csak fittyet akartak hányni a közvéleménynek. Furcsa eljárás, melylyel készakarva taszítják el magoktól az alkalmat, könnyűszerrel népszerükké lehetni. Történnek azonkivül még más apró botlások is! így péld. mind a gráczi, mind a bécsi országgyűlésnek [követeket kell választania egypár reichsráthi szék megürülése következtében. Hogy a kormány nem tett előterjesztést e választásokra nézve, azt megfoghatónak tartjuk; ő tudhatja és alkalmasint tudja is, hogy a birodalmi tanács, ámbár egyelőre csak fel van függesztve, eddigi alakjában soha többé nem fog létrejönni. Hanem más alakot öltött a dolog, midőn amaz országgyűlések keblében magok a követek hozták szóba ama választásokat. Itt a kormány képviselőinek teljes passivitásban kellett volna maradniok, mert a követek indítványa teljesen jogosult. A septemberi manifestum felfüggeszti ugyanis a birodalmi tanácsra vonatkozó februári pátenst, de nem függeszti fel a Landes-ordnungokat; ezek mindegyikének végén pedig van egy „Anhang zur Landesordnung," mely e szavakon kezdődik : „Der Landtag hat zu wahlen" és most részletesen soroltatik elő, hány követet és mily curiákból választ az országgyűlés a birodalmi tanács számára. Ha ily mandátum megürült, világos, hogy az országgyűlés, minden külön felszólítás nélkül is „hat zu wahlen." Megengedjük, hogy az országgyűlések csak egy kis demonstrátiót akartak csinálni, midőn e választásokat most szőnyegre hozták; mert hogy e lépésnek, illetőleg uj reichsráthbeli követek megválasztatásának most valami gyakorlati jelentősége lehetne, az urak magok sem hiszik. Hanem épen ezért, a mint mondám, a kormánynak teljes passivitásban kellett volna maradnia. Ha eddig 200 reichsráthi tag szünetelt, és Schlesinger Miksa hazánkfiainak czikkeit, kiknek kutforrásai, ha nem is mélyek, mégis tiszták, — nem szoktam megharagudni azon számtalan kacsák miatt, melyek még mindig a kölni, berlini s augsburgi ketreczben gágognak. De ha nem is haragszom többé, mégis csodálkozom, miért van az, hogy a franczia s angol hírlapi levelezések általábai.véve kevésbbé hamisak, mint a németek, holott a német levelezők majd mindig tudományosabbak, különösen franczia collegáiknál, míg egy szellemdús franczia levelező meg nem fejtette nekem e talányt, midőn azt mondá : „A franczia nem tud semmit,/ de megért mindent, a német mindent tud, de nem ért meg semmit." És ez szóról szóra igaz, az angol vagy franczia, ki külföldre megyén, nem szégyenli, hogy az ottani viszonyokat nem ismeri, s azon van, hogy a mennyire lehet, tudományt szerezzen magának. A német ellenben, mielőtt útnak indulna, mindent elolvas, mi útjáról irva volt, s még otthon elkészíti magának a kaptafát, melyre aztán benyomásait ráüti, és ha a tények valahogy nem illenének az előre kiszabott theoria keretébe, akkor jaj a tényeknek, mert inkább elferdíti azokat, minthogy theoriájával felhagyna. Hát még azok a piszkosabb titkos tudósítások, melyek azelőtt a Dispositionsfondból tiz forintjával darabjáért fizettettek! volt alkalmam ezekkel is, hol közvetve, hol közvetlenül megismerkednem, de soha sem tudtam megfogni, miként találkozhatik okos ember, ki az ily kávéházi hírekből és merő képzelödésből összeíérczelt formátlan haszontalanságokra, melyek a hazugság s tudatlanság bélyegét homlokukon viselik, csak egy batkát is fordítani képes! Jóravaló ember, kinek lehetett tudomása azokról, mik annak idejében Mazzini, Ledru Rollin vagy Kossuth házában terveztettek, nem adta magát a feladás mesterségére ; azok, kik a tudósításokat irták, legfeljebb a szolgálóval lehettek ismerősök, s egypár frankért készek voltak velünk is közölni becses leveleiket. A felfedezett titok mindig az volt, hogy az országháborítók gyűlést tartottak, s egyike közülök rettenetes beszédet mondott, változatosság okáért a rettenetes beszéd néha nem a menekültek gyűlésében, hanem a szabad kömivesek páholyában mondatik el, mintha bizony a gyülésezés lett volna a menekültek mulatsága, s a politikai beszéd a szabad kömivesek feladata! P—Y FERENCZ.